2016. október 21., péntek

Harry Potter and the Cursed child





Sziasztok!

Tudom már vagy ezer éve nem írtam ide, de a múlt szombat után egyszerűen nem bírtam megállni, hogy  megosszam ezt az élményt Veletek is :)

Szeretném elmondani előre, hogy nem fogom leírni miről szól a történet, semmi spoiler veszély nincs se a darabra, se a könyvre :)

Mint sokan tudjátok (vagy nem), Londonban a Royal Palace színházban, heti 5 alkalommal meglehet tekinteni, a Harry Potter and the cursed child-ot, a legújabb, 8. Harry Potter könyv színpadi változatát (Ha van rá jegyed ugyanis 2017 decemberéig sold out). Meg kell, hogy mondjam eleinte kétségekkel tele vásároltam meg a könyvet, hiszen úgy voltam vele, hogy ez nem az igazi/eredeti történet, ráadásul Harry fiáról, Albusról szól, tehát valószínű csak gáz lehet és borzalmas.
Mindezen kétségek ellenére még is megvettem, elkezdtem olvasni és egyeszűen nem bírtam letenni! Szó szerint minden egyes szabad percemben már nyúltam a könyvért, majd megőrültem, ha nem volt időm olvasni! Egyszerűen hihetetlen, hogy bár nem egy rendes könyvről beszélünk, csupán egy színpadi forgatókönyvről, mennyire eltünik ez a kis apróság és csak a karakterekre és a történetre koncentrálsz.



Teljesen beleéltem magam a két főszereplő helyzetébe, nem is tudtam eldönteni, hogy melyiket lehet jobban szeretni, hiszen mindketten csodálatosak! Imádom Őket!

Ha bárkinek, bármi negatív gondolata vagy kétsége is támadna mielőtt elolvasáná a könyvet, csak annyit tudok mondani, hogy ne! Ez a könyv az egyik legjobb, még ha nem is a megszokott szereplők vannak a középpontban, ez teljesen lényegtelen! Ez a kis apróság eltűnik, ahogy olvasod a könyvet. Szóval mindenki vegye meg!!!

Na, akkor most egy pár szót a darabról is, hiszen ezért is kezdtem el írni ezt a bejegyzést :)
Hozzá kell tennem, hogy iszonyat nagy mázlim volt, hogy sikerült jegyet szereznem! Tudom, hogy mások erre egy évet vártak, én meg csak simán egy héttel előtte vettem meg. Ez lehet, hogy nem fair, de hát ha valamit nagyon akarsz, akkor úgy is megszerzed :)

 Mikor kijött a szereplő gárda idén, kicsit szerintem mindenki kiakadt, mivel senki nem hasonlított az eredeti szereplőkre, ezért sokan negatív gondolatokkal mentek el, megnézni a showt. Eleinte én is kicsit nehezteltem, de a show első hetében egy barátnőmmel elmentünk a stage doorhoz, hogy megnézzük Őket és teljesen lesokkolt, hogy milyen kedvesek és aranyosak és utána már csak az járt a fejemben, hogy de jó lenne megnézni még is a darabot és látni ezeket az embereket élőben szerepelni. Eleinte inkább Sam és Anthony fogott meg, nagyon lelkesek voltak és mindenkivel kedvesek (Albus & Scorpius).
Szabadidőmben elkezdtem odajárni, hogy jobban megismerjem Őket, aláírassam a könyvemet stb. Végül sikerült jegyet szereznem a showra, amit a mai napig nem hiszem el, de megtörtént, láttam a showt és annyit tudok mondani róla, hogy jobb, sokkal/messze jobb, mint a 8 film együtt! Sokat nem mondhatok róla, mivel a Keep The Secrets kampány érvényben van nálam és egy poént sem akarok lelőni.






Amikor megérkeztem a színházhoz már javában állt a sor, mindenki várta a kapunyitást nagy izgatottan. Ahogy elhaladtam a sor mellett minden ember arcán láttam a mosolyt, az izgatottságot. Kicsit tényleg úgy éreztem magam mintha a Roxfortban lennék, hiszen sokan viseltek Griffendéles/Mardekáros sálat vagy éppen Roxfortos egyenruhát.
 A sor gyorsan lement, hamar be is jutottam, átnézték a táskámat, majd eltépték a jegyemet. Emlékszem annyira izgultam, hogy a jegyszedő csajszi megkérdezte, hogy minden oké e, én meg csak egy hatalmas mosollyal az arcomon annyit mondtam, hogy nagyon izgatott vagyok :)



Miután beléptem a színházba az első utam a bent lévő kis boltba vezetett, ahol uhh...tényleg nagyon sok pénzt elköltöttem, de nem panaszkodom, mivel ez bele volt kalkulálva az egészbe. Tényleg mindent beszereztem, amit szerettem volna és meg kell, hogy mondjam én teljesen a rabja lettem ezeknek az újra designolt logóknak :)

Mindezek után elindultam lefelé a lépcsőn, ami eléggé nagy challenge, mivel ott állnak sorba az emeberek a bolthoz, tehát nagyon kell vigyázni, hogy le ne ess :D Majd át a ruhatáron, jobbra a 2-es ajtón kellett bemennem, ami a báron át vezetett, balra, fel a lépcsőn, végül a függöny mögött már várt a hostess csaj, aki elnavigált a székemhez, ami nem volt nehéz, hiszen az A sorban volt, az 5-ös széken :) Az volt az én helyem arra napra :) Nem a legjobb hely, de a lényeg, hogy mindent láttam :)

Annyira izgultam az egész miatt, te jó isten, de mindemellett, annyira, de annyira vártam, hogy elkezdődjön! Kicsit remegtem, de nem bírtam letörölni az arcomról a vigyort :D Úgy éreztem, mintha karácsony lenne és most bontom ki az ajándékomat! Úgy éreztem, hogy minden vágyam valóra válik és semmi sem lehetetlen, hiszen már hetekkel korábban feladtam a reményt, hogy valaha kapok jegyet erre, és tessék ott ültem és már csak percek választottak el az egésztől. Tudom, hogy valószínűleg túlzás az egész, de tudom, hogy ezt azok megértik, akik szintén ezen nőttek fel és tudják milyen volt anno várni a legújabb könyvre és nem aludni napokig, csak hogy befejezzük az olvasást. Én ugyan ezt éreztem akkor és ott :)

A showról sajnos nem beszélhetek tényleg és nem is akarok. De tényleg nagyon-nagyon-nagyon jó volt! Az első perctől magával ragadott, kb. tátott szájjal néztem végig az egészet!

Annyit tudok elmondani, hogy mindent nagyon jól megoldottak, sokszor nem tudtam én sem eldönteni, hogy ezt most még is hogy meg miért? és hogyan? De ezek maradjanak meg titkoknak :D

Sam és Anthony egyszerűen hihetetlen! Sam a legjobb Albus Potter és Anthony a legjobb Scorpius Malfoy! A könyvet olvasva nem tudtam Őt hova rakni, hogy milyen is lehet? Ki is Ő? NEm így képzeltem el, de most, hogy láttam milyen is így már érthetőbb az egész :) Az egyik legjobban megformált karakter :) És nagy-nagyon vicces :D

Nagyon tetszett még a közönség reakciója a dolgokra! Látnotok kellett volna, hogy én hogy néztem :D Mint egy kisgyerek, tátott szájjal néztem körbe a terembe, sokszor nem tudtam merre nézzek! Vagy amikor a közönség egyszerre hallgatott, egyszerre rezzent meg vagy éppen egyszerre nevettünk :D Leírhatatlan érzés volt :) Végig vigyorogtam az egészet, úgy éreztem magam, mintha a Roxfortban lennék. Annyira otthon éreztem magam, varázslatos volt az egész. A szereplők, a személyzet, a hely, egszerűen csodálatos volt! Én tényleg nem is tudok semmi rosszat mondani az egészre! Egyszerűen a kedvencemmé vált, és ha egyszer tényleg filmet csinálnak belőle, akkor igen is ez a szereplő gárda érdemelné meg a főszerepeket, hiszen minden egyes szereplő óriásit alkotott!

 Lehet, hogy túlzás, amit most mondok, de ez volt az eddigi legjobb Harry Potteres élmény, ami eddig velem történt :)



2015. november 14., szombat

Pray for Paris





Szörnyű és borzalmas, ami tegnap Párizsban történt :( Részvétem mindenkinek, aki elvesztett Valakit, mindenki maradjon erős és bátor.
Sajnos már hiába mutogat mindenki a másikra, hogy ennek meg annak az országnak a hibája volt, már késő. Megtörtént és ezen nem lehet változtatni. Sokan, most a "miért"-re keresik a választ, de erre sajnos nincsen egy megfelelő válasz. Erre több válasz létezik, mindenkinek a maga verziójában, és a megoldásra is ugyan ez jellemző: Ahogy ember, annyi vélemény.
Nagyon remélem, hogy mindent megtesznek azért, hogy ez ne forduljon elő újra, hiszen ezt senki sem érdemli. Mondhatnánk, hogy ezek után már sehol nem vagyunk biztonságban, de ez nem igaz. Eddig sem voltunk biztonságban, hiszen bármikor történhet valami.

Az az egy dolog, amit tudok biztonsra, hogy ilyenkor felerősödik mindenkiben a szerettei iránt érzett szeretete, ami nem egy rossz dolog, hiszen néha történnie kell valaminek, hogy rájöjjünk mi is a jó, mi a helyes és hogyan is kellene viselkednünk, rádöbbenünk milyen törékeny is az emberi élet. Velem is ez történt, hirtelen megijedtem, hiszen lehetett volna áldozat akárki a szeretteim közül, de szerencsére nem.

Én úgy vélem nem csak Párizsért kell imádkoznunk, hanem a világért is, hiszen nem tudhatjuk mi történik a világ bármely táján, bármelyik percben. Mindenki gyújtson egy gyertyát az ártatlan áldozatokért.


2015. november 8., vasárnap

McBusted - Dublin - Meet & Greet + concert :)



Goodbye London, next stop is Dublin ;) So wouldn't you like to come with me?

Mivel egyik UK állomásra sem volt már Meet & Greet jegy, ezért fogtam és vettem magamnak egyet (official M.E.A.T. &Greet) jegyet a dublini McBusted koncertre. Szinte nem is gondolkodtam, csak megnyomtam a vásárlás gombot és mire észbe kaptam már a visszaigazló e-mailt olvastam. Nagyon nem izgultam, mivel Netti még mindig Írországban lakik, ezért volt hova mennem és vele is találkozhattam még ha Ő nem is vett jegyet a koncertre :)
Amint eljött a várva várt nap az indulásra már totál be voltam zsongva. Előtte hetekig kerestem a megfelelő ruhát, hogy mit vegyek fel, hiszen ez még is csak a McFly és a Busted, vagy is a McBusted! Életem értelmei, életem szerelmei, egymás lelkitársai vagyunk :)
Tudom már találkoztam Velük egyszer, de ez még is csak más lesz! Hivatalos fotósok, beszélgetés stb. Nagyon, de nagyon - nagyon izgultam.
Kicsit féltem is, mivel koncert előtt pár nappal megint kijött a derék fájásom és kb. meg sem tudtam mozdulni. Egész nap feküdtem az ágyban, nem tudtam felülni, ha még is, akkor órákig tartott, a lábamon nem tudtam megállni, semmi. A koncert előtti nap sem volt jobb, de reggel, amikor felébredtem minden elmúlt. Mintha nem is lett volna!
A legnagyobb kihívás az volt, hogy Nettit rávegyem, csak kísérjen el az arénához, végzek a Meet and Greeten és mehetünk haza, a koncertre nem megyek be. Végül beleegyezett és oda is értünk olyan délután fél 5-re. (5-re kellett odaérnem). A sor már állt, úgy döntöttem csatlakozom, így Nettit hátra hagyva neki indultam ennek a kalandnak is.

Amint kinyitották a kapukat szépen, lassan bementünk az arénába, ahol egy kis asztalon ott voltak a kártyák és a karszalagok. Az asztal mögött két nő állt, ipadon regisztráltak és ellenőrizték a jegyünket, majd megkaptunk mindent és egy oszlop mellett kellett még sorban állnunk a következő egy órában. Hát, ide is egyedül mentem, de már a londoni koncert után valahogy tudtam, hogy itt is barátokra lelek, és nem is tévedtem :) A legtöbb embert látásból ismertem még korábbi koncertekről, reptérről stb. És még Ők is felismertek engem :D Így az az egy óra beszélgetéssel, röhögéssel és énekléssel telt :D

Majd jött az a pillanat, amikor megindult a sor...Az a pillanat, az a szívdobbanás, amikor mondták, hogy most felmegyünk az emeletre. Amíg másztuk a lépcsőket már képtelen voltam beszélni, annyira izgultam, annyira remegtem, annyira féltem? Majdnem el is estem, de nem én voltam az egyetlen.
A Meet and Greet a legfelső emeleten volt, ahol egy kávéház működött, de akkor persze le volt zárva, nekünk :). Oldalt kellett sorban állnunk kettesével. A szervező mondta, hogy kettesével mehetünk oda a fiúkhoz, egyesével nem lehet...Szerencsére a mellettem lévő csaj is egyedül volt, így együtt álltunk sorba...még kb. fél óráig. Abban a fél órában kiszáradt a torkom és még jobban remegtem. Izgultam nagyon. A körülöttem lévőket figyeltem: Voltak akik izgultak, voltak akik nem. De abban a pillanatban, amikor a szervező mondta, hogy itt vannak a fiúk, mindenki viselkedjen, mindenki megállt és feszült lett. A sor megindult, de számomra még mindig takarta a fal a fiúkat. Mikor már közeledtünk....annyira de annyira remegtem, hogy megálltam, ránéztem a csajra és mondtam, hogy én ezt képtelen vagyok végig csinálni, én hazamegyek! 10 éve erre várok és megtörténik és nem, ez nem fog menni...Semmit nem tudott mondani, csak azt, hogy Ő is ezt érzi, de haza nem mehetünk :D
Majd eltűnt a fal, odahívott minket a hostess csaj magához, hogy mi leszünk a következők, rakjuk le a táskánkat az ott lévő asztalhoz és mindjárt fogadnak a fiúk, álljunk a felragasztott vonalhoz miután leraktuk a táskát és, hogy maximum 10 percünk van a srácokkal.

Nem mertem felnézni, lehajtott fejjel léptem ki a fal takarásából, majd úgy is álltam tovább, nem néztem rá a fiúkra. Talán Tom kék haját láttam, nem tudom....Majdnem eltakartam az arcom a kezemmel, de azt nem mertem, mert túl feltűnő. Annyit tudok, hogy ott álltam lehajtott fejjel, mint egy szerencsétlen, csak fel kellett vola néznem és láttam volna őket, de nem mertem. Az volt bennem, hogy mit mondjak nekik? Mit csináljak? Mit kell ilyenkor mondani??? És, ha bunkók lesznek?? De nem lehetnek, hiszen a múltkor is nagyon édesek voltak! Hiszen Ők a McFly + Busted, a mindeneim, nem Ők nem olyanok, Ők szeretik a fanokat. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal idegesítettem/nyugtattam magam, már magam sem tudom. Azt tudom, hogy volt egy szalag kordon előttem, amit a biztonsági őr lebontott egy perc után, és mondta, hogy mehetünk...Hát eljött a mi pillanatunk és én még mindig nem néztem fel. Becsuktam a szemem, vettem egy nagy levegőt, a kezem remegett, a szívem a torkomban dobogott, a világ megállt egy másodpercre. Majd eszembe jutott az a videó, amikor Danny a fűben kúszva valami menyétet üldöz, nem is biztos, hogy menyét volt...Erre elmosolyodtam, kinyitottam a szemem és ott állt Ő, az én Dannym, előttem, vagy is nem előttem, hanem tőlem olyan 3 méter távolságra, rám meredve mosolyogva. Amint megláttam azt a mosolyt már minden más megszűnt, csak a mosolyát láttam, aminek hatására azt vettem észre, hogy a szám ugyan olyan mosolyra húzódik. Majd behajlította a térdét, széttárta a karjait és annyit mondott "Come to me". A lábam magától indult el, majd futva ugrottam a karjaiba és megöleltem. Annyira boldog voltam abban a másodpercben, Dannyt ölelem és az ölében vagyok :D Hihetetlen volt. Ő meg ott röhögött, lerakott és mondta, hogy "Hi", én meg annyit bírtam kinyögni, hogy "Hi", de totál elvörösödhettem nem tudom :D 



Azt vettem észre, hogy annyit mondok neki, hogy "I came from Hungary and I love you so much". Erre úgy bezsongott a drágám, hogy elkezdte körbe üvöltözni a termet, hogy "Hungary? OMG she came from Hungary! Did you hear that? She came from Hungary!". Aztán el is tűnt és körbe futotta az egész helységet és mindenkinek elmondta :D Istenem, ez mi már? :D  Aztán visszajött és megtapsolt :D

Ezek után csak azt vettem észre, hogy James előtt állok, és már nem is tudom mit mondtam neki, de amikor ott állt előttem eszembe jutott, hogy anno mennyit jelentett nekem, széttártam a karom és Ő automatikusan megölelt. Amikor öleltem eszembe jutott a "Sleeping with the light on" szám, valamint az az idő, amikor agyon hallgattam azt a számot és arról álmodoztam, hogy egyszer találkozom ezzel a csodálatos emberrel és mindent megköszönök Neki. Hiszen én még mindig azt vallom, hogy ha Ők nem lettek volna, én se lennék itt most. Csak öleltem és öleltem, mondtam neki is, hogy honnan jöttem, nagyon édes volt. Mondtam neki, hogy köszönöm, mindent köszönök.



Majd tovább álltam Harryhez, akivel a múltkor nagyon sokat beszéltem és ez most sem volt másképp. Mondtam, hogy Budapestről jöttem, mondta, hogy az szép város :D


Miközben beszéltünk James vmi játék pisztollyal lövöldözött rám :D Amikor meg nem figyeltem, akkor meg lesben állt, hogy mikor támadhat :D LoL :D Életem <3 Harry ismét megköszönte, és megint elmondta, hogy ez Nekik tök nagy megtiszteltetés, hogy én ilyen régóta rajongó vagyok és, hogy ennyit képes vagyok utazni :D Aztán persze hozzátettem, hogy Londonba lakok, és hogy az egyik ok, hogy odaköltöztem, azok Ők voltak. És akkor ez a totál sokk és még több köszönet, hát én nem bírtam betelni Velük :D
Azt is elmondtam, hogy anno az iskolai londoni kirándulásra is csak azért mentem 2006-ban, hogy megtudjam venni a Wonderland Tour DVD-t :D Ezen csak nevetett :D
Majd szólt a fotós, hogy kép :D Csinált 3-4et.


Utána tovább mentem Dougiehoz, aki rámnézett, mondta, hogy "Hi", felületesen magához ölelt (nem úgy, mint a többiek), majd mondta, hogy "Do you know Matt?" Majd ezzel a mondattal szó szerint tovább lökött Matthez...akire ránéztem, megöleltem és mondta, hogy "Hi", majd ránéztem a mellette álló Tomra, akit imádok. Rámnézett, rágózott, mondta, hogy "Hi", mondtam, hogy "Hi"...tök awkward volt. Majd megöleltem és megkérdeztem, hogy van Buzz, a kisfia. Mondta, hogy minden oké, jól van, bár nem alszik sokat miatta, de nagyon hiányzik neki :D Mondtam, hogy szerintem tök cool kisfiú és tuti olyan lesz mint az apja :D Majd ránéztem, visszanéztem Mattre, majd Dougie-ra, mosolyogtak, én is, és annyit mondtam, hogy visszamegyek a többiekhez. Mondták, hogy "Nice to meet you". Hát nem tehetek róla, Ők hárman nem tettek ott mély benyomást, még Tom volt a legcukibb, de valahogy jobban éreztem magam Harryvel, James-el és Dannyvel. Visszamentem hozzájuk, tökre örültek :D Danny megint elkezdett tapsolni és megint megölelt és mondta, hogy tényleg nagyon örül, hogy eljöttem. Majd szólt a Hostess csaj, hogy ideje elbúcsúzni, mert jön a következő két rajongó. Megölelgettem mégegyszer mindenkit, majd a végén ránéztem Dannyre, ő rámnézett majd odajött és még egyszer megölelt :D Amikor meg kimentünk, és felvettük a kabátunkat még egyszer visszanéztem, Danny rámnézett és mondta, hogy "I love Hungary", majd végig tapsolt, amíg ki nem mentem :D LoL :D Hát én nagyon imádom ezt az embert :D

A koncert:
A lépcsőn lefelé menet elkezdtem sírni, annyira megrohantak az érzések. Azzal a csajjal megöleltük egymást, és végig sírtunk lefelé. Egész végig az volt bennem, hogy jó lenne bemenni a koncertre, de menni kell vissza...Mikor kimentem kiderült, hogy Netti szerzett olcsón álló jegyet :D Így együtt mentünk be az arénába, beálltunk az első sorba a B stage mellé és vártuk a koncertet :D


Megint ugyan az volt, mint Londonban: klippek, film előzetesek, előzenekarok bla bla...Majd a lényeg: Az intro *-* Az a csodálatos MEAT intro a retro Mcbusted szuperhős figurákkal, az óriási színpaddal, ami nem más, mint egy nagy működő játékgép. Imádom <3
A show hatalmas volt, első sorból pedig nem más, mint leírhatatlan érzés és élmény <3. Minden másodpercet imádtam! ÉS amikor a fiúk a B stage-nél voltak, előttem, az maga volt az álom <3. És a legszebb pillanat az volt, amikor lejöttek a B stage-ről és Harry rámnézett, majd visszafordult és a kezembe dobta a dobverőjét. Hát én esküszöm majdnem elsírtam magam! A mögöttem állók mondták, hogy "Good job"...de én tudom, hogy direkt nekem dobta, mert emlékezett :D


A show maga nem nagyon maradt meg, mert még mindig a Meet and Greet hatása alatt voltam és én inkább azt szerettem volna megosztani Veletek :)
Remélem tetszett és sikerült átérezni azt, amit én éreztem. Bevallom, most, hogy ezt írom előjöttek a könnyek, hiszen életem egyik legszebb napja volt. Minden álmom valóra vált.
Nem érdemes félni, főleg nem félelemből meg nem tenni valamit, mert az csak csalódáshoz és még több félelemhez vezet. Ha félsz megtenni valamit, a legjobb, ha megteszed, hogy tudd, nem volt mitől félned és legyőzhetetlen vagy. Semmi sem lehetetlen, csak kitartónak kell lenni :) Én is több, mint 10 évet vártam erre és megérte várni, mert tökéletes volt :)


McBusted - London - The O2


"The next stop is North Greenwich, exit here for the Emirates Airline and The O2". Mondta be a metró hangosbemondója 2015. április 4-én. Ekkor jött el az én időm, és teljesen remegve szálltam le a Jubilee lineról, hiszen még sosem voltam az O2-be koncerten, de ami a lényeg: Még sose voltam koncerten egyedül!! Tökre féltem, hogy mi lesz, meg hogy nem fogom magam jól érezni, hiszen ki az a hülye aki egyedül megy az O2-be koncertre??

De végül is úgy voltam Vele, hogy ez a McBusted, így rossz nem lehet, sőt csak jó lehet, még ha egyedül is leszek, jól fogom érezni magam. Így történt, hogy az Oyster kártyámat becsipogtatva kiléptem a station-ről. Amint magam mögött hagytam a mozgólépcsőt vagy 100 embert láttam magam előtt, amitől egyből megjött a bátorságom és követtem Őket, egészen be az árénáig. Maga az O2 az csak az épület, tele üzletekkel, éttermekkel, kávéházakkal. Teljesen magával ragadó, imádom az egészet: a kialakítását, az izgatott embereket, a várakozó sort, a TV képernyőket, a fanshopot. Teljesen magával ragadott a varázsa. És a legjobb az ingyen wifi :D Haha.

A kapunyitás időben volt, de senki nem sietett vagy tolakodott, hiszen az egész koncert ültetett volt, így szépen lassan, nagyon lassan de mindenki bejutott. A kapunál átnézték a táskákat, majd egy kedves bácsi mondta, hogy az én jegyem fentre szól így fel kell mennem mindhárom lépcsőn. Atya élet...Sajnos azonban először az első emeleten kellett várakoznia mindenkiek, mert még nem nyitották ki a benti kapukat az árénához. Nem bántam, próbáltam keresgélni hátha még valaki egyedül van, de sajna nem jrátam sikerrel. Majd két biztonsági őr mondta, hogy az emeleti jegyesek felmehetnek...Egy jó 10 perces hegymászást követően felértem a felső szintre, ahol megkerestem az én helyemnek  megfelelő bejáratot, de sajna még nem volt nyitva. A kedves hölgy az ajtóban mondta, hogy még kb. 20 perc. Addig körbe néztem, mentem pár kört, majd vissza kacsáztam a sorba. Mögöttem állt egy csaj, azt hittem egyedül van, de láttam mögötte még pár lányt, gondoltam együtt vannak...Mi értelme beszélni, úgyse egymás mellé szól a jegyünk :D

Az ajtó kinyílt, a szívem a torkomban dobott, majd mikor beléptem....olyan fejet vágtam mint még soha. Ránéztem a nőre, majd le (szó szerint kitört a nyakam a "le" szónál), majd megint a nőre és le, majd megkérdeztem, hogy: Hát de innen fogok látni? Rohadt magasan van! Mire ő mosolyogva hozzátette, hogy: "Nem drágám, neked még fel kell menned egy pár lépcsőn, arra jobbra". Majd beljebb lépve tényleg láttam, hogy az én jegyem még ennél is fentebbre szól, majdnem az aréna tetejére. Na mondom az király :D Felsétáltam még vagy 60 lépcsőfokot, megtaláltam a sorom, majd leültem. Felállni nem mertem mert féltem, hogy leesek :D Olyan rohadt magasan voltam, szó szerint nem tudtam eldönteni, hogy ki kicsoda a színpadon. Előtte azt gondoltam, hogy majd hangyákat fogok látni a színpadon, de nem, ez rosszabb: A hangyának a bolhái. Emlékszem azt se tudtam, hogy az most Tom vagy Matt e a színpadon. Még a kivetítő is kb 1 cm-eseknek látszódott :D
Mindegy, szóval kényelmesen elhelyezkedtem, telefonoztam, majd leült mellém a csaj, aki mögöttem állt kint a sorban. Kérdezte, hogy én is egyedül vagyok e mert ő igen. Annyira megörültem! Tökre jól összebarátkoztunk, kibeszéltünk mindent stb. Igaz jóval fiatalabb nálam, de már McFly fan a Radio:Active óta, szóval nem zavart a kora.



A legjobb az egészben az volt, hogy aznap forgatták a turné DVD-ét :) Szóval minden tele volt kamerákkal. El sem hittem! Ott vagyok és kamerák és DVD és McBusted!!!
Az előzenekarok nem voltak valami nagyszámok és hogy az igazat bevalljam, nem is nagyon emlékszem már rájuk. Szóval nagy benyomást nem tettek. De annál inkább tetszett az, hogy régebbi filmek előzeteseit leadták a kivetítőn, valamint mai klippeket is. Tökre bezsongtunk :D
Majd eljött az idő! Intro be (ami hozzáteszem a tavalyi turné nyomába sem ért, de kit érdekel? Az idei intro-t retro videójáték figurára vették. Minden bandatag ott volt, mint szuperhős :D Annyira király volt), majd egyesével felugrottak a fiúk is. Ismételten Dougie kapta a legnagyobb üdv rivalgást, valamint Danny ;) Az én Dannym.




A legjobban természetesen az Air Guitar tetszett, de iszonyat boldog voltam, amikor előadták a One for the radio számot, mivel imádom és élőben az az egyik legjobb! Zara-val visítva üvöltöztük :D
Ami még nagyon nagyon tetszett a B stage, hiszen ott James és Danny ketten előadták a Beautiful Girls are the loneliest számot, ami nagyon nagyon gyönyörű, és maga a látvány ahogy mindenki ott világott a telefonnal egyszerűen leírhatatlan volt. A sírás kerülgetett, hiszen a régi két nagy szerelmem ott állt és ezt a gyönyörű számot ketten előadják ez annyira megható.
Az örök kedvenc így is a Star Girl volt, hiszen az az egyik kedvenc McFly számom, valamint imádom, amikor a tömeg együtt üvölti, hogy "Galaxy Defender, stay forever".

                                   

A másik legnagyobb örömöm a 3AM című szám volt, mivel az volt a legelső Busted szám, amit hallottam és emiatt a szám miatt szerettem beléjük...Aminek révén később megismertem a McFlyt :) Amikor még csak ilyen kis szarosok voltak a 5 colours számukkal ahhhwww. Azok az időők *-*
Az új albumról is előadtak sok-sok számot, de azok koránt sem voltak annyira ütősek, mint a jól megszokott régi számok :) Mint mondjuk egy Obviously,  5 colours in her hair, All about you, Air Hostess (LOVE) vagy egy Year 3000 :D

Iszonyat jót buliztam a korábbi félelmeim ellenére! A csajjal végig üvöltöztük és a közepe fele már attól sem féltem, hogy felálljak azon a tiny small place-en, amim volt :D A hangom majdnem elment, párszor majdnem le is estem, de imádtam minden egyes másodpercet! Ismét megerősített abban, hogy ők a kedvenc kedvenc kedvenceim forever and after <3 Immáron több, mint 10 éve rajongó vagyok :) Büszke rajongó :)
ÉS a legjobban az tetszik, hogy idekint mindenki ismeri Őket, míg odahaza mindig én voltam az egyetlen. 

Mindezek után már alig vártam a következő koncertet, ami április 22-én volt dublinban, amire Meet & Greet jegyem volt :) De arról egy másik bejegyzésben ;)

2014. november 25., kedd

McBusted dedikálás – 2014.11.24. – London, Kingston, Banquet Records





Én soha nem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap is, amikor végre sikerül Velük találkoznom személyesen is, nem csak egy koncert erejéig, főleg mivel már elkönyveltem, hogy én Velük soha az életbe nem fogok találkozni :D Főleg az idei sikertelen kísérlet után még júniusban a reptéren…De végül sikerült :) 



Nagyon sokat hezitáltam, hogy elmenjek e vagy ne, mert kicsit messze is volt, meg nem akartam egyedül menni, de végül sokak bátorítására és saját magam érdekében is megvettem a jegyet és az említett napon fogtam magam, vonatra szálltam és este fél 7-re meg is érkeztem a helyszínre :)
A dedikálás csak 8-kor kezdődött, de már a sor kezdett beállni, eléggé hideg is volt, olyan 4-5 fok, ha nem kevesebb, de mi kitartóan vártunk :D Mivel egyedül voltam elkezdtem beszélgetni az előttem álló csajokkal, akik britek, tökre aranyosak voltak, mondták, hogy maradjak Velük és együtt izgulhatunk és majd együtt odamegyünk a fiúkhoz :D Mondták, hogy Ők is több, mint 10 éve rajongók, mint én, de nekik is ez az első személyes találkozás :D Kérdezték, hogy mit akarok nekik mondani, vagy mit akarok tőlük kérdezni, de akkor azt mondtam, hogy semmit, csak látni akarom Őket, maximum egy nagy köszönömöt mondok Nekik, mivel ha Ők nem lennének, én sem lennék most itt , ahol vagyok :)

Emlékszem, amikor 16 éves voltam és az iskolába volt egy lehetőség, hogy elmehessünk Londonba 1 hétre, én csak azért mentem el anno arra az útra, hogy Londonba megvehessem az új McFly DVD-t és a régi Busted CD-ket :D Akkor döntöttem el, hogy egyszer majd ideköltözöm, és tessék itt vagyok :D

Sajnos a beígért 8 helyett, csak 9-kor jutottunk be a zene boltba, ahol már ott álltak a srácok egy pult mögött, kabátba, azt kiabálva, hogy éhesek :D Hát igen ez jutott Nekem, de már sokkal türelmesebben álltam a sorban, hiszen már ott voltam és Ők is ott voltak előttem.
Emlékszem, hogy egyfolytában Jamest bámultam, amikor sorban álltam, és Ő meg rám nézett, én meg egy ezer wattos mosolyt küldtem neki, mire Ő is visszamosolygott és integetett :D Aztán végig mértem Őket, és most először szúrtam ki, hogy ezek milyen kis alacsonyak :D Maximum egy-két fejjel lehetnek magasabbak nálam, talán Harry a legmagasabb. 

Aztán eljött a várva várt pillanat: Sorra kerültem. Először teljesen lefagytam, hogy úristen, mi lesz, de miután megcsináltam az első képet Velük egy kicsit felszabadultam :D Majd a képek után (Amik rohadt gagyik lettek), odaadtam a CD-ket Harry-nek (ő volt az első), aki rám nézett, megkérdezte hogy vagyok, akkor ránéztem és rám jött valami ismerős, meleg otthon érzés és rájöttem, hogy igen is van ezer meg ezer mondani valóm és több ezer kérdésem, ezért elkezdtem beszélgetni Vele. Kérdezte mi a nevem, mondtam, hogy „Anett”, kérdezte honnan jöttem, mondtam, hogy „Hungary”. Erre rám nézett, és kezet fogott Velem és mondta, hogy ez tök nagy megtiszteltetés és, hogy örül, hogy itt vagyok. Közben Danny is megjelent, jézusom Danny, totál oda voltam anno érte, ilyen totál szerelem meg minden. Rámnézett és mondta, hogy „Hi” :D Harry beavatta az addig történtekbe, majd folytottam, hogy több, mint  10 éve várok erre a napra és most végre itt állnak előttem, hogy ez annyira jó,  na meg, hogy ha Ők nem lettek volna, akkor én sem lennék most itt.

Harry tökre meglepődött és kérdezgetett még erről, én meg elmeséltem Neki a Londonos történetem és, hogy mennyit vártam arra, hogy ideköltözzek stb. És akkor elkezdte mondani a többieknek, hogy ez a lány, aki itt áll a mi hatásunkra költözött ide stb stb.  Akkor mindenki rám nézett és mosolygott, én meg tökre zavarba jöttem, de nem álltam meg, tovább mentem Jameshez….Úristen az ember, aki miatt akkor elkezdtem gitározni, akiért totál oda voltam, akiről meg voltam győződve, hogy egy nap feleségül vesz, most ott állt előttem, abban a pillanatban, amit már vagy ezerszer elképzeltem és csak annyit mondott, hogy „I love Hungary” :D Ekkor megtört a jég, a zavarom eltűnt és elkezdtem mondani neki, hogy annak idején csak miattad kezdtem el gitározni, meg hogy nagyon nagy hatással voltál rám mindig, és már több, mint 10 éve akartalak látni stb…Igazából mindent rázúdítottam és közben elkezdtem sírni, annyira érzelmes voltam :D Ő meg csak kijött és megölelt. Annyira jó érzés volt, nem is tudom elmondani. Kicsit hülyén hangzik és gyerekesen, de ha belegondolok, annak idején Ők változtatták meg az életemet és minden álmom volt Velük egyszer személyesen találkozni és most sikerült, szóval ez a kis sírás pont belefért :D

Majd jött Matt, Tom és Dougie, nekik már csak annyit bírtam mondani, hogy köszönöm ezt a napot és ezt a lehetőséget, és, hogy nagyon örülök, hogy tudtunk találkozni :D Dougie csak mosolygott, Tom meg mondta, hogy „Nice to meet you” :D


 Lényegében ennyi történt, az egész nagyon gyorsan lezajlott, de még is életem legszebb napja volt, hiszen végre sikerült és nem csalódtam bennük :)


2014. szeptember 7., vasárnap

Fusion Festival 2. nap: Ollie Marland, Union J, The Wanted




Először is egy óriási bejelentés, a nap legfontosabb híre: DOBPERGÉS….Éssss eljött az official  1 éves születésnapja annak, hogy először láttam a Union J-t ésss pont ezen a szent napon, ugyan abban a szent időpontban ismét újra láthattam Őket fellépni! Haha :D Csak ennyi :D
 
 A Fusion Festival 2. napjára VIP jegyünk volt, tehát bemehettünk egy elkerített részbe, ahol maguk a fellépők is voltak, valamint szabad bejárásunk volt a Gold circle-be, vagy is a színpad előtti részhez.
Reggel később keltünk fel, majd miután elkészültünk elindultunk a parkba, ahol ismét sokan voltak, de nekünk teljesen máshol kellett bemenni.
Miután bementünk kaptunk karszalagot, ilyen nyakba akasztható bigyót, valamint egy füzetet, amiben minden fellépőről volt részletes leírás.

 
A VIP rész tökre cool volt, tele volt sátrakkal, ingyen kajával, BBQ-val, padokkal, asztalokkal stb…Valamint volt ott egy nagy kerítés is, aminek a két oldala nyitott volt, ott mászkáltak ki-be a fellépők, a kerítés mögött pedig a Capital FM sátra volt, ahol az interjúk zajlottak a fellépőkkel.



Aznap a kedvenc fellépőim között volt Ollie Marland, a Union J, valamint a The Wanted. Csak remélni tudtam, hogy össze futok valamelyikükkel ott a VIP részben, vagy ha nem is, akkor látom Őket interjút adni.

Többnyire a kerítés mellett hangingeltünk, hátha jön arra valaki, és végül is nem is tévedtünk :D Hirtelen megjelent Jay a The Wantedból, ami külön öröm volt, mivel Vele még sosem sikerült a közös kép, csak a többiekkel. Nagyon aranyos volt és közvetlen, mindenkivel beszélgetett, a nyakláncomra is rámutatott és kérdezte, hogy mi ez a jel? Én meg mondtam, hogy a Harry Potterből van, mondta h ahh ez biztos olyan, mint egy horcrux..Hát nem, de nem akartam túlbonyolítani, ezért mondtam, hogy igen :D Btw. ez a Halál ereklyéi nyakláncom :D
Eléggé sokáig kint volt Velünk, de a biztonsági őr mondta, hogy most már ideje vissza mennie, így ismét visszamentünk a kerítéshez és vártunk.



Mondtam Nettinek, hogy Ollie Marlandet megakarom nézni, mivel tavaly is nagyon tetszett a fellépése,  valamint a Union J előzenekaraként is nagyon-nagyon bejött, így gondoltam idén is hasonló lesz a showja :D Nettit persze nem érdekelte, de kijött Velem. Btw. Az a gyerek a fesztivál mindkét napján ott volt és a közönségbe mászkált a családjával, mindemellett nagyon közvetlen volt és mindenkivel csinált képet is.
Idén a fellépése kicsit csalódás volt, nem is maradtam végig, de azt aláírom, hogy nagyon tehetséges gyerek és színpadra született. Őt később sikerült is elkapnom a VIP részbe egy fénykép erejéig :)





Majd vártunk és vártunk a kerítésnél ismét, amikor is megjelent a Union  J *-* Úristen én erre vártam már akkor 2 hete :D Éppen interjút adtak, de mindig hátra néztek ránk és integettek, valamint George mindig beletúrt a hajába és azzal a jól ismert kis sunyi mosolyojával nézett ránk. Imádom azt az embert, főleg most, hogy elolvastam az „Our story” könyvet…Sok mindent átéltem, amit Ő is és pontosan tudom milyen érzés volt neki, most egy kicsit másképp is néztem rá, mint azelőtt.


A Union J fellépése szerintem nagyon jóra sikeredett, igaz második sorból néztem végig, de imádtam minden percét :D George-nak torok gyulladása volt, így nagyrészt Jaymi énekelt helyette, de így sem volt rossz. Hozták a formájukat és bár csak 5-6 számot adtak elő én így is azt mondom, hogy megérte és jó volt Őket újra látni. Annyira furcsa, mert Ők az a banda, akiket feltétel nélkül követek mindenhova, valami belső kényszer visz erre rá és egy évvel ezelőtt ezt nem tudtam volna elképzelni. Nagyon szeretem Őket és nagyon sokat jelentenek Nekem. Sosem okoztak csalódást, még most sem, hogy nem jöttek ki, hanem hazamentek. Egyáltalán nem haragszom rájuk.


A fiúk nagyon édesek voltak és ismét hozták a formájukat. Ezúttal azt találták ki, hogy mindenki vegye le a felsőjét és pörgesse a levegőbe a „Tonight” szám alatt :D Ez bevált és nagyon büszkék voltak magukra :D Komolyan, mint a kisgyerekek…Valamint ketté osztották ismét a közönséget, hogy melyikük oldala hangosabb :D Nagyon jól éreztem magam, szerintem ez a fellépés volt a nap fénypontja, hiszen én tényleg csak miattuk voltam ott.





Sajnos hiába vártunk egész nap, nem sikerült képet csinálni Velük, nem is jöttek oda, kivéve Jaymit. Ő sokszor odajött, mivel a családja és a pasija Ollie ott volt a VIP részben, így Jaymi kb. ott volt közöttünk egész nap, de senki nem zaklatta semmivel, mivel látták, hogy a családjával és a barátaival akar lenni, de biztosította a rajongókat arról, hogy ha adunk Neki 10  percet, akkor csak a miénk lesz :D Ez így is történt, beállt oldalra és mindenkivel csinált képet, valamint beszélgetett is a fanokkal, amikor megkérdeztem, hogy csinálhatok e Vele képet annyit mondott, hogy „Of course babe” :D



A Union J után a Lawson lépett fel, akiket Netti imád, de én mondtam, hogy inkább vissza megyek a VIP részbe, ő meg maradjon és, ha kijön a Union J, akkor felhívom, de mondta, hogy nem akar egyedül ott maradni…Sajnáltam érte, de én tényleg csak a Union J miatt voltam ott és nem akartam elszalasztani Őket egy olyan banda miatt, akiket nem szeretek…Persze pont ezelatt a fellépés alatt jött ki Jaymi, így nem bántam meg.


Ja igen és még sikerült elkapni a The Wantedból Siva-t, meg Tom-ot is, persze nem jöhettek ki, de a kerítésen keresztül sikerült képeket csinálni Velük :D Aranyosak voltak, Tom megkérdezte, hogy vagyok, mondtam, hogy jól, mire mondta, hogy „Good” :D Eléggé furán viselkedtek, mintha felszabadultabbak lettek volna, mint bármikor máskor. Igaz, egy félig feloszló bandáról beszélünk, és ráadásul az egyik tag meg se jelent a koncerten (Nathan), de nekem olyan fura volt az egész…


 

A fellépésüket nem is tudtam hova rakni…Eléggé nagy csalódás volt az összes eddigi koncertjükhöz képest. Én esküszöm ilyen összeszedetlen, szedett-vedett nem törődöm showt még nem láttam. Annyira látszott, hogy már nincs ez a banda egy ideje és annyira látszott, hogy azt se tudják mi van…Tavaly volt zenekaruk, normális showt nyomtak, beszélgettek a közönséggel, felhívtak embereket a színpadra…De idén minden az ellentéte volt. Számok között is csak annyit tudtak benyögni, hogy „A következő szám…a következő szám…és akkor a következő szám…” És ez ment egy órán keresztül. Nem tudom, nekem valahogy WTF? volt az egész. A szöveget is mindig elrontották, ilyenkor annyit nyögtek be, hogy „fucked up”, valamint mindig céloztak rá, hogy ez az utolsó fellépés…Hát én nem tudom, de sztem ők maguk sem.
A végén Tom levette a felsőjét, meg vízzel locsolták egymást, de nem tudom, ez engem nem hozott lázba. Valahogy úgy éreztem, hogy Ők voltak az egyik legnagyobb fiú banda, rendes turnékkal, normális fellépésekkel…de ez olyan volt, mint egy lecsúszott fiúbanda utolsó segélykiáltása. Na de azért persze jó volt, de hát az eddigi teljesítményükhöz képest azért na. Furcsa volt, főleg Nathan nélkül…



Végül az aznapi headliner Jessie J volt, ott is maradtunk megnézni a showt, vagy is az első két számot, majd eljöttünk, mert hideg is volt, meg fáradtak is voltunk.
Lényegében ennyi történt, nagyon jól éreztem magam és alig várom a legközelebbi koncerteket :)

twitter: @anett8903
snapchat: anett8903
ask: ask.fom/anett8903