Tokio Hotel – BÉCS – 2010.03.30 – Wiener Stadthalle, avagy a 26 óra csövezés
Az egész októberben kezdődött, amikor Nettivel elhatároztuk végleg, hogy esélyt adunk a magyar fanoknak, hogy kijussanak legalább egy koncertre, ha már a fiúk nem jönnek az országba. Ezért béreltünk egy 31 fős buszt, és elkezdtünk embereket toborozni az útra. Egy hét sem kellett hozzá, hogy meglegyen az utaslita:). Ezután jött minden szépen magától, míg végül el nem indultunk március 29-én reggel 9-kor Bécsbe. Ami elég necces volt nekem és Nettinek, mert mi 29-én reggel fél 5kor érünk haza a Belgrádi koncertről és semmit nem aludtunk, irtó fáradtak voltunk.
Az út nagyszerű volt, zenét hallgattunk és beszélgettünk. Útközben meglátttuk a TH egyik kamionját, amint épp Bécsbe tart:D Nem bírtuk ki, hogy ne sikítozzunk utána és ne dörömböljünk az ablakon xD.
Végül kisebb megállókkal megékeztünk Bécsbe 16.00-16.30 között. A Stadthalle előtt már kb 100 ember ott volt. Sarah már futott is elénk, hogy felirjuk magunkat a listára, és egyből tudta, hogy Magyarországról jöttünk busszal:). Nagyon aranyos volt Alexel együtt, nagyon jól megszervezték:).
Mivel sorszámot csak este 20.00-kor osztottak, ezért várnunk kellett az osztrák fanclubra. Az idő gyorsan elment, közben taliztam Chrissel is, aki csatlakozott hozzánk úgymond:D. (Chriss ezt csak miattad, nehogy megint kihagyjalak:D)
Végül este 8 körül megjött a fanclub, felolvasták a neveket (Az nagyon poén volt, úgy ejtették ki a nevemet, hogy Ánett Pálc) és ráírták a kezünkre a sorszámot + egy Monsun magazinos pecsétet. Én a 115-öst kaptam, amit akkor nem tartottam éppen jónak, de utólag visszagondolva én még jó helyzetben voltam.
Mindenki megkapta a sorszámát, majd leültünk és vártunk, hogy mi lesz. Először azt mondták, hogy nem lehet ott aludni, utána azt mondták, hogy ott lehet…Ki értette már? Mellesleg közben már állították fel a kordont.
Végül tényleg nem tudom, hogy mikor, talán 22.00-23.00 között mindenkit betereltek a kordonokba, sorszám szerint. Sajnos mivel két egymással párhuzamos kordonsor volt, és úgy tereltek be minket, hogy páros-páratlan, ezért Nettivel nem egy helyen voltunk, csak egymással szemben. Én Niával kerültem össze meg Bettivel:), velem szemben volt Chriss és Netti. Később még variáltak az egészen persze, meg mindig ellenőrizték, hogy tényleg csak a sorszámosok vannak e ott. Szóval, akinek nem volt az se ki, se be. Az éjjel sokszor kimászkáltunk, próbáltunk aludni, de sajna nagyon hideg volt. Voltak ott önkéntesek, akik osztottak teát, takarónak valót stb. Aranyosak voltak és kedvesek, mindent megtettek, hogy ne fagyjunk szét. Igaz, hogy a tea íztelen volt, de ilyen helyzetbe kit érdekel?
Az éjjel nem aludtam sokat, talán fél órát. Utána már fent voltam végig. Azért durva volt, mert belegondolva az volt a harmadik estém, amikor nem aludtam semmit…4 nap alatt 3 órát sem aludtam.
Olyan vicces volt végig nézni azon a több szász emberen, aki ott éjszakázott velünk. Mindenki be volt csomagolva….mint valami szeméttelep…xD Látványra persze.
Ja igen…a lényeg:D Éjjel megjelent egy Bill és egy Tom hasonmás xD…”Billen” az a ruha volt ami az igazi Billnek a koncert ruhája…az a világítós-ufós ruha, „Tomon” meg mellény-farmer párosítás. Igazából ők 2 csaj voltak, Rina és Yvi, akiknek az a hobbijuk, hogy beöltöznek Billnek és Tomnak. Nayon okan csináltak velük közös képet, interjút, stb.
Itt a myspace oldaluk: http://www.myspace.com/Yvii_Riina
Na szóval, reggel….Próbáltuk egymást szórakoztatni, beszélgettünk, ébredeztünk, ettünk-ittunk, próbáltunk nem belegondolni abba, hogy még több, mint 10 órát kell várakoznunk ott egyhelybe.
Később kicsit kiszélesítették a kordonokat, szerencsére:D Nem azon a hideg rácson kellett állni.
Aztán megjelent egy szervezőnek látszó valaki és hangosba bemondta, hogy elmarad a koncert…Mindenki ledermedt, megijedt, sokan elkezdtek sírni, valaki ordibálta, hogy „Noooo”. Már tényleg mindenki elhitte, amikor a faszi elröhögte magát és mondta, hogy ez nem igaz….Hát basszus ilyennel ne szórakozzon már egy ilyen turnén…mert már mondtak le koncertet és mindenki megijedt. Később meg olyan pletyka terjengett, hogy lemondták a turnét…persze az is csak vicc volt.
Olyan 11-12 között a turnébuszok elindultak valahova, majd 13.00 körül visszajöttek, ekkor szálltak ki a fiúk belőle. Sajnos most erről lemaradtam, de Grétinek sikerült odaférkőznie, így ő látta őket:).
Találkoztam Lyával is:). Sajnos ők hátrébb kerültek a sorba, de nem baj, mert mindig odajött beszélgetni:). Komolyan mondom fél Magyarország ott volt xD.
Végül átrendezték az embereket 3 kordonba (addig 2-be voltunk). Én kerültem a legszélsőbe, Netti 2-vel arébb, Chriss meg a középsőbe…Mondom tök jó:/. Ekkor megjelentek a Tv-sek, mi meg ott üvöltöztünk meg Chriss megmutatta a tetkóját is xD. Többiek énekeltek is, én nem. Egyrészt nem akartam, másrészt már ígyis nagyon be volt gyulladva a torkom és eléggé gennyes is volt. A beszéd is fájt.
A délután nagy részét beszélgetéssel töltöttem. Olyan 16.00 körül elmentünk Chrissel wc-re az ottani kávézóba, ahol együtt pisiltünk „Billel és Tommal” xD….(az ál Billel és Tommal).
17.00 körül kezdődött az, hogy senki nem tudott magával mit csinálni, mert ezek voltak az utolsó pillanatok, amikor mindenki ideges volt. Így csak ültünk és ültünk…valamint kijött az ORF TV, nekik csak sikítozni kellett xD.
Nagyon sok sportoló mászkált ki-be a csarnokból. Volt egy lökött gyerek, aki elkezdte énekelni az „Automatisch”-t, mi meg énekeltük vele xD. Kéész volt:D
Végül 18.00-kor elindultunk befelé…az elején furakodtunk még előre a rácson belül, majd eltéptek a jegyet-átvizsgáltak és onnantól kezdve rohanás belefé, mint az őrültek. Sajnos én el is estem, mert nem hallgattam az ottani „őrökre”, hogy lassítsak. De nem baj, felálltam és futottam tovább. Ott bent megvártam Chriss-t és együtt rohantunk Georg oldalára, és beálltunk az ELSŐ SORBA:). Megjelent Netti is, beállt közénk és kiraktuk a magyar zászlót.
Nagyon szomjas voltam, teljesen be volt gyulladva a torkom és sajnos nem osztottak vizet egy ideg még. Azt hittem meghalok. Hiába szóltunk mindenkinek, senki nem adott. Azt mondták, hogy majd csak 8 után.
A koncert előtt szokásos számok mentek: Metallica, Linkin Park, WBMW remix:). Szerencsére még koncert előtt vízhez jutottam:D, nagyon örültem neki. Nem bírtam volna ki a koncertet, ha nem adnak akkor.
A koncertről:
Szokásos kezdés…:)…Intro…Tokio Hotel…Humanoid...:). Imádom!! Imádom és imádom!!! Aztán megjelenik Tom és Georg, végül Bill is megjelenik:). Annyira tökéletes, ahogy az első szám közbe ledobja a napszemüvegét maga mellé és meglátjuk az arcát…olyankor mindig sikítanom kell:D.
Nem is kell mondanom, hogy akárhányszor arra jött mutattuk neki az Ungarn feliratos magyar zászlónkat és mindig el is olvasta:). Ránk is mosolygott….Mondjuk amit ott én, Netti és Chriss levágtunk hát nem csoda xD. Eléggé hangosan sikítoztunk meg a környéken mi voltunk csak annyira nem normálisak xD.
Georg is nagyon sokszor ránézett az zászlóra és bólogatott is hozzá:). Sokszor szoltunk neki, hogy „Georg” és olyankor mindig odanézett:). Aranyos volt nagyon.
A „Humanoid”-nál, elkezdtük énekelni neki a Happy birthday-t és Chriss szerint meghallotta, szerintem nem xD. De később is énekeltük neki, akkor már mosolygott:).
A fan akció is sikerült, miszerint egy zöld Alienes lapot tarottunk fel. Nagyon sokan megcsinálták és Bill ott mosolygott és meg is köszönte:). És mondta, hogy ez volt a legjobb koncert:).
Az is jó volt, amikor Bill a színpad másik végén volt, és én meg Netti torkunk szakadtából üvöltöttük, hogy „Biiilll”, ő meg oda nézett xD. Kész csoda, hogy meghallotta.
A kedvencem itt a „Hey you” volt. Akár hányszor énekelte, hogy „Hey you” mi rá mutattunk xD. Nagyon édes volt. Meg imádom, amikor a „Ready or not” és „just turn it up”-nál végig mutat azokon az izéken, amikből kijöttek a lángok:).
De annak örültem a legjobban, hogy látta a magyar zászlót és mosolygott is…és koncert végén már, amikor odajött jelezte, hogy nem kell sikítanunk látta a zászlót xD De még akkor is mosolygott:). Szerintem bátran kiállíthatom, hogy én, Netti és Chriss eléggé felhívtuk magunkra a figyelmet xD.
Ja, igen és Chriss elkapta Gorgika pengetőjét:P. Gratula:D.
Szegény Bill nagyon sajnáltam az utolsó szám befejező részénél, mert elromlott szegénynek a mikrofonja, pont a konfetti zápor előtt. Csak ott állt és nézett, aztán hirtelen lefutott és visszajött. Nagyon meg volt rémülve szegénykém, de kivágta magát belőle:).
Hát igen, ez a koncert is leírhatatlan volt:). Nagyon nagy köszönet Alexnak és Sarahnak…nélkülük nem álltam volna ott, ahol voltam…és nélkülük káosz lett volna ott minden. Bécs volt a 2. kedvencem a 3-ból:).
Mit is mondhatnék még a koncertről? Az nem tetszett egyedül, hogy német nyelvű volt, de hát ahhoz képest jobb volt, mint a prágai. Ha nem tudtam a szöveget, akkor énekeltem angolul xD. Ennyi:D.
Koncert után a fiúk egyből tovább indultak, nem osztottak aláírást se. Mondjuk szinte sehol nem osztottak aláírást turné alatt… mindig kiszöktették őket, amit meg is értek. Nagyon féltik őket.
Viszont végre sikerült vennem turné plakátot, amit már ki is raktam ide az íróasztalom felé:).
Koncert után nagynehezen megtaláltuk egymást a többiekkel, majd felvettük az új utasainkat és indultunk hazafele.
(Ha már itt tartunk, szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni, hogy üvöltöttem Veletek, de meg kellett értenetek, hogy 1000 eurora büntettek volna minket a tilos parkolásért, valamint meg volt beszélve, hogy koncert után hol találkozunk és páran semmibe vették, amit mondtam.)
És folyt. köv a következő turnén:).....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése