Tokio Hotel – Belgrád – 2010. március 28 – Tesla Arena – Életem legszebb napja
Na szóval odaértem Nettiékhez kövesdre…először elmentünk vásárolni, azután beszélgettük egy kis buszmegállóba, majd elmentünk a szállodába. Mivel csak éjfél után indultunk, és még volt 6 óránk kb. addig, arra gondoltunk, hogy aludni kellene…persze nem alvás lett belőle, hanem idegeskedés, fényképezés, fürdés, izgulás stb:)
Végül eljött 01:00, azaz az indulás időpontha, de a kocsi még nem jött meg értünk, ezért egyre idegesebbek lettünk és nem is tudtunk már mit kezdeni magunkkal, úgyhogy a TV-be gagyi horror filmeket néztünk, stb… xD
Szóval elindultunk, éjjel fél 2-kor. Az út mint mindig, most is szenvedés volt. Elvileg 6 óra lett volna, de hát mi naívan hallgattunk a GPS-re…Gyerekek, komolyan mondom ne bízzatok a GPS-ben…Szerbiába mentünk és ő minden áron a román határon akart átmenni Szerbiába…még akkor is amikor már Szerbiában voltunk xD.
Amúgy pont akkor kellett 2-ről átállítani az órát 3-ra, ezért teljesen időzavarban is voltunk.
Szóval csak utaztunk, utaztunk és utaztunk. Próbáltunk aludni is, de hát ki tud ilyenkor? Míg végül eljutottunk a szerb határhoz nagy nehezen. Tökre féltem, hogy nem engednek át vagy gond lesz az útlevéllel, vagy hogy sorba kell állni, de kiderült, hogy alaptalan, mert semmi gáz nem volt:)
Belgrádba 10.30 – kor ékeztünk, ha jól emlékszem. Amikor beértünk a városba elkapott a rosszul lét…Úgy képzeljétek el, hogy szemét minden a füvön/a betonon, mindenhol hajléktalanok stb. Hát ez Belgrád külvárosa. Szerencsére, ahol mi voltunk ott nem volt ilyen:) Az nagyon szép környék volt.
Amikor odaértünk a kapukhoz teljesen lesokkoltam. És miért? Mert a koncert napján, délelőtt 11 órakor 10-en voltak a csarnok előtt fanok..10 ember! Milyen kevés már:/
Szerencsére kifogtuk a jó időt, sütött a nap, és kicsit fújt csak a szél is.
ÉS jöjjön MOST az, amiért életem legszebb napjának neveztem ki 2010. március 28-át:
Körülbelül 13.00 – kor megjelentek a turnébuszok az egyik piros lámpánál. Ekkor Nettivel meg azzal a pár emberrel elkezdtünk lerohanni a lépcsőn. Mikor leértünk futottunk a buszok mellett és közben sikitoztunk xD….mentünk kb másfél kört az Aréna körül amikor is mindkét busz beparkolt az egyik bejárathoz…Tudtuk, hogy most mi jön, tudtuk, hogy most leszünk hozzájuk a legközelebb…a szívem a torkomban dobogott, amikor kinyílt az egyik busz ajtaja és mindenki felordított, hogy Gustav, Gustav! Végül kinyílt a legelső busz ajtaja és kijött a Tom az egyik kutyával, majd jött a legszebb és legemlékezetesebb rész: megjelent Bill, abba a brutális cipőbe és abba a kukás sapkába…olyan nagy volt a lendülete és odanézett és mosolygott nekünk és integetett:)…Annyira, de annyira leírhatatlan volt ez a pillanat, kb 5 másodperc volt, még annyi sem, de megérte azért a mosolyért. Persze utána jött Guszti meg Gorgika is, de az már mellékes:D.
Ez egy saját videó:
Ezt meg valaki csinálta:D Én pont szemben álltam:
Utána Nettivel ölelkeztünk, ugráltunk, sikítoztunk és visszamentünk a csarnokhoz, ahol körbe telefonáltam mindenkit xD…az illetők tudják xD.
Majd ismét hosszú és unalmas órák következtek. Leülni nem tudtunk, mert tiszta víz volt minden, ezért inkább mentünk a buszokhoz fényképezkedni, valamint hátra, hogy nézzük hogyan rakják össze a színpadot, wc-re stb.
Mellesleg a szerbek irtó aranyosak, kedvesek, közvetlenek és barátkozóak:). Egész végig beszélgettek, odajöttek hozzánk, hogy mi is menjünk oda, segítettek stb.
Nem tudom pontosan hánykor, de a fiúk elkezdtek próbálni, ekkor Nettivel a kapuhoz támasztottuk a fejünket, hogy megtudjuk angol lesz e a konci vagy német…de nem jutottunk sokra, mert tompa volt a hang.
Megismerkedtünk két szerbiában élő magyarral is, akik végig nagyon kedvesek voltak és tolmácsoltak is nekünk, mert hát ez a szerb nyelv hát no comment :D. Össze lehet keverni a franciával és a cseh nyelvvel. Ha már a cseheknél járunk...kint volt a cseh fanclub is, mondjuk nem lepődtem meg, mert ők is kb. mindenhova követték a fiúkat a turnén. Prágából kiindulva Alena nem volt szimpi, de később rájöttünk, hogy nem ők tehetnek az ott történtekről.
Gordon itt is séltátta a kutyákat:D Páran sikítva rohantak oda, szegény Gordon meg futott vissza a csarnokba a két kutyussal. Annyira vicces volt látványnak, hogy uh:D…Szegényke, azért sajnáltam. Mi meg csak ott röhögtünk:D
A tömeg délután 17.00 körül kezdett el megjelenni, de nem olyan vészesen, mint Prágában volt. Nemsokkal utána megjelentek a biztonsági őrök is, akik lezavartak minket a lépcső tetejéről, mert nem tudjuk miért xD. Nem is fontos, mert miután elmentek, újra visszamentünk a kapuba…
Kapunyitás 18.00 körül volt, elsők között mentünk be Nettivel szerencsére:). De amúgy nagyon durva volt ez a biztonsági rendszer…Átvilágtották a táskánkat, volt az a csipogós kapu is, elvették a vizemet:(. De megérte:D Első sor, Gorgika előtt:D hmmm:D
A koncert előtt ugyanaz volt mint Prágában :D. Ugyanazok a számok (Metallica, Linkin Park és WBMW remix). Nem volt nagy csúszás, csupán 30 perc, az is technikai okok miatt, amit vágüls előttünk javítottak ki xD.
Amúgy Nettivel eldöntöttük, hogy mi hivatásos TH függöny-piszkáló emberek leszünk xD. Csak koncert előtt piszálom azt a nagy fekete függönyt és mindenki nekem sikít:D Milyen jó lenne már, nem?:D
A koncertről:
Amikor lekapcsolták a villanyokat, teljesen meg voltam őrülve, és amikor jött az intro már én is a gépi hanggal együtt üvöltöttem, hogy „Tokio Hotel”, majd, hogy „Humanoid”. Immáron másodszorra, ezen a turnén :). És amikor Bill megjelent és meghallottuk, hogy „There are days” abba a pillnatba úgy elkezdtem üvölteni, hogy majdnem átestem a rácson xD. Nagyon megörültem, hogy angol a konci, de tényleg! El sem tudjátok képzelni! Az egész koncertet végig üvöltöztem, énekeltem és sikítottam.
Annyira jó volt…az egész…azok a lángok, meg hogy ott állt és mosolygott :)
Furcsa volt látni Billnek a mimikáját ennyire közelről vagy éppen megfigyelni pár szokását. Pl. folyton köpköd xD. De pl. minden koncerten ugyanúgy mozog, ugyanaz a testtartása. Mintha be lenne programozva, mintha nem is ember lenne.
De nagyot csalódtam pl. Tomban…se egy mosoly, se semmi. Bécsbe csalódtam benne a legnagyobbat, de most maradjunk Belgrádnál:).
Georg aranyos volt, bár inkább a zenére figyelt, mint a fanokra xD. Szegénynek sosem sikerült úgy eldobni a pengetpt, hogy az ne a színpad és a kordon közé essen xD. De sajna nem sikerült elkapnom egyet se. De került rám pl. Bill, Tom és Georg vizéből is. Főleg Toméból xD…az egész a fejemre xD.
Szóval az intro + noise nagyon nagyon jó volt:D Imádtam üvölteni, hogy „Make some noise, here on erth, to the world” :).
Human connect to human huh nem is emléxem rá, csak arra, hogy üvöltöttem :D….
Pain of love: Kedvenc, kedvenc és kedvenc :)…
Nem is tudom, ezen az összes szám kedvenc volt:). Annyira hihetetlenül és leírhatatlanul jó érzés volt végig tombolni és énekelni az egészet, és ott állni közvetlenül előtte, tényleg egy karnyújtásnyira volt.
Tetszett még a tűz is, ami felcsapott, bár olyankor tényleg éreztem, hogy ég az arcom, mert nagyon meleg volt és közel is volt.
Az is jó volt, hogy tudtam melyik számnál hol fognak állni, mit fognak csinálni, hogyan fogják csinálni…
Jó volt vele együtt énekelni a dalszöveget és átélni, amit Ő.
Mellesleg itt nem volt annyi biztonsági őr, mint Prágában. Előttünk is csupán egy állt, egész végig fa pofával:D Érdekes volt.
Ő az :D:
Jó volt Nettivel összenézni, mosolyogni, nevetni és énekelni koncert alatt:) Főleg akkor nevettem sokat, amikor szünet volt és beadták a WBMW dallamot és ment az a videó:) Annyit kellett röhögnöm:D De az is jó volt, amikor Bill könyökéből „folyt valami” xD
Netti kérdezte, hogy mi az…mondom biztos olaj xD.
De a fanokat is bírtam:D Amikor Bill lelocsolta őket vízzel azok vissza locsoltak és mondta, hogy „Thank you so much” xD. Édesek:)
Jajjj igen:D Az „Automatic” volt még amit nagyon imádtam:D Végre üvölthettük kedvenc sorainkat:D:
„It’s automatic
Systematic
So traumatic
You’re automatic”
Mellesleg ez a Belgrádi aréna nagyon nagyon szuper:D Magas is és nem volt fucking cold:D.
Ha legközelebb lesz turné és lesznek Belgrádba, akkor nem szabad kihagyni, mert ez volt az eddigi legjobb koncert az életemben és az egész univerzumban:D.
Nem volt teltház, de imádtam és imádtam. Mindent láttam, de tényleg mindent és átéltem milyen is ez az egész. Prágába nem jött át annyira, mint itt.
Ja, igen…World behind my wall…:) az az intro ott is…annyira megható az szöveg, annyira igaz. Mikor ott állt és énekelte előttem, akkor jöttem rá, hogy milyen igaz az, hogy amit mi látunk az a megcsinált világuk, és ez mögött más volt…sok hazugság és fájdalom, amiről nem beszélhet és magában kell tartania.
De hogyan énekelte már xD: ájm redi tu ppfffíííl xD
Megmondom nektek őszintén, hogy nem tudom leírni azt, ami ott történt mert képzelenség…Annyira, de annyira nagy élmény volt és annyira szeretném megosztani, de képtelen vagyok úgy leírni, hogy az valós legyen…inkább legyen ez egy gyönyörű emlék nekem:) Legyen elég annyi amit leírtam. Tudom, hogy ezalapján nem értitek miért is ez…én tudom, és szerintem az bőven elég:)
Videók a koncertről: (nem sajátok)
Intro:
Pain of Love: Mellettem lévő csaj csinálta:)
Szintén ez a kiscsaj csinálta: Dogs unleashed:
Dark side of the sun:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése