2011. január 31., hétfő
2011. január 30., vasárnap
2011. január 27., csütörtök
Tokio Hotel - BÉCS -2010.03.30 - Wiener Stadthalle - Élménybeszámoló
Tokio Hotel – BÉCS – 2010.03.30 – Wiener Stadthalle, avagy a 26 óra csövezés
Az egész októberben kezdődött, amikor Nettivel elhatároztuk végleg, hogy esélyt adunk a magyar fanoknak, hogy kijussanak legalább egy koncertre, ha már a fiúk nem jönnek az országba. Ezért béreltünk egy 31 fős buszt, és elkezdtünk embereket toborozni az útra. Egy hét sem kellett hozzá, hogy meglegyen az utaslita:). Ezután jött minden szépen magától, míg végül el nem indultunk március 29-én reggel 9-kor Bécsbe. Ami elég necces volt nekem és Nettinek, mert mi 29-én reggel fél 5kor érünk haza a Belgrádi koncertről és semmit nem aludtunk, irtó fáradtak voltunk.
Az út nagyszerű volt, zenét hallgattunk és beszélgettünk. Útközben meglátttuk a TH egyik kamionját, amint épp Bécsbe tart:D Nem bírtuk ki, hogy ne sikítozzunk utána és ne dörömböljünk az ablakon xD.
Végül kisebb megállókkal megékeztünk Bécsbe 16.00-16.30 között. A Stadthalle előtt már kb 100 ember ott volt. Sarah már futott is elénk, hogy felirjuk magunkat a listára, és egyből tudta, hogy Magyarországról jöttünk busszal:). Nagyon aranyos volt Alexel együtt, nagyon jól megszervezték:).
Mivel sorszámot csak este 20.00-kor osztottak, ezért várnunk kellett az osztrák fanclubra. Az idő gyorsan elment, közben taliztam Chrissel is, aki csatlakozott hozzánk úgymond:D. (Chriss ezt csak miattad, nehogy megint kihagyjalak:D)
Végül este 8 körül megjött a fanclub, felolvasták a neveket (Az nagyon poén volt, úgy ejtették ki a nevemet, hogy Ánett Pálc) és ráírták a kezünkre a sorszámot + egy Monsun magazinos pecsétet. Én a 115-öst kaptam, amit akkor nem tartottam éppen jónak, de utólag visszagondolva én még jó helyzetben voltam.
Mindenki megkapta a sorszámát, majd leültünk és vártunk, hogy mi lesz. Először azt mondták, hogy nem lehet ott aludni, utána azt mondták, hogy ott lehet…Ki értette már? Mellesleg közben már állították fel a kordont.
Végül tényleg nem tudom, hogy mikor, talán 22.00-23.00 között mindenkit betereltek a kordonokba, sorszám szerint. Sajnos mivel két egymással párhuzamos kordonsor volt, és úgy tereltek be minket, hogy páros-páratlan, ezért Nettivel nem egy helyen voltunk, csak egymással szemben. Én Niával kerültem össze meg Bettivel:), velem szemben volt Chriss és Netti. Később még variáltak az egészen persze, meg mindig ellenőrizték, hogy tényleg csak a sorszámosok vannak e ott. Szóval, akinek nem volt az se ki, se be. Az éjjel sokszor kimászkáltunk, próbáltunk aludni, de sajna nagyon hideg volt. Voltak ott önkéntesek, akik osztottak teát, takarónak valót stb. Aranyosak voltak és kedvesek, mindent megtettek, hogy ne fagyjunk szét. Igaz, hogy a tea íztelen volt, de ilyen helyzetbe kit érdekel?
Az éjjel nem aludtam sokat, talán fél órát. Utána már fent voltam végig. Azért durva volt, mert belegondolva az volt a harmadik estém, amikor nem aludtam semmit…4 nap alatt 3 órát sem aludtam.
Olyan vicces volt végig nézni azon a több szász emberen, aki ott éjszakázott velünk. Mindenki be volt csomagolva….mint valami szeméttelep…xD Látványra persze.
Ja igen…a lényeg:D Éjjel megjelent egy Bill és egy Tom hasonmás xD…”Billen” az a ruha volt ami az igazi Billnek a koncert ruhája…az a világítós-ufós ruha, „Tomon” meg mellény-farmer párosítás. Igazából ők 2 csaj voltak, Rina és Yvi, akiknek az a hobbijuk, hogy beöltöznek Billnek és Tomnak. Nayon okan csináltak velük közös képet, interjút, stb.
Itt a myspace oldaluk: http://www.myspace.com/Yvii_Riina
Na szóval, reggel….Próbáltuk egymást szórakoztatni, beszélgettünk, ébredeztünk, ettünk-ittunk, próbáltunk nem belegondolni abba, hogy még több, mint 10 órát kell várakoznunk ott egyhelybe.
Később kicsit kiszélesítették a kordonokat, szerencsére:D Nem azon a hideg rácson kellett állni.
Aztán megjelent egy szervezőnek látszó valaki és hangosba bemondta, hogy elmarad a koncert…Mindenki ledermedt, megijedt, sokan elkezdtek sírni, valaki ordibálta, hogy „Noooo”. Már tényleg mindenki elhitte, amikor a faszi elröhögte magát és mondta, hogy ez nem igaz….Hát basszus ilyennel ne szórakozzon már egy ilyen turnén…mert már mondtak le koncertet és mindenki megijedt. Később meg olyan pletyka terjengett, hogy lemondták a turnét…persze az is csak vicc volt.
Olyan 11-12 között a turnébuszok elindultak valahova, majd 13.00 körül visszajöttek, ekkor szálltak ki a fiúk belőle. Sajnos most erről lemaradtam, de Grétinek sikerült odaférkőznie, így ő látta őket:).
Találkoztam Lyával is:). Sajnos ők hátrébb kerültek a sorba, de nem baj, mert mindig odajött beszélgetni:). Komolyan mondom fél Magyarország ott volt xD.
Végül átrendezték az embereket 3 kordonba (addig 2-be voltunk). Én kerültem a legszélsőbe, Netti 2-vel arébb, Chriss meg a középsőbe…Mondom tök jó:/. Ekkor megjelentek a Tv-sek, mi meg ott üvöltöztünk meg Chriss megmutatta a tetkóját is xD. Többiek énekeltek is, én nem. Egyrészt nem akartam, másrészt már ígyis nagyon be volt gyulladva a torkom és eléggé gennyes is volt. A beszéd is fájt.
A délután nagy részét beszélgetéssel töltöttem. Olyan 16.00 körül elmentünk Chrissel wc-re az ottani kávézóba, ahol együtt pisiltünk „Billel és Tommal” xD….(az ál Billel és Tommal).
17.00 körül kezdődött az, hogy senki nem tudott magával mit csinálni, mert ezek voltak az utolsó pillanatok, amikor mindenki ideges volt. Így csak ültünk és ültünk…valamint kijött az ORF TV, nekik csak sikítozni kellett xD.
Nagyon sok sportoló mászkált ki-be a csarnokból. Volt egy lökött gyerek, aki elkezdte énekelni az „Automatisch”-t, mi meg énekeltük vele xD. Kéész volt:D
Végül 18.00-kor elindultunk befelé…az elején furakodtunk még előre a rácson belül, majd eltéptek a jegyet-átvizsgáltak és onnantól kezdve rohanás belefé, mint az őrültek. Sajnos én el is estem, mert nem hallgattam az ottani „őrökre”, hogy lassítsak. De nem baj, felálltam és futottam tovább. Ott bent megvártam Chriss-t és együtt rohantunk Georg oldalára, és beálltunk az ELSŐ SORBA:). Megjelent Netti is, beállt közénk és kiraktuk a magyar zászlót.
Nagyon szomjas voltam, teljesen be volt gyulladva a torkom és sajnos nem osztottak vizet egy ideg még. Azt hittem meghalok. Hiába szóltunk mindenkinek, senki nem adott. Azt mondták, hogy majd csak 8 után.
A koncert előtt szokásos számok mentek: Metallica, Linkin Park, WBMW remix:). Szerencsére még koncert előtt vízhez jutottam:D, nagyon örültem neki. Nem bírtam volna ki a koncertet, ha nem adnak akkor.
A koncertről:
Szokásos kezdés…:)…Intro…Tokio Hotel…Humanoid...:). Imádom!! Imádom és imádom!!! Aztán megjelenik Tom és Georg, végül Bill is megjelenik:). Annyira tökéletes, ahogy az első szám közbe ledobja a napszemüvegét maga mellé és meglátjuk az arcát…olyankor mindig sikítanom kell:D.
Nem is kell mondanom, hogy akárhányszor arra jött mutattuk neki az Ungarn feliratos magyar zászlónkat és mindig el is olvasta:). Ránk is mosolygott….Mondjuk amit ott én, Netti és Chriss levágtunk hát nem csoda xD. Eléggé hangosan sikítoztunk meg a környéken mi voltunk csak annyira nem normálisak xD.
Georg is nagyon sokszor ránézett az zászlóra és bólogatott is hozzá:). Sokszor szoltunk neki, hogy „Georg” és olyankor mindig odanézett:). Aranyos volt nagyon.
A „Humanoid”-nál, elkezdtük énekelni neki a Happy birthday-t és Chriss szerint meghallotta, szerintem nem xD. De később is énekeltük neki, akkor már mosolygott:).
A fan akció is sikerült, miszerint egy zöld Alienes lapot tarottunk fel. Nagyon sokan megcsinálták és Bill ott mosolygott és meg is köszönte:). És mondta, hogy ez volt a legjobb koncert:).
Az is jó volt, amikor Bill a színpad másik végén volt, és én meg Netti torkunk szakadtából üvöltöttük, hogy „Biiilll”, ő meg oda nézett xD. Kész csoda, hogy meghallotta.
A kedvencem itt a „Hey you” volt. Akár hányszor énekelte, hogy „Hey you” mi rá mutattunk xD. Nagyon édes volt. Meg imádom, amikor a „Ready or not” és „just turn it up”-nál végig mutat azokon az izéken, amikből kijöttek a lángok:).
De annak örültem a legjobban, hogy látta a magyar zászlót és mosolygott is…és koncert végén már, amikor odajött jelezte, hogy nem kell sikítanunk látta a zászlót xD De még akkor is mosolygott:). Szerintem bátran kiállíthatom, hogy én, Netti és Chriss eléggé felhívtuk magunkra a figyelmet xD.
Ja, igen és Chriss elkapta Gorgika pengetőjét:P. Gratula:D.
Szegény Bill nagyon sajnáltam az utolsó szám befejező részénél, mert elromlott szegénynek a mikrofonja, pont a konfetti zápor előtt. Csak ott állt és nézett, aztán hirtelen lefutott és visszajött. Nagyon meg volt rémülve szegénykém, de kivágta magát belőle:).
Hát igen, ez a koncert is leírhatatlan volt:). Nagyon nagy köszönet Alexnak és Sarahnak…nélkülük nem álltam volna ott, ahol voltam…és nélkülük káosz lett volna ott minden. Bécs volt a 2. kedvencem a 3-ból:).
Mit is mondhatnék még a koncertről? Az nem tetszett egyedül, hogy német nyelvű volt, de hát ahhoz képest jobb volt, mint a prágai. Ha nem tudtam a szöveget, akkor énekeltem angolul xD. Ennyi:D.
Koncert után a fiúk egyből tovább indultak, nem osztottak aláírást se. Mondjuk szinte sehol nem osztottak aláírást turné alatt… mindig kiszöktették őket, amit meg is értek. Nagyon féltik őket.
Viszont végre sikerült vennem turné plakátot, amit már ki is raktam ide az íróasztalom felé:).
Koncert után nagynehezen megtaláltuk egymást a többiekkel, majd felvettük az új utasainkat és indultunk hazafele.
(Ha már itt tartunk, szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni, hogy üvöltöttem Veletek, de meg kellett értenetek, hogy 1000 eurora büntettek volna minket a tilos parkolásért, valamint meg volt beszélve, hogy koncert után hol találkozunk és páran semmibe vették, amit mondtam.)
És folyt. köv a következő turnén:).....
Tokio Hotel - BELGRÁD - 2010.03.28 - Élménybeszámoló
Tokio Hotel – Belgrád – 2010. március 28 – Tesla Arena – Életem legszebb napja
Na szóval odaértem Nettiékhez kövesdre…először elmentünk vásárolni, azután beszélgettük egy kis buszmegállóba, majd elmentünk a szállodába. Mivel csak éjfél után indultunk, és még volt 6 óránk kb. addig, arra gondoltunk, hogy aludni kellene…persze nem alvás lett belőle, hanem idegeskedés, fényképezés, fürdés, izgulás stb:)
Végül eljött 01:00, azaz az indulás időpontha, de a kocsi még nem jött meg értünk, ezért egyre idegesebbek lettünk és nem is tudtunk már mit kezdeni magunkkal, úgyhogy a TV-be gagyi horror filmeket néztünk, stb… xD
Szóval elindultunk, éjjel fél 2-kor. Az út mint mindig, most is szenvedés volt. Elvileg 6 óra lett volna, de hát mi naívan hallgattunk a GPS-re…Gyerekek, komolyan mondom ne bízzatok a GPS-ben…Szerbiába mentünk és ő minden áron a román határon akart átmenni Szerbiába…még akkor is amikor már Szerbiában voltunk xD.
Amúgy pont akkor kellett 2-ről átállítani az órát 3-ra, ezért teljesen időzavarban is voltunk.
Szóval csak utaztunk, utaztunk és utaztunk. Próbáltunk aludni is, de hát ki tud ilyenkor? Míg végül eljutottunk a szerb határhoz nagy nehezen. Tökre féltem, hogy nem engednek át vagy gond lesz az útlevéllel, vagy hogy sorba kell állni, de kiderült, hogy alaptalan, mert semmi gáz nem volt:)
Belgrádba 10.30 – kor ékeztünk, ha jól emlékszem. Amikor beértünk a városba elkapott a rosszul lét…Úgy képzeljétek el, hogy szemét minden a füvön/a betonon, mindenhol hajléktalanok stb. Hát ez Belgrád külvárosa. Szerencsére, ahol mi voltunk ott nem volt ilyen:) Az nagyon szép környék volt.
Amikor odaértünk a kapukhoz teljesen lesokkoltam. És miért? Mert a koncert napján, délelőtt 11 órakor 10-en voltak a csarnok előtt fanok..10 ember! Milyen kevés már:/
Szerencsére kifogtuk a jó időt, sütött a nap, és kicsit fújt csak a szél is.
ÉS jöjjön MOST az, amiért életem legszebb napjának neveztem ki 2010. március 28-át:
Körülbelül 13.00 – kor megjelentek a turnébuszok az egyik piros lámpánál. Ekkor Nettivel meg azzal a pár emberrel elkezdtünk lerohanni a lépcsőn. Mikor leértünk futottunk a buszok mellett és közben sikitoztunk xD….mentünk kb másfél kört az Aréna körül amikor is mindkét busz beparkolt az egyik bejárathoz…Tudtuk, hogy most mi jön, tudtuk, hogy most leszünk hozzájuk a legközelebb…a szívem a torkomban dobogott, amikor kinyílt az egyik busz ajtaja és mindenki felordított, hogy Gustav, Gustav! Végül kinyílt a legelső busz ajtaja és kijött a Tom az egyik kutyával, majd jött a legszebb és legemlékezetesebb rész: megjelent Bill, abba a brutális cipőbe és abba a kukás sapkába…olyan nagy volt a lendülete és odanézett és mosolygott nekünk és integetett:)…Annyira, de annyira leírhatatlan volt ez a pillanat, kb 5 másodperc volt, még annyi sem, de megérte azért a mosolyért. Persze utána jött Guszti meg Gorgika is, de az már mellékes:D.
Ez egy saját videó:
Ezt meg valaki csinálta:D Én pont szemben álltam:
Utána Nettivel ölelkeztünk, ugráltunk, sikítoztunk és visszamentünk a csarnokhoz, ahol körbe telefonáltam mindenkit xD…az illetők tudják xD.
Majd ismét hosszú és unalmas órák következtek. Leülni nem tudtunk, mert tiszta víz volt minden, ezért inkább mentünk a buszokhoz fényképezkedni, valamint hátra, hogy nézzük hogyan rakják össze a színpadot, wc-re stb.
Mellesleg a szerbek irtó aranyosak, kedvesek, közvetlenek és barátkozóak:). Egész végig beszélgettek, odajöttek hozzánk, hogy mi is menjünk oda, segítettek stb.
Nem tudom pontosan hánykor, de a fiúk elkezdtek próbálni, ekkor Nettivel a kapuhoz támasztottuk a fejünket, hogy megtudjuk angol lesz e a konci vagy német…de nem jutottunk sokra, mert tompa volt a hang.
Megismerkedtünk két szerbiában élő magyarral is, akik végig nagyon kedvesek voltak és tolmácsoltak is nekünk, mert hát ez a szerb nyelv hát no comment :D. Össze lehet keverni a franciával és a cseh nyelvvel. Ha már a cseheknél járunk...kint volt a cseh fanclub is, mondjuk nem lepődtem meg, mert ők is kb. mindenhova követték a fiúkat a turnén. Prágából kiindulva Alena nem volt szimpi, de később rájöttünk, hogy nem ők tehetnek az ott történtekről.
Gordon itt is séltátta a kutyákat:D Páran sikítva rohantak oda, szegény Gordon meg futott vissza a csarnokba a két kutyussal. Annyira vicces volt látványnak, hogy uh:D…Szegényke, azért sajnáltam. Mi meg csak ott röhögtünk:D
A tömeg délután 17.00 körül kezdett el megjelenni, de nem olyan vészesen, mint Prágában volt. Nemsokkal utána megjelentek a biztonsági őrök is, akik lezavartak minket a lépcső tetejéről, mert nem tudjuk miért xD. Nem is fontos, mert miután elmentek, újra visszamentünk a kapuba…
Kapunyitás 18.00 körül volt, elsők között mentünk be Nettivel szerencsére:). De amúgy nagyon durva volt ez a biztonsági rendszer…Átvilágtották a táskánkat, volt az a csipogós kapu is, elvették a vizemet:(. De megérte:D Első sor, Gorgika előtt:D hmmm:D
A koncert előtt ugyanaz volt mint Prágában :D. Ugyanazok a számok (Metallica, Linkin Park és WBMW remix). Nem volt nagy csúszás, csupán 30 perc, az is technikai okok miatt, amit vágüls előttünk javítottak ki xD.
Amúgy Nettivel eldöntöttük, hogy mi hivatásos TH függöny-piszkáló emberek leszünk xD. Csak koncert előtt piszálom azt a nagy fekete függönyt és mindenki nekem sikít:D Milyen jó lenne már, nem?:D
A koncertről:
Amikor lekapcsolták a villanyokat, teljesen meg voltam őrülve, és amikor jött az intro már én is a gépi hanggal együtt üvöltöttem, hogy „Tokio Hotel”, majd, hogy „Humanoid”. Immáron másodszorra, ezen a turnén :). És amikor Bill megjelent és meghallottuk, hogy „There are days” abba a pillnatba úgy elkezdtem üvölteni, hogy majdnem átestem a rácson xD. Nagyon megörültem, hogy angol a konci, de tényleg! El sem tudjátok képzelni! Az egész koncertet végig üvöltöztem, énekeltem és sikítottam.
Annyira jó volt…az egész…azok a lángok, meg hogy ott állt és mosolygott :)
Furcsa volt látni Billnek a mimikáját ennyire közelről vagy éppen megfigyelni pár szokását. Pl. folyton köpköd xD. De pl. minden koncerten ugyanúgy mozog, ugyanaz a testtartása. Mintha be lenne programozva, mintha nem is ember lenne.
De nagyot csalódtam pl. Tomban…se egy mosoly, se semmi. Bécsbe csalódtam benne a legnagyobbat, de most maradjunk Belgrádnál:).
Georg aranyos volt, bár inkább a zenére figyelt, mint a fanokra xD. Szegénynek sosem sikerült úgy eldobni a pengetpt, hogy az ne a színpad és a kordon közé essen xD. De sajna nem sikerült elkapnom egyet se. De került rám pl. Bill, Tom és Georg vizéből is. Főleg Toméból xD…az egész a fejemre xD.
Szóval az intro + noise nagyon nagyon jó volt:D Imádtam üvölteni, hogy „Make some noise, here on erth, to the world” :).
Human connect to human huh nem is emléxem rá, csak arra, hogy üvöltöttem :D….
Pain of love: Kedvenc, kedvenc és kedvenc :)…
Nem is tudom, ezen az összes szám kedvenc volt:). Annyira hihetetlenül és leírhatatlanul jó érzés volt végig tombolni és énekelni az egészet, és ott állni közvetlenül előtte, tényleg egy karnyújtásnyira volt.
Tetszett még a tűz is, ami felcsapott, bár olyankor tényleg éreztem, hogy ég az arcom, mert nagyon meleg volt és közel is volt.
Az is jó volt, hogy tudtam melyik számnál hol fognak állni, mit fognak csinálni, hogyan fogják csinálni…
Jó volt vele együtt énekelni a dalszöveget és átélni, amit Ő.
Mellesleg itt nem volt annyi biztonsági őr, mint Prágában. Előttünk is csupán egy állt, egész végig fa pofával:D Érdekes volt.
Ő az :D:
Jó volt Nettivel összenézni, mosolyogni, nevetni és énekelni koncert alatt:) Főleg akkor nevettem sokat, amikor szünet volt és beadták a WBMW dallamot és ment az a videó:) Annyit kellett röhögnöm:D De az is jó volt, amikor Bill könyökéből „folyt valami” xD
Netti kérdezte, hogy mi az…mondom biztos olaj xD.
De a fanokat is bírtam:D Amikor Bill lelocsolta őket vízzel azok vissza locsoltak és mondta, hogy „Thank you so much” xD. Édesek:)
Jajjj igen:D Az „Automatic” volt még amit nagyon imádtam:D Végre üvölthettük kedvenc sorainkat:D:
„It’s automatic
Systematic
So traumatic
You’re automatic”
Mellesleg ez a Belgrádi aréna nagyon nagyon szuper:D Magas is és nem volt fucking cold:D.
Ha legközelebb lesz turné és lesznek Belgrádba, akkor nem szabad kihagyni, mert ez volt az eddigi legjobb koncert az életemben és az egész univerzumban:D.
Nem volt teltház, de imádtam és imádtam. Mindent láttam, de tényleg mindent és átéltem milyen is ez az egész. Prágába nem jött át annyira, mint itt.
Ja, igen…World behind my wall…:) az az intro ott is…annyira megható az szöveg, annyira igaz. Mikor ott állt és énekelte előttem, akkor jöttem rá, hogy milyen igaz az, hogy amit mi látunk az a megcsinált világuk, és ez mögött más volt…sok hazugság és fájdalom, amiről nem beszélhet és magában kell tartania.
De hogyan énekelte már xD: ájm redi tu ppfffíííl xD
Megmondom nektek őszintén, hogy nem tudom leírni azt, ami ott történt mert képzelenség…Annyira, de annyira nagy élmény volt és annyira szeretném megosztani, de képtelen vagyok úgy leírni, hogy az valós legyen…inkább legyen ez egy gyönyörű emlék nekem:) Legyen elég annyi amit leírtam. Tudom, hogy ezalapján nem értitek miért is ez…én tudom, és szerintem az bőven elég:)
Videók a koncertről: (nem sajátok)
Intro:
Pain of Love: Mellettem lévő csaj csinálta:)
Szintén ez a kiscsaj csinálta: Dogs unleashed:
Dark side of the sun:
Tokio Hotel - Prága - Élménybeszámoló
Nem hittem eddig soha a „Minden rossznak jó a vége” mondásban, de Prága óta erősen él bennem. Hát igen nem volt felhőtlen a kezdet, de imádtam a koncertet az első perctől fogva egészen a végéig. De el is kezdem az elején, az az a március 14-i nappal.
A csarnokhoz taxival mentünk ki, mivel eléggé messze volt Prágának ettől a vasútállomásától. Ja igen, taxisok…soha, de soha nem üljetek taxiba vasútállomáson/buszpályaudvaron, mert kb. 15.000 Ft-ért visznek el bárhova…Ha kimentek az utcára és leszólítjátok az első taxit, az elvisz titeket 5 euróért, ami azért fele annyi se, mint a fent említett.
Nagyon hideg volt, szakadt az eső, dörgött, villámlott, utána a hó szakadt, majd a szél kezdett el fújni.
A csehek mondták, hogy sorszámrendszer szerint fogunk bemenni a csarnokba…És állitólag az kap előszor sorszámot, aki elsőnek odamegy…hát ez nem így történt. Mondták az ottani csehek, hogy várjuk meg a reggelt, mert akkor kijön a fanclub és kapunk sorszámot…na jól van mondom…de amúgy ez az egész tiszta hülyeség…
Szóval az éjszakát egy kocsiban aludva töltöttünk, majdnem agyon fagytunk, de hát kit érdekelt ugye:). A fiúkért mindent:D
Ebből nagyon sok konfliktus is adódott, amiről szerintem páran már tudnak. De haladjunk csak szépen lassan:)
Hosszú-hosszú órák után kezdtek megjelenni a kamionok egymás után (sokat késtek az időjárás miatt, sőt a fiúk is késtek, mert Lengyelországban csúsztak az utak), majd lepakoltak róluk a bejáratnál, ez olyan 11.00-13.30-ig tarthatott kb. Nem tudom pontosan. Eközben a cseh fanclub megpróbálta meggyőzni a biztonsági őröket, hogy sorszám szerint menjünk be…Végül addig győzködte Őket, amíg azok azt nem mondták, hogy jól van.
Kicsit térjünk ki a biztonsági őrökre. Nem voltak mások, mint kb. 20-30 közötti férfiak, akik a bénázáson kívül semmihez nem értettek…egész nap cigiztek, ettek, röhögtek rajtunk, szemeteltek, ordibáltak stb…Borzalmas volt, azt se tudták, hogy mi van, szivattak minket mindenfélével…egyszóval szörnyű volt.
Sok bénázásokkal teli óra után (nem fértek be az alkatrészek az ajtón, nem jó leemelőt használtak stb stb) végre elmentek a kamionok hátra és elkezdték felállítani a szinpadot. Eztuán jött csak a galiba, ugyanis kihoztak pár kordont és ilyen lehetetlen alakzatba elhelyezték a csarnok előtt…De ne úgy képzeljétek el, mint itt a magyarországon, hogy így egy vonalba…hanem raktak az ajtó elé, oldalra meg minden hova, de még mindig nem értettük mi van. Kb. ekkor érkeztek meg a fiúk. Jött 2 zöld busz (állítólag azzal jöttek be, mondjuk szerintem is, mert hátul ment a sikítozás ezerrel miután leparkoltak a buszok), majd rá úgy kb. egy órára megjött a turnébusz is.
Később Alena, cseh fanclub egyik tagja egy hangosítóba bemondta, hogy az első 100 sorszámos menjen az ajtó elé, a többiek meg menjenek hátra. Na ekkor tört ki az a bizonyos balhé. Ugyanis akiknek nem volt sorszáma, köztük én is, fellázadtunk és csakazért is előre mentünk. Szó szerint mindenki aki ott volt betömörült az ajtó előtti rács elé, és semmi pénzért nem mozdult volna el onnan. Ekkor hoztak még több kordont (persze ilyenkor előkerülnek a kordonok, eddig hol voltak?) és bezárták az emberek felét, egy lehetetlen helyre, ahonnét se ki, se be nem tudtak volna menni…Mi szerencsére maradtunk az ajtó előtt, a többiek meg nem érdekeltek. Itt kezdődött a herring party, amit mindenki ismerhet:D…de nem ez annál roszabb volt…a csehek elkezdtek balhézni, meg üvöltözni velünk, hogy takarodjunk onnan, mert nekik már van sorszámuk, nekünk meg nincs…persze nem törődtünk velük, visszaszólogattunk stb…
Később megérkezett a rendőrség és az egyik csaj egyből odafutott hozzájuk, elpanaszolni, hogy mi is történt, de sokat nem ért el vele, főleg, hogy nem 1-2 szülő odament, hogy reklamáljon a sorszámrendszer ellen. Végül a rendőrök elmentek, de később visszajöttek…de nem csináltak semmit, csak ültek a kocsiba meg elmentek WC-re xD.
Eredetileg 17.00-kor lett volna kapunyitás, de persze ez nem történt meg, főleg, hogy a fiúk is késtek, meg még kb, akkor kezdtek el próbálni is, sőt szerintem a színpad se volt teljesen kész ekkor még. Mi meg csak nyomorogtunk, nyomorogtunk és egyre jobban nyomorogtunk.
Majd eljött a 6 óra…ekkor kezdődött a legroszabb rész, szó szerint sírtunk, nem kaptunk levegőt és szenvedtünk. Hogy miért? Mert ez a szervezetlenség és a kordon hiány eredménye…Kb. 3000-4000 ember tömörül egy kicsi helyen az ajtó előtt és mindegyik előre akar jutni…nem voltunk lezárva, nem tudtak beosztani minket…egyszerre tódult volna be a tömeg. Szerintem ilyen szervezetlenség sehol máshol nem volt. És bátran kijelentem, hogy életem legroszabb óráit éltem át aznap.
Szóval, 18.00-kor engedtek volna be minket, de mivel nyomult mindenki előre, így a biztonsági őrök nem tudták kinyitni az ajtó előtti kordon rácsot. Hiába mondták, hogy menjünk hátrébb, meg hiába löktek minket hátra, minden haszontalan volt….Ekkor szakadtam el a barátnőmtől és ekkor kezdett el szakadni az eső.
Kb. másfél órán át azon bénáztak, hogy hogyan nyissák ki a kordonajtót…volt ott lökdösődés, elesés, taposás, sikízotás, szóval minden…Le is írom, saját szemszögből, hogy velem mi is történt ebbe a horrorba illő másfél órába: Álltam és vártam, hátha ki tudják nyitni a kordonrácsot, de semmi…ekkor a biztonsági őrök beugrottak a tömegbe és lökték hátra az embereket…pontosan ekkor szakadtam el Nettitől, Chrisstől és Melindától. Nem mondom, hogy nem, mert igen tényleg meg voltam rémülve…álltam egy helyben, karomat nem tudtam mozgatni, begörcsölt a jobb kezem, a tömeg nyomott előre, hátra…akármerre néztem csak pánikoló embereket láttam. Bekerültem jobbra, bekerültem balra…
Kb. 19.00kor kinyitották a rácsot, nem tudom hogyan nem is érdekelt…ekkor arra kezdtem el kitörni, de hát sok értelme nem volt, mert hasbavágtak és visszalöktek. Felnéztem az égre és azt kívántam, hogy „Legyen vége, csak kérem legye vége. Nem érdekel hova kerülök csak legyen vége már”…természetesen ezt mind üvöltve és sírva…utána csak az van bennem, hogy majdnem elhagytam a kabátom, a jegyem totál vizes volt, de sikerült bekerülnöm abba a tömegnyomorba, ahol kinyitották a rácsot…Arra is tisztán emlékszem, hogy befulladtam egy kicsit a tömegtől és egy német lány mutatta, hogy mit csináljak és tényleg hatott, jobban lettem. Majd vitt a tömeg magával, hol előre, hol hátra…mellettem egy lány hisztirohamot kapott az ijedségtől, őt kivette a biztonsági őr és visszarakta a még nagyobb tömegbe…no comment…Majd előbbre jutottam 5 cm-rel, már majdnem rosszul lettem, annyira légszomjam volt…(nyomták a bordám), és még az is rátett egy lapáttal, hogy mellettem egy rácsot nyomtak felém a biztonsági őrök, hogy megtartsák a sort egyenesbe és közben kiabálták, hogy „K….vák, p…ák” (mármint igen a biztonsági őrök). De nem érdekelt, mentem előre, nem érdekelt mi lesz…Mellettem egy másik cseh lány szintén hiszti rohamot kapott, de őt próbálam nyugatatni, de ő csak sírt a vállamon…És ekkor jött még egy hasbavágás, a kordon előtti biztonsági őrtől. Nem is érdekel, akkor már semmi sem, csak futottam előre, ledobtam a kabátom és a pulcsim a barátnőm anyukájának és mentem be…futottam hátra és hátra, majd megtaláltam, hogy kell bemennem és kaptam egy sárga kis karszalagot.
Nettivel azt beszéltük, hogy azon se lepődtünk volna meg, ha valaki ott meghal…de most komolyan. Nem volt megszervezve az egész…látjátok mi az eredménye annak, ha nincs kordon???
Miután bejutottam rendesen, bementem a színpadhoz és kerestem barátnőmet, de sehol nem volt…felhívtam telefonon, de ő még sajna a kinti tömegben rekedt, de 10-20 percen belül ő is bejutott. Ölelkeztünk, sírtunk, nevettünk, egyszóval mindent csináltunk. Na persze ezután befurakodtunk a második sorba :)…nekem sikerült az első sor felébe eljutnom, de sokáig nem voltunk ott, mert egyrészt kitoltak, másrészt már nem birtam, hogy mozogni se tudok, ezért a „Dogs unleashed”-nél hátra mentünk és full panorámába élveztük a koncit:) De ennyire még ne szaladjunk előre.
Szerencsére az előzenekar mégsem lépett fel, mivel a koncert a beígért 18.00 helyett 21.00-kor kezdődött. EZ NEM A FIÚK HIBÁJA VOLT, HANEM A SZERVEZŐKÉ, mert ők nem állítottak fel kordont ott kint, ezért nem tudtunk bemenni sérülés nélkül…
A koncert előtt ment a csarnokba a zene…WBMW remix, meg ilyenek:) Nagyon jó volt élveztem azt is…meg vmi MTV-s reklám, már nem is tudom mi volt az…MAAAJJJDD
Lekapcsolódtak a villanyok…Jah igen azt még megemlítem, hogy a csehek nagyon furán mondják, hogy Tokio Hotel, kb. úgy, hogy Tóókióóó Hóóóóóóteel és így leviszik a hangsúlyt vagy nem tudom, de nagyon fura volt:)
Szóval lekapcsolódtak a villanyok…mindenki sikított….elkezdődött az intró…(élőbe ezerszer jobb, mint a videókon:) olyan hangos meg sikítani kell:D)…szívdobogás…majd egyre gyorsul és gyorsul és gyorsul majd Tokio Hotel…Humanoid…és elindul a zene…és meglátod a „tojást” (ami mellesleg tényleg félig nincs meg xD nem baj ígyis jó volt)….majd beugrik Tom és Georg két oldalról és végül megjelenik Bill abba az űrlény ruhába...Kb majdnem rosszul lettem, de nem tudtam sikítani csak néznem kellett, mert olyan gyönyörű volt, hogy az nem igaz…
A koncert mellesleg németül volt, kivéve a „Hey you”, „Dogs unleashed”, „Screamin’ (amibe beleénekli a Monsoon-t xD), meg most így nem is tudom…na mind1.
Szóval Bill ruhái élőben nagyon nagyon jók, teljesen más, mint képeken. A képek sajnos nem adják vissza a valóságot. És valóban nagyon vékony, bár ezek a ruhák kicsit kövérítik, de nagyon minimálisan.
Nem is tudom mit mondhatnék a koncertről…összeségében jó volt, nagyon is jó, csak szerintem rövid:)…de kinek nem?:D.
A fiúk írtó édesek... Bár én nagyon Bill párti vagyok, ezért inkább őt néztem végig, nem érdekeltek a többiek annyira.
Mindenki üvöltve énekelt, Bill meg csak mosolygott és mosolygott, futkozott össze-vissza, azt se tudta hova nézzen, integetett, ugrált…sokszor „átöltözött”, ekkor mindig a szinpadon lévő lejáróhoz futott…ilyenkor a többiek vagy üvegeket dobáltak a közönségbe vagy zenéltek tovább:).
Nekem legjobban a „Hey you” tetszett:) De szerintem sokaknak, mert mindenki őrjöngött rá :P. És amikor énekelte, hogy „Hey you”, akkor mindenki Billre mutatott:D Írtó jó volt!
A „Dogs unleashed” sem volt rossz azzal a motorral…hmmm:D…
Na igen és, amikor leültek a székekre, akkor Bill nagyon édesen felvette a lába előtti plüssmackót és odaadta Georgnak, közben pedig nevetett:)
Mi is történt még? Jaaa igen! Az „Automatisch”-t nem úgy kezdte szegényem, ahogy kellett volna, hanem angolul xD. Kicsit bezavarodott.
A „Humanoid” az akkusztikus változatban volt, ami nekem személyszerint nem tetszett, de hát ízlések és pofonokJ
„Geisterfahrer”…amikor ott felállt és mutogatott…:) meg mindenki üvöltve énekelte a refrént, annyira, leírhatatlanul jó volt…nem is lehet szavakba önteni ezt a másfél órát…Megfoghatatlan.
Sokszor felcsaptak a lángok is, olyankor éreztem a meleget :D A végén persze ott volt a „konfetti zápor” is, fekete és piros papírdarabkák voltak, teleszórták a csarnokot, de nagyon szép volt és látványos.
Mellesleg nekem Billnek arról a világítós ruhájáról leginkább egy lepke jutott az eszembe, mint egy űrlény vagy nem tudom mit akar ezzel a cuccal xD. És ha már a ruhánál tartunk, meg kell jegyeznem, hogy Billnek eszméletlen jó segge van abban a szerelésben:P.
Ja igen és a színpad nem olyan nagy mint a képeken…kisebb, mint ami Zimmeres turnén volt és sajna a kordonok sokkal messzebb vannak már a színpadtól:(. Meg szerintem nincs is akkora mozgástér, mint a régi színpadon. Na mind1
Vizet a koncert előtt és alatt is osztottak, és senki nem ájult el:). Nagy szó nem igaz? Na jó egy csaj rosszul lett még kint, de az kint volt…:)
Koncert után hátra mentünk a buszokhoz, de mondták a biztonságiak, hogy a fiúk már elmentek és hogy nem alszanak Prágába, mert mennek Franciaországba repülővel vagy mi, és hogy maximum csak zuhanyoznak xD…szóval ez most nem jött össze, de majd legközelebb…huhúú:D Nem úsznak meg:D
Ígyis nagyon nagy élmény volt. A németek irtó kedvesek, a csehek bunkók…nem örültek nekünk, magyaroknak. De akkor is nagyon boldog vagyok, hogy harmadszorra is sikerült velük „találkoznom”, mindig nagyon nagy élmény őket látni és mindig valami újat meg tudni vagy éppen átélni. Ha nem lennének nem ismerném a legjobb bnőimet sem. Ők az életem részei, amitől nem lehet elszakítani, sőt kinőni se akarom. Velük nőttem fel, ők adtak erőt nekem, és mindenben támogatni fogom ezt a 4 lököttett:).
(A képek sajátok, a lenti videók azok nem)
A legnagyobb kedvenc, és egyben Nettivel a "Himnuszunk" is:D - Dogs unleashed :P:
Introooooo:):):) :
Alienből egy kis töredék:) "Do we have some aliens here tonight? Okay, so the next song is for all the aliens here, so make some noise everyone!"
Tokio Hotel - Budapest - 2007.04.10.
Tokio Hotel – BUDAPEST, Syma csarnok - 2007.04.10. – Élménybeszámoló - Zimmer 483
Emlékszem, hogy tavaszi szünet utolsó napja volt. Már négy hónapja ezt vártam, amióta megtudtam, hogy ismét Magyarországra jönnek.
Nem volt kérdés, hogy az elsők között vettem meg a jegyemet…Hogy is volt? Mentem reggel suliba és azt tudom, hogy nem volt első két óránk. Szinte az elsők között értem be a terembe, felraktam a lábamat a székre és hátradőlve vártam a padtársamat, amikor is megkaptam az sms-t anyukámtól, a következő szöveggel: „A kezembe vannak a jegyek!!!:)”. Nem sikítoztam vagy ilyesmi, csak elmosolyodtam és tudtam, hogy innentől már csak vissza kell számolnom.
2007.04.09-én, húsvét hétfőn, unokatesómnál, Dóránál voltam. Feküdtem az ágyon és nem tudtam másra gondolni, csak a másnapra (ugye Dóra? xD)…hihetetlen volt, hogy egy nap és megint láthatom Őt…Azt hiszem kicsit ingerlékeny és bunkó is voltam szegény Dórával, de hát bocsánat, ilyenkor ez van xD.
Szóval, 2007.04.10-én (kedden) reggel a 6 órás IC-vel mentem fel pestre. És igen megint az Andi várt rám a keletibe, és igen megint hátsó sorba került a koncin, de erről később:D.
Elmentünk hozzájuk, lecuccoltunk, ettünk valamit, azt hiszem spagettit, már nem emlékszem pontosan. Kicsit még ültünk, aztán go a Syma csarnokhoz az 1-es villamossal. Emlékszem, hogy nem lyukasztottam jegyet, de az utolsó megálló előtt mégis kellett, mert ott volt valami ellenőr…lényegtelen:D.
10-fél 11 között értünk a csarnokhoz, ahol voltak már vagy 800-an. A koncert este 7-kor kezdődött, tehát volt még durván 9 óránk addig.
Emlékszem a kordonba egy fa mellett álltunk, pont a szalag előtt…egyre többen és többen lettünk, majd pár óra múlva néhány csajjal közösen megegyeztünk, hogy szépen szólva f.a.s.z.om sem akar hátul állni, ezért elszakítottunk a szalagot…na nem számoltunk azzal, hogy ez nem volt jó ötlet, mivel egy olyan lavinát indítottunk be, ami este hétig csak úgy özönlött. TEHÁT itt közlöm mindenkivel, hogy aki legközelebb koncira megy az NE szakítsa el a szalagot, mert abból lesz a Prága2….
Ezután a maradék 7 órába össze-vissza sodródtunk, fél lábon álltam nagyrészt, tolakodtunk, stb…Összefutottam két barátnőmmel is, akikkel addig csak interneten beszéltünk…annak akkor nagyon örültem, de ma már sajnos alig beszélünk valamit…
Ekkor ismerkedtem meg Nettivel és Krisztával =). Elkezdünk beszélgetni minden hülyeségről, már majdnem sírtunk, nem tudtuk mi lesz, csak legyen már valami…De olyan 20 perc után megszólalta az a biztonsági bácsi, hogy még 5-10 lány bemehet.
Mikor beértünk az első szektorba, akkor megöleltük egymást, tel.szám meg msn cím csere is volt. Annyira örültünk, hogy az kész. Rég voltam már akkor ennyire boldog.
Nem érdekelt semmi, csak az, hogy ott lehetek elől…olyan öröm volt, hogy kimondani sem lehet. Erre vártam és előre jutottam, megismerkedtem két új emberrel, láthatom Billt újra, végre végig tombolhatok egy TH koncertet…Kell ennél több? Az „About Bill” írásban említettem, hogy ekkor volt a tetőfokán a Bill imádatom…ahhoz mérten vegyétek ezt figyelembe :D.
Na de, amikor végre lement a színpadról, akkor tudtuk, hogy már csak percek kérdése és jönnek ŐK…
Sikerült 2. sorba jutnom, majd pontban 20.00-kor megszólalt az intró…azok a léptek és az ajtónyikorgás….a sikítozó tömeg…majd Tom gitárjátéka…majd a többiek….és végül BILL megjelenik és elkezdődik az Übers ende der Welt…Az a sikítozás, az a hangzavar, ahogyan egyszerre énekelt és mozdult a tömeg az leírhatatlan volt…teljesen elveszítettem a fejemet, azt se tudtam, hogy mi történik…teljesen leblokkoltam.
Egész koncert alatt csak sikítoztam és üvöltöttem, hogy „Jajj, de édes” meg ilyenek…nem voltam magamnál, de tényleg…Mint egy idióta…(azért hihetetlen, hogy azóta mennyire megváltoztam).
A Leb’ die Sekunde-nél össze-vissza futkozott.
Amikor jött a „Rette mich”, akkor sikerült első sorba furakodnom, kifutó előtt, tehát pont előttem ültek…annyira sokkot kaptam, hogy csak annyira emlékszem, hogy Bill így előre mutogat.
Igazából most így belegondolva, hiányzik az a régi, farmernadrágos-pólós Bill…olyan kis egyszerű volt, de még ez is jól állt neki=). Jó lenne még egy ilyen koncert.
Egyszerűen nem tudok mit írni…totál kiment a fejemből a koncert, annyira sokkba voltam.
Azt tudom, hogy a végén konfettit gyűjtöttem és kimentem megkeresni Andit. Miután megtaláltam még sikítottam egy nagyot, hátra mentünk a kerítéshez, ahol ott várta a fiúkat a turné busz…majd hazamentünk.
Másnap, amikor felkeltem az első, amit megláttam, az a poszter volt, amin Bill mosolyog és az ÜEDW maxit tartja a kezében. Elmosolyodtam és arra gondoltam, hogy megéri…értük mindent megtennék, bármikor. Ha kell, akkor csövezek, ha kell, akkor kimegyek külföldre, de sohasem hagyom el Őket.
Másnap a suliban csak ültem a folyosón, kólát ittam és alig volt hangom, de nem tudtam másra gondolni, csak rájuk. Akkor jöttem rá, hogy van egy másik világ az életemben, amibe csak a TH szerepel és ezt meg kell tanulnom elválasztani a normál életemtől.
Na ez sikerült is nagyjából, 3 évnyi munkával, de még nem tökéletes.
Szerintem ez minden TH fan életében így van…van a TH-s világ és a normál világ…valakinek megy a kettő együtt, de nekem például nem. Ketté kell választani és mindkettőben élni a magad szerepét=).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)