Union J – 2014.08.16. – Tralee – A találkozás

Twitter: anett8903

Az előző napi koncertről ITT olvashattok :D 

Másnap reggel, mivel még mindig nem tudtuk, hogy melyik reptérről mennek, ezért úgy döntöttünk Nettivel, hogy egyszerűbb kinyomozni, hogy hol szálltak meg és odamenni reggel a hotelhez.

Na ez sikerült is :D Ne kérdezzétek, hogyan :D Ezért reggel 7-kor fáradtan, karikás szemekkel, elindultunk a hotelhez, persze eltévedtünk 2x :D De megérkeztünk végül, egy jó kis 1 órás séta után :D

Senki nem volt még ott, de amint leültünk, már megjelent egy taxi és már a jól ismert rajongók szálltak ki belőle, majd még jöttek vagy 4-en.
Az időjárás nem volt a barátunk, iszonyatosan hideg volt, egy kabát még kellett volna, mi meg ott ültünk a hideg kövön, a többiek meg azon feküdtek és kb. alig volt rajtuk ruha :D

Majd egy olyan másfél órával később megjelent a már tegnapról jól ismert kisbusz, ami a srácokért jött :D A sofőr kiszállt, majd össze-vissza kezdett el mászkálni, de a fiúk még sehol…
Kicsivel később  a manager jött ki a szállodából, elkezdte bepakolni a bőröndöket, közben beszélgetett a rajongókkal :D Nagyon nagy arc az az ember :D Mintha az apánk lenne, ránk szólt, hogy „Hol van a kabátod? Miért fekszel a földön? Meg fogtok fázni!” :D

Aztán felálltunk, mert hát már láttunk a hotel ajtón át a fiúkat :D Közelebb mentünk, Ők pedig kijöttek :D JJ volt az első, egyből oda is mentem, csináltunk képet, majd jött George :D Nem vettem észre, hogy kikapcsolt a gépem és tökre azt hittem, hogy sikerült a kép, majd ugyan így mentem Jaymihez is…Aztán realiztálam, hogy be sem volt kapcsolva :D

Ezért vissza mentem George-hoz, hogy bocsi, de az előbb nem sikerült, mondta, hogy nem gond, akkor csináljunk újat :D Annyira cuki volt :D Tiszta karikás volt a szeme, látszott rajta, hogy napok óta nem aludta ki magát rendesen, de még így is mosolygott és átölelt :) Imádom, valahogy, amikor mindig ránézek arra, gondolok, hogy hogy lehet valaki ennyire aranyos? Annyira inspiráló az egész lénye ennek a gyereknek, hogy az hihetetlen. Én nem szoktam ilyen lenni, de ezen a képen annyira édes, ahogy ott áll megszeppenve, fáradtan a kis kávéjával *-* IMÁDOM!

Majd egy Thank you és egy Goodbye után vissza koslattam Jaymihez, aki szerintem a legfáradtabb volt  a 4 fú közül, ezért jobbnak láttam nem beszélgetni Vele, mint a múltkor, pedig jó lett volna neki elmondani, hogy már sokkal jobb a kedvem és, h nagyon sokat segített, amit akkor mondott…így csak beálltam mellé ismét, majd megköszöntem a képet és már Josh-t kutatta a tekintetem, de Ő még ki sem jött a szállodából…

 Így hát visszamentem JJ-hez, rámnézett és mondta, hogy „I love you” és már hajoltam is oda, hogy megöleljen, majd utána mondtam Neki, hogy Viszlát a Fusion Festiválon :D Majd meglepődött, és mondta h a Fusion Festivál az hatalmas lesz :D Haha :D

Végül megjelent Josh is, egyből odamentem, de arrébb ment, de végül sikerült elkapni :D Kicsit Terminátor feeling az a kép, amit csináltunk, de hát több, mint a semmi :D Mondjuk Vele eddig egyetlen normális képem van, az is az, amit a legelső találkozásunkkor csináltunk tavaly novemberbe :D

Közben a fiúk beszálltak a kisbuszba, én és a barátnőm pedig megálltunk mellette, megöleltük egymást, majd Netti vissza futott a táskájáért, én meg ott álltam a busz mellett, a kezemet a szám elé emeltem, annyira boldog voltam, majd benéztem a buszba, George ott ült, engem nézett ezer wattos mosollyal, majd integetett, én meg vissza integettem Neki :D 

Lényegében ennyi történt aznap :D Nagyon, de nagyon boldog vagyok, mert valahogy ezek a találkozások mindig rengeteg erőt adnak a folytatáshoz, és mindig ráébresztenek arra, hogy akárki akármit mond, Nekem van a világon a LEGJOBB hobbim :) 

Union J – 2014.08.15. – Tralee – A koncert

Twitter: anett8903

A fiúk ezúttal azért látogattak el Írországba, hogy fellépjenek a „Rose of Tralee” fesztiválon, nyugat Írországban, Tralee-ban. Persze én és a barátnőm mindenképpen szerettünk volna elmenni, de ezúttal eléggé sokat hezitáltunk, mivel a vonatjegy/buszjegy nagyon drága volt, és a Fusion Festival előtt ekkora kiadást nem nagyon engedhettünk meg magunknak, de végül egyik nap megnéztük a „Loving You is Easy” klipet és már foglaltuk is a le a jegyeket :D 

Tralee-ba, csak a fesztivál napján mentünk le reggel, vonattal...Azt hittük elég, ha ott megvesszük a jegyet a vonatra, hiszen max. egy 5 euróval lesz csak drágább a jegy...Aha! :D Még mit nem! A 36 euró helyett, 66,50 euró lett a vonatjegy...Alig akartuk elhinni, de hát mit lehet mit tenni? El kell jutni valahogy...így hát kirabolva, majd egy jó kis 4 órás vonat út után meg is érkeztünk ebbe a kisvárosba, ahol eltévedések sora mellett, de megtaláltuk a szállást, ami pont a felállított színpad mellett volna :D Haha :D Ki gondolta volna? :D
Lepakoltunk, elkészültünk és már mentünk is le az utcára, ahol már kb. 6-8 rajongó várakozhatott, majd elkezdtünk sorba állni…Hát eléggé vicces volt, mivel konkrétan a kiapkolt sátrak mellett, az utcán a kerítés mellett kellett sorban állni, ami eléggé zavaró volt nekünk is, meg az arra mászkáló családoknak is, mivel konkrétan nem tudtak kikerülni minket. 

Olyan 3-fél 4 felé megjelent egy biztonsági őrnek kinéző pasi, aki hangos bemondó bemondta, hogy adjunk Neki 5-10 percet, amíg felállítják a kordont az úttesten, ahova be is állhatunk majd. Majd tényleg 10 percen belül már bent is álltunk a kordonok között, előttünk hatalmas piros kordonok voltak, hogy ne láthassuk az utca végén lévő színpadot.

Ezután csak vártunk és vártunk a tűző napon, 40 fokban, és vártunk és tolakodtunk és vártunk…Majd olyan fél 7 felé levették az előttűnk lévő piros kordont és bentebb mehettünk, ahol 2 részre osztottak minket :D Szóval már két kordonban álltunk, de már tökéletesen ráláttam a színpadra…az út végén volt…mintha valami kifutó pálya lenne, de hát challenge accepted! :D A mellettünk lévő kordont ez picivel előbb kinyitották a miénket meg később…De nem érdekelt, mindenkit félre lökve futottam, ahogyan csak bírtam és végül sikerült az első sorban „landolni” :D Életem legdurvább befutása volt, nagyon elfáradtam, és az adrenalin csak tombolt bennem :D

Mindezek után megjelentek a színőadon ilyen „Lelkesítő” fiatalok, akik végig ott voltak, tartották bennünk a lelket :D Tökre jó nekik, hogy ez a munkájuk :D Az egyik srác annyira nagy sikert aratott, hogy mindenki Vele akart közös képet :D

Majd végig kellett hallgatni még 4 előzenekart: Az első 4 csaj volt, valami helyi feltörekvők, a második egy fekete srác volt, na ő nem volt rossz :D A harmadik az ír Taken banda…Te jó ég, hogy ezek milyen helyesek voltak! Főleg a srác, aki előttem állt :D Konkrétan lejött a színpadról, elém állt én meg letapiztam,  Ő meg megfogta a kezem :D Ahhh de helyes volt :D Ez a banda, egy komplett a Teen Wolf :D

Az utolsó előzenekar, pedig egy Ryan nevű gyerek volt, hát eléggé hangulat romboló számokat adott elő…Pedig éppen felpörgött már a közönség. Az volt a szerencse, hogy közben oldalt láttuk, ahogy megjön a Union J, így nekik sikítoztunk végig :D Ők meg integettek egyesével :D

Végül olyan 9:15 fele meg is jelentek a színpadon a fiúk :D Ajj, de vártam már ezt a percet, mert már 4 hónapja nem láttam Őket és már nagyon, de nagyon hiányoztak! Ahogyan feljöttek a színpadra és mindenkire rámosolyogtak az minden aznapi szenvedést elfelejtettek Velem és jött az ismerős érzés: Na ez, mindent megért. :D

A koncertet a „Where are you now” számmal kezdték, majd a Carry You-val folytották :D A közönség pedig túlénekelte a fiúkat is :D JJ meg is jegyezte, hogy Wow, ez az eddigi leghangosabb közönség :D

Nem sok számot adtak elő, de lényegében majdnem az egész albumot: Beautiful Life, Head up in the clouds, Amaze me, Skyscraper, Lucky Ones, Tonight, Loving you is easy :DÚgy bírom, hogy George minden koncerten megjegyzi, hogy Neki a "Lucky Ones" a kedvence az albumról :D

 

A kedvencem a Skyscraper volt, mert akkor leültek elénk a színpadra, valamint a Tonight, mert akkor le is ugrottak hozzánk és mindenkihez odamentek :D

Személy szerint nekem JJ és Josh tetszett a legjobban, mivel Ők jöttek oda a legtöbbet és Ők voltak a legközvetlenebbek :D Josh folyton odanézett és mosolygott, meg integetett, valamint amikor puszit küldtem neki, akkor a szívére mutatott és mondta, hogy „I love you” :D

George és Jaymi inkább a másik oldalon voltak, sokszor nem jöttek oda, de ha igen, akkor is mindenkire rámutattak és rámosolyogtak.

 

Lényegében tényleg nem volt hosszú koncert, maximum egy 40-45 perc, de nagyon nagy és felejthetetlen showt adtak. Sosem csalódom bennük, mindig a maximumot adják és látszik rajtuk, hogy nagyon szeretik a rajongóikat, bármit megtennének értünk, ahogy mi is Ő értük.

De hamarosan új koncert beszámolóval jövök, hiszen mindjárt itt a Fusion Festival :D