Ahogy ígértem igyekszem
bepótolni az elmaradt bejegyzéseket =) Úgy döntöttem, hogy visszafele haladok
az időben, így egyszerűbb, de lehet, hogy sok dolognak nem lesz értelme
eleinte, de ígérem, amint bepótolom minden értelmet fog nyerni =).
Glasgow után nem sokkal
érkezett a bejelentés a durhami koncertről. Eleinte úgy voltam vele, hogy szó
sem lehet róla, mivel épp elég pénzt elköltöttem már, és mivel túl közel volt
az időpont abban sem voltam biztos, hogy a főnököm elenged, de mivel Mary
nagyon nyaggatott, hogy menjek vele gondoltam mit veszítek, megkérdezem hátha
elengednek, de nem akartam menni. Meglepő módon, gond nélkül el lettem engedve.
Annyira meglepődtem, hogy vigyorral az arcomon írtam Marynek, hogy akkor Let’s
do this. A fesztivál előtt egy nappal érkeztem meg Durhamba, rögtön a Comic Con
után =D. Egész nap Flash-nek voltam beöltözve, majd futottam haza (ha ha ha),
átöltöztem és indultam, este 10-kor a King’s Cross-ról vonattal Durhamba. Éjjel
fél 2-re értem oda, de Mary várt rám az állomáson =) Visszamentünk a szállásra,
még kicsit beszélgettünk, majd reggel 5-kor (igen, 3 óra alvás után),
felkeltem, elkészültünk és indultunk ki a reptérre, mivel fogalmunk nem volt
mikor fognak érkezni…Mint megtudtuk, csak a délután 15:30-as géppel jönnek, ami
annyit jelentett, hogy volt 6 és fél felesleges óránk a reptéren xD Unatkozni
nem unatkoztunk, elfoglaltuk magunkat: beszélgettünk, kajáltunk, beszélgettünk,
izgultunk, elmeséltük egymásnak a történeteinket az ikrekről. Esküszöm életem
egyik legjobb várakozása volt, mert jobban megismertem Mary-t és amikor
felidéztem az emlékeket csak mosolyogtam végig, mint a vadalma :D Mary meg is
jegyezte, hogy amikor róluk beszélek, főleg John-ról, akkor nagyon kis
mosolygós leszek xD Hát nekem ez eddig nem tűnt fel, meg úgy senki nem
említette. Közben pár ír rajongó jött egy korábbi géppel Dublinból, kezdtünk
gyűlni.
Mikor leszállt az ikrek
gépe nem sokkal utána már láttuk az ajtó mögött Edet közeledni, majd később
John is megjelent, mögöttük az anyukájuk is =). Ed jött oda először, majd John.
Mindenkit végig ölelgettek, beszélgettünk. Majd elkezdtünk képeket csinálni. Ed
mondta, hogy látta a The Flash ruhámat és, hogy mennyire sexy volt xD Mondom
jézusom, mi a sz.r :D Megköszöntem, de utána odaszólt John-nak, hogy „John,
come here, she wants you”. Amúgy pont ezt ecseteltem az előző blogomban, hogy
valószínűleg Ő engem elkönyvelt John girl-nek (tényleg van rá nyomós oka, de
rosszul hiszi. Ha érdekel valakit leírhatom egy bejegyzésbe később), de ez nem
igaz. Nem vagyok John girl én mindkettőjüket imádom, de az tény, hogy John
mellett sokkal kényelmesebben érzem magam, jobban megnyílok. De amúgy örülök,
hogy pl. múltkor a Heathrown már Eddel többet beszélgettem, mint általában.
Szóval odahívta John-t,
csináltunk 3-an képeket, John végig nyalogatta az arcom xD (Pl. ilyet Ed sose
csinálna). Majd megjelentek a rendőrök, először azt hittük, hogy azért, hogy
kiküldjenek minket, mert nagyon, de nagyon hangosak voltunk, meg eltorlaszoltuk
az utat is. De nem, kiderült, hogy Ők csak képeket akartak csinálni az ikrekkel
=D Ez mekkora már??? :D Rohadt jó volt, az ikrek is nagyon élvezték, később
pedig a rendőrség egy tweet-ben köszönte meg a fiúknak a képet :D
Utána még
álltunk és beszélgettünk, majd Ed csak úgy mellesleg megkérdezte, hogy mikor
kellene amúgy színpadra állniuk? „5 something, right?”. Majd ránéztem és
közöltem Vele, hogy nem, pontban 5-kor kellene a színpadon lenniük és btw most
16:10 van xD Ő meg: „Omg, omg, John we have to go!!” xD Elkísértük Őket a taxiig,
John oda kullogott mellém szokás szerint, hogy ketten is beszéljünk. Kérdezte,
hogy „Whats up? Any news?” Meséltem neki a Comic Con-ról, meg a Flash
jelmezemről stb. Akartam kérdezni tőle pár dolgot, de pár lány odajött, hogy
adjon John-nak egy „Agyar” figurát a Harry Potter-ből :D Istenem annyira örült
Neki, nagyon aranyos volt =) Kérdezte, hogy mennyien lehetnek már a
fesztiválon, valaki mondta is, hogy nagyon sokan. John ránk nézett és mondta,
hogy próbáljunk már meg előre furakodni. Valaki mondta, hogy hát az lehetetlen,
de megpróbáljuk. John mondta, hogy „Squeeze from the side” xD Majd egy nő (nem
tudom a nevét) mondta, hogy vagy bejátszhatjuk, hogy elveszett a kislányunk és
úgy előre mehetünk, hogy „Amy, omg Amy, my daughter where are you” Úristen ezen
John úgy elkezdett röhögni, hogy majdnem leesett arról a korlátról, amire éppen
felállt és mondta, hogy ez rohadt jó és, hogy ha ezen múlik játsszuk már be :D De
amúgy látszódott rajta, hogy valami bántja, de tényleg nem tudom megmondani mi.
Már az elmúlt pár alkalommal (olyan február óta) olyan szomorú volt, de mindig
csak akkor látszik boldognak, ha mi ott vagyunk. Nem akartam megkérdezni, úgy
voltam Vele, hogy majd elmondja, ha akarja, na meg sietniük kellett. Beraktuk
Őket a taxiba, majd mi is beugrottunk egybe és mentünk a fesztiválra, vissza
Durhamba. Úton odafele írtam Fanni-nak messengeren, meséltem neki, hogy mi van,
mi történt, közben Mary-ékkel is kitárgyaltuk a történteket =) Amúgy Mary
nagyon aranyos, nagyon camera shy, szóval Ő nem csinál képeket a fiúkkal, sem
senkivel, de az ikrek ismerik és megvannak a maguk kis hülye szokásaik Vele :D
Mindig olyan vicces nézni, de nagyon szórakoztató, főleg, ahogy John próbálja
megölelni Mary-t, de vmi hülye szokása van rá és Mary mindig ellenkezik meg
ütögeti a kezét, de persze mindketten röhögnek :D.
Hol is tartottam? ….
Jaaa, szóval odaértünk, kiszálltunk a taxiból majd megkerestük a fesztivál
színhelyét. Ja igen am ez egy „Pride” fesztivál volt, szóval mi eléggé
kilógtunk a sorból, DE sikerült előre állni a sok idegen között. Amúgy 16:55-re
értünk oda, de az ikrek még nem voltak ott, de nem sokkal később láttuk Őket a
színpad mögött :D Az első sorba
befurakodtunk, de még egy kicsit várnunk kellett. Majd egy picivel 5 után meg
is jelentek a színpadon, ami amúgy icike picike volt, ketten be is töltötték az
egészet. Majd a színpad előtt, két oldalt megjelent két táncos csaj valami
gólyalábakon. Förtelmes volt, de kibírható. A fiúk amúgy taroltak, nagyon
nagyon jó showt csináltak, habár csak egy fél órájuk volt a színpadon, de azt
kitöltötték és a végén 1 órát játszottak :D Mindig próbálták nekik jelezni,
hogy már vége, de nem érdekelte Őket, folytatták :D A közönség is nagyon
élvezte, habár senki nem ismerte egy számukat se, de mindenki nagyon élvezte
:D. A lipstick alatt Ed rám nézett és úgy énekelte a szám felét, hogy egymásra
mutogattunk meg utánoztuk egymás mozdulatait :D Koncert után fogtunk egy taxit
és visszamentünk a reptérre, úton odafele végig szenvedtem, mivel semmit nem
hallottam csak a fülem sípolt: Túl hangosra volt állítva a hangfal a
fesztiválon és tényleg ilyet még nem tapasztaltam. Csengett és zúgott a fülem,
de nem csak nekem: Mindenkinek. Pár embernek kidugult a füle mire a reptérre
értünk, de én nem voltam ilyen szerencsés, nekem másnap reggel SEM volt jó a
hallásom, csak 2 nap múlva tisztult ki minden, de addig zárt térben majdnem
megőrültem annyira fájt a fülem.
Na szóval visszamentünk a
reptérre, majd ott vártunk kb. 2 órát mire megjöttek az ikrek, de nem voltunk
sokan, max 8-an. Mondták, hogy még interjút kellett adniuk meg még elmentek egy
hotelbe hajat mosni meg lefürödni. A hajuk teljesen lelapult és nagyon baba
puha volt *-* John megengedte, hogy végig beletúrjunk a hajába, úristen annyira
puha volt, mint a baba macska szőr *-* De amúgy 10 percen keresztül azért
panaszkodott, hogy neki „Hotel shampoo”-val kellett hajat mosnia, de ezt még
ilyen random túristáknak is megjegyezte, akik gyanútlanul arra jártak :D
Ed mondta, hogy kicsit
bajba kerültek, amiért több mint 1 órát játszottak, de hogy „Its alright”.
Próbáltam kérdezni, hogy mikor jönnek esetleg Magyarországra, de erre annyit
kaptam, hogy „OMG, you came from London”….Szóval terelt, de mindegy. Majd
felmentünk az emeletre. Az egyik nőnél volt csoki, John folyton azt lopkodta :D
Az olyan vicces volt a végén odaakarta neki adni az egész dobozt, de nem
kellett neki, mert hogy amúgy nem olyan finom xD Istenem az az ember…Majd
megjelent az anyukájuk, de tolószékben volt. Nem tudjuk miért, nem is akartuk
kérdezni, de látszott rajtuk, hogy teljesen hálásak is amiért senki nem támadta
le Őket a kérdéssem. Szerintem ezért is szeretnek minket annyira, mert soha nem
kérdezünk meg olyat, amiről tudjuk, hogy azelőtt sosem említették és nyilván
okkal. Ha akarják úgy is elmondják. John látta, hogy nagyon nézem a tolószéket,
aztán ránéztem, de csak rámosolyogtam, mire Ő visszamosolygott. Szerintem
örült, hogy nem kérdeztem rá, nem hiszem, hogy tudott volna mit mondani.
Majd jöttek a búcsúölelések,
a goodbye-ok és egy see you soon kíséretében bementek a kapun.
Azt szeretem bennük, hogy
mindig tanítanak Nekem valami újat, sosem kell bennük csalódnom. Már
megtanítottak rá, hogy a világ nagy, és ha akarsz valamit, azért tenni kell és
nem csak ülni és várni a csodát. Megtanították nekem, hogy ha valamit nagyon
akarok, azt el tudom érni, ha kifogásokat keresek az azt jelenti, hogy nem
akarom eléggé. Megtanítottak arra, hogy mások boldogságának örülni kell, a
féltékenység nem megoldás. Tudni kell örülni a mások sikereinek. Csak saját
magad érheted el a céljaidat, másoktól ne várj csodát.
Remélem tetszett a
bejegyzés, még számtalan hasonlót kell bepótolnom, ígérem megpróbálok rá időt
szakítani hamarosan =) Én legközelebb most vasárnap (23-án) találkozom a fiúkkal. Megpróbálok átadni annyi üzenetet Nekik, amennyit tudok. Főleg megakarom említeni az augusztusi hazai fantalit, remélem lesz rá lehetőségem =) És ígérem, amint hazaértem leírom az élményt =)
Addig is megtaláltok Twitteren/instagrammon: anett8903
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése