McBusted - Dublin - Meet & Greet + concert :)

Goodbye London, next stop is Dublin ;) So wouldn't you like to come with me?

Mivel egyik UK állomásra sem volt már Meet & Greet jegy, ezért fogtam és vettem magamnak egyet (official M.E.A.T. &Greet) jegyet a dublini McBusted koncertre. Szinte nem is gondolkodtam, csak megnyomtam a vásárlás gombot és mire észbe kaptam már a visszaigazló e-mailt olvastam. Nagyon nem izgultam, mivel Netti még mindig Írországban lakik, ezért volt hova mennem és vele is találkozhattam még ha Ő nem is vett jegyet a koncertre :)
Amint eljött a várva várt nap az indulásra már totál be voltam zsongva. Előtte hetekig kerestem a megfelelő ruhát, hogy mit vegyek fel, hiszen ez még is csak a McFly és a Busted, vagy is a McBusted! Életem értelmei, életem szerelmei, egymás lelkitársai vagyunk :)
Tudom már találkoztam Velük egyszer, de ez még is csak más lesz! Hivatalos fotósok, beszélgetés stb. Nagyon, de nagyon - nagyon izgultam.
Kicsit féltem is, mivel koncert előtt pár nappal megint kijött a derék fájásom és kb. meg sem tudtam mozdulni. Egész nap feküdtem az ágyban, nem tudtam felülni, ha még is, akkor órákig tartott, a lábamon nem tudtam megállni, semmi. A koncert előtti nap sem volt jobb, de reggel, amikor felébredtem minden elmúlt. Mintha nem is lett volna!
A legnagyobb kihívás az volt, hogy Nettit rávegyem, csak kísérjen el az arénához, végzek a Meet and Greeten és mehetünk haza, a koncertre nem megyek be. Végül beleegyezett és oda is értünk olyan délután fél 5-re. (5-re kellett odaérnem). A sor már állt, úgy döntöttem csatlakozom, így Nettit hátra hagyva neki indultam ennek a kalandnak is.

Amint kinyitották a kapukat szépen, lassan bementünk az arénába, ahol egy kis asztalon ott voltak a kártyák és a karszalagok. Az asztal mögött két nő állt, ipadon regisztráltak és ellenőrizték a jegyünket, majd megkaptunk mindent és egy oszlop mellett kellett még sorban állnunk a következő egy órában. Hát, ide is egyedül mentem, de már a londoni koncert után valahogy tudtam, hogy itt is barátokra lelek, és nem is tévedtem :) A legtöbb embert látásból ismertem még korábbi koncertekről, reptérről stb. És még Ők is felismertek engem :D Így az az egy óra beszélgetéssel, röhögéssel és énekléssel telt :D

Majd jött az a pillanat, amikor megindult a sor...Az a pillanat, az a szívdobbanás, amikor mondták, hogy most felmegyünk az emeletre. Amíg másztuk a lépcsőket már képtelen voltam beszélni, annyira izgultam, annyira remegtem, annyira féltem? Majdnem el is estem, de nem én voltam az egyetlen.
A Meet and Greet a legfelső emeleten volt, ahol egy kávéház működött, de akkor persze le volt zárva, nekünk :). Oldalt kellett sorban állnunk kettesével. A szervező mondta, hogy kettesével mehetünk oda a fiúkhoz, egyesével nem lehet...Szerencsére a mellettem lévő csaj is egyedül volt, így együtt álltunk sorba...még kb. fél óráig. Abban a fél órában kiszáradt a torkom és még jobban remegtem. Izgultam nagyon. A körülöttem lévőket figyeltem: Voltak akik izgultak, voltak akik nem. De abban a pillanatban, amikor a szervező mondta, hogy itt vannak a fiúk, mindenki viselkedjen, mindenki megállt és feszült lett. A sor megindult, de számomra még mindig takarta a fal a fiúkat. Mikor már közeledtünk....annyira de annyira remegtem, hogy megálltam, ránéztem a csajra és mondtam, hogy én ezt képtelen vagyok végig csinálni, én hazamegyek! 10 éve erre várok és megtörténik és nem, ez nem fog menni...Semmit nem tudott mondani, csak azt, hogy Ő is ezt érzi, de haza nem mehetünk :D
Majd eltűnt a fal, odahívott minket a hostess csaj magához, hogy mi leszünk a következők, rakjuk le a táskánkat az ott lévő asztalhoz és mindjárt fogadnak a fiúk, álljunk a felragasztott vonalhoz miután leraktuk a táskát és, hogy maximum 10 percünk van a srácokkal.

Nem mertem felnézni, lehajtott fejjel léptem ki a fal takarásából, majd úgy is álltam tovább, nem néztem rá a fiúkra. Talán Tom kék haját láttam, nem tudom....Majdnem eltakartam az arcom a kezemmel, de azt nem mertem, mert túl feltűnő. Annyit tudok, hogy ott álltam lehajtott fejjel, mint egy szerencsétlen, csak fel kellett vola néznem és láttam volna őket, de nem mertem. Az volt bennem, hogy mit mondjak nekik? Mit csináljak? Mit kell ilyenkor mondani??? És, ha bunkók lesznek?? De nem lehetnek, hiszen a múltkor is nagyon édesek voltak! Hiszen Ők a McFly + Busted, a mindeneim, nem Ők nem olyanok, Ők szeretik a fanokat. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal idegesítettem/nyugtattam magam, már magam sem tudom. Azt tudom, hogy volt egy szalag kordon előttem, amit a biztonsági őr lebontott egy perc után, és mondta, hogy mehetünk...Hát eljött a mi pillanatunk és én még mindig nem néztem fel. Becsuktam a szemem, vettem egy nagy levegőt, a kezem remegett, a szívem a torkomban dobogott, a világ megállt egy másodpercre. Majd eszembe jutott az a videó, amikor Danny a fűben kúszva valami menyétet üldöz, nem is biztos, hogy menyét volt...Erre elmosolyodtam, kinyitottam a szemem és ott állt Ő, az én Dannym, előttem, vagy is nem előttem, hanem tőlem olyan 3 méter távolságra, rám meredve mosolyogva. Amint megláttam azt a mosolyt már minden más megszűnt, csak a mosolyát láttam, aminek hatására azt vettem észre, hogy a szám ugyan olyan mosolyra húzódik. Majd behajlította a térdét, széttárta a karjait és annyit mondott "Come to me". A lábam magától indult el, majd futva ugrottam a karjaiba és megöleltem. Annyira boldog voltam abban a másodpercben, Dannyt ölelem és az ölében vagyok :D Hihetetlen volt. Ő meg ott röhögött, lerakott és mondta, hogy "Hi", én meg annyit bírtam kinyögni, hogy "Hi", de totál elvörösödhettem nem tudom :D 

Azt vettem észre, hogy annyit mondok neki, hogy "I came from Hungary and I love you so much". Erre úgy bezsongott a drágám, hogy elkezdte körbe üvöltözni a termet, hogy "Hungary? OMG she came from Hungary! Did you hear that? She came from Hungary!". Aztán el is tűnt és körbe futotta az egész helységet és mindenkinek elmondta :D Istenem, ez mi már? :D  Aztán visszajött és megtapsolt :D

Ezek után csak azt vettem észre, hogy James előtt állok, és már nem is tudom mit mondtam neki, de amikor ott állt előttem eszembe jutott, hogy anno mennyit jelentett nekem, széttártam a karom és Ő automatikusan megölelt. Amikor öleltem eszembe jutott a "Sleeping with the light on" szám, valamint az az idő, amikor agyon hallgattam azt a számot és arról álmodoztam, hogy egyszer találkozom ezzel a csodálatos emberrel és mindent megköszönök Neki. Hiszen én még mindig azt vallom, hogy ha Ők nem lettek volna, én se lennék itt most. Csak öleltem és öleltem, mondtam neki is, hogy honnan jöttem, nagyon édes volt. Mondtam neki, hogy köszönöm, mindent köszönök.

Majd tovább álltam Harryhez, akivel a múltkor nagyon sokat beszéltem és ez most sem volt másképp. Mondtam, hogy Budapestről jöttem, mondta, hogy az szép város :D

Miközben beszéltünk James vmi játék pisztollyal lövöldözött rám :D Amikor meg nem figyeltem, akkor meg lesben állt, hogy mikor támadhat :D LoL :D Életem <3 Harry ismét megköszönte, és megint elmondta, hogy ez Nekik tök nagy megtiszteltetés, hogy én ilyen régóta rajongó vagyok és, hogy ennyit képes vagyok utazni :D Aztán persze hozzátettem, hogy Londonba lakok, és hogy az egyik ok, hogy odaköltöztem, azok Ők voltak. És akkor ez a totál sokk és még több köszönet, hát én nem bírtam betelni Velük :D
Azt is elmondtam, hogy anno az iskolai londoni kirándulásra is csak azért mentem 2006-ban, hogy megtudjam venni a Wonderland Tour DVD-t :D Ezen csak nevetett :D
Majd szólt a fotós, hogy kép :D Csinált 3-4et.

Utána tovább mentem Dougiehoz, aki rámnézett, mondta, hogy "Hi", felületesen magához ölelt (nem úgy, mint a többiek), majd mondta, hogy "Do you know Matt?" Majd ezzel a mondattal szó szerint tovább lökött Matthez...akire ránéztem, megöleltem és mondta, hogy "Hi", majd ránéztem a mellette álló Tomra, akit imádok. Rámnézett, rágózott, mondta, hogy "Hi", mondtam, hogy "Hi"...tök awkward volt. Majd megöleltem és megkérdeztem, hogy van Buzz, a kisfia. Mondta, hogy minden oké, jól van, bár nem alszik sokat miatta, de nagyon hiányzik neki :D Mondtam, hogy szerintem tök cool kisfiú és tuti olyan lesz mint az apja :D Majd ránéztem, visszanéztem Mattre, majd Dougie-ra, mosolyogtak, én is, és annyit mondtam, hogy visszamegyek a többiekhez. Mondták, hogy "Nice to meet you". Hát nem tehetek róla, Ők hárman nem tettek ott mély benyomást, még Tom volt a legcukibb, de valahogy jobban éreztem magam Harryvel, James-el és Dannyvel. Visszamentem hozzájuk, tökre örültek :D Danny megint elkezdett tapsolni és megint megölelt és mondta, hogy tényleg nagyon örül, hogy eljöttem. Majd szólt a Hostess csaj, hogy ideje elbúcsúzni, mert jön a következő két rajongó. Megölelgettem mégegyszer mindenkit, majd a végén ránéztem Dannyre, ő rámnézett majd odajött és még egyszer megölelt :D Amikor meg kimentünk, és felvettük a kabátunkat még egyszer visszanéztem, Danny rámnézett és mondta, hogy "I love Hungary", majd végig tapsolt, amíg ki nem mentem :D LoL :D Hát én nagyon imádom ezt az embert :D

A koncert:
A lépcsőn lefelé menet elkezdtem sírni, annyira megrohantak az érzések. Azzal a csajjal megöleltük egymást, és végig sírtunk lefelé. Egész végig az volt bennem, hogy jó lenne bemenni a koncertre, de menni kell vissza...Mikor kimentem kiderült, hogy Netti szerzett olcsón álló jegyet :D Így együtt mentünk be az arénába, beálltunk az első sorba a B stage mellé és vártuk a koncertet :D

Megint ugyan az volt, mint Londonban: klippek, film előzetesek, előzenekarok bla bla...Majd a lényeg: Az intro *-* Az a csodálatos MEAT intro a retro Mcbusted szuperhős figurákkal, az óriási színpaddal, ami nem más, mint egy nagy működő játékgép. Imádom <3
A show hatalmas volt, első sorból pedig nem más, mint leírhatatlan érzés és élmény <3. Minden másodpercet imádtam! ÉS amikor a fiúk a B stage-nél voltak, előttem, az maga volt az álom <3. És a legszebb pillanat az volt, amikor lejöttek a B stage-ről és Harry rámnézett, majd visszafordult és a kezembe dobta a dobverőjét. Hát én esküszöm majdnem elsírtam magam! A mögöttem állók mondták, hogy "Good job"...de én tudom, hogy direkt nekem dobta, mert emlékezett :D

A show maga nem nagyon maradt meg, mert még mindig a Meet and Greet hatása alatt voltam és én inkább azt szerettem volna megosztani Veletek :)
Remélem tetszett és sikerült átérezni azt, amit én éreztem. Bevallom, most, hogy ezt írom előjöttek a könnyek, hiszen életem egyik legszebb napja volt. Minden álmom valóra vált.
Nem érdemes félni, főleg nem félelemből meg nem tenni valamit, mert az csak csalódáshoz és még több félelemhez vezet. Ha félsz megtenni valamit, a legjobb, ha megteszed, hogy tudd, nem volt mitől félned és legyőzhetetlen vagy. Semmi sem lehetetlen, csak kitartónak kell lenni :) Én is több, mint 10 évet vártam erre és megérte várni, mert tökéletes volt :)