Hol is kezdjem? Nagyon régen volt már…
Természetesen tanítási nap volt…Tehát reggel be kellett mennem az iskolába. Igaz, hogy csak két órára, de legalább bent voltam. Emlékszem, hogy énekből feleltünk xD Nagyon komoly volt…a gondolataim teljesen máshol jártak.
Azután volt egy matek órám ééésss gooo haza, utána a 12.00-ás IC-vel irány Budapest.
Az út két és fél óra volt, tele volt izgulással és félelemmel. Hiszen mégis csak akkor láttam őket először…Bele se mertem gondolni, hogy mi lesz ott este…Ott lesznek előttem, láthatom Őt…hihetetlennek tűnt, de tudtam, hogy nem álom:).
Pesten egy barátnőm várt az állomáson, Andi (aki rejtélyes módon mindig hátsó sorba kerül, ha velem jön koncira xD). Elmentünk hozzájuk, ettünk valamit, majd kimentünk a Syma csarnok elé. Sajnos már rengetegen voltak ott, de mi nem zavartattuk magunkat…nem álltunk be a sor végére, hanem természetesen az eleje felé iszkoltunk xD. És csak vártunk és vártunk és vártunk…A jegyen az állt, hogy fél 8-kor lesz kapunyitás…hát persze, hogy fél 9 előtt senki nem jutott be xD. De persze tolakodtunk és amint eltépték a jegyet rohantunk be, mint a vadállatok. A fiúk is megérkeztek közben, jöttek be a „vörös” (igazából zöld) szőnyegen, aláírást osztottak, fényképezték őket. Látszódott rajtuk, hogy nagyon megvannak lepődve, hogy itt is ennyien szeretik őket, pedig ez nem Németország. Hihetetlen volt, hogy egy karnyújtásnyira voltak….
A csarnokba a 4. sor körül sikerült beállnunk és kivetítőn néztük a további fejleményeket…Amikor a fiúkat mutatták, akkor mindenki megindult feléje, mintha onnan kiugranának xD…Irtó nagy volt, sikítoztunk, ordibáltunk, mint akik kb nem normálisak xD.
Végül elkezdődött a comet…sorra jöttek a fellépők…de sajnos még a show elején Andi kikísért a tömegből egy csajt, aki rosszul lett és teljesen magamra maradtam…ő a díjátadó további részét a hátsó sorból nézte tovább…xD
Külföldi fellépők közül ott volt a Blog27, Aneela, Royal Gigolos és a Tokio Hotel. Szerintem ez a comet volt idáig a legjobb:). Irtó nagy buli volt…és nem csak a TH miatt:).
Egész comet alatt mindenki a Tokio Hotel nevet üvöltötte, nem érdekelt senkit, hogy éppen mondjuk Lola van a színpadon vagy egy díjat adnak át…az tök mellékes volt xD….Aztán, hogy lenyugodjunk leadták a Durch den monsun klipet a kivetítőn, amit az egész tömeg üvöltve énekelt:). Annyira jó volt…Emlékszem, hogy akkor ott álltam a kivetítővel szemben, néztem a klipet és csak arra gondoltam, hogy HAMAROSAN….mindjárt jönnek…Már csak percek kérdése…Ott vannak valahol a háttérben, ugyanazt a levegőt szívom be, mint Ők.
A fiúknak még díjat is adtak át a színpadon, a popcorn újságtól. Ekkor Bill beszédet is mondott, és annyira meg volt szeppenve édesem, hogy azt se tudta hol van:D De annyira aranyos volt, nem lehetett nem mosolyogni rajta.
A finálé természetesen a TH volt. A „Schrei”-t adták elő playbackről. Fergeteges volt. Mindenki velük énekelt, ugrált, sikítozott és ordibált. Leírhatatlan érzés volt. Először láttam őket, teljesen sokkot kaptam, fel sem fogtam, hogy mi történt. Az egész fellépés részből annyi maradt meg, hogy Bill jobbra és balra szaladgál…és persze…a végén…a DANKE SCHÖN és az a mosoly:D.
Amikor vége volt mindenki özönlött ki, én és egy pécsi csaj (akit a mai napig szeretnék megtalálni) odamentünk a színpad elé és ordibáltuk, hogy „csak még egy számot, gyertek vissza kérlek” stb…De persze semmi…
Végül én is elhagytam a csarnokot. Odakint megismertem két lányt…sajnos Velük már nem tartom a kapcsolatot, de akkor és ott annyira jó volt Velük hülyéskedni és beszélgetni:).
Andit is megtaláltam nagynehezen, és hazajöttünk…
U.i.: Az autós dolgot nem írom le, mert ez magánügy…
És azért ennyire rövid, mert sajna régen volt és tényleg nagyon sokkot kaptam, sok mindenre nem emlékszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése