McBusted dedikálás – 2014.11.24. – London, Kingston, Banquet Records

Én soha nem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap is, amikor végre sikerül Velük találkoznom személyesen is, nem csak egy koncert erejéig, főleg mivel már elkönyveltem, hogy én Velük soha az életbe nem fogok találkozni :D Főleg az idei sikertelen kísérlet után még júniusban a reptéren…De végül sikerült :) 

Nagyon sokat hezitáltam, hogy elmenjek e vagy ne, mert kicsit messze is volt, meg nem akartam egyedül menni, de végül sokak bátorítására és saját magam érdekében is megvettem a jegyet és az említett napon fogtam magam, vonatra szálltam és este fél 7-re meg is érkeztem a helyszínre :)

A dedikálás csak 8-kor kezdődött, de már a sor kezdett beállni, eléggé hideg is volt, olyan 4-5 fok, ha nem kevesebb, de mi kitartóan vártunk :D Mivel egyedül voltam elkezdtem beszélgetni az előttem álló csajokkal, akik britek, tökre aranyosak voltak, mondták, hogy maradjak Velük és együtt izgulhatunk és majd együtt odamegyünk a fiúkhoz :D Mondták, hogy Ők is több, mint 10 éve rajongók, mint én, de nekik is ez az első személyes találkozás :D Kérdezték, hogy mit akarok nekik mondani, vagy mit akarok tőlük kérdezni, de akkor azt mondtam, hogy semmit, csak látni akarom Őket, maximum egy nagy köszönömöt mondok Nekik, mivel ha Ők nem lennének, én sem lennék most itt , ahol vagyok :)

Emlékszem, amikor 16 éves voltam és az iskolába volt egy lehetőség, hogy elmehessünk Londonba 1 hétre, én csak azért mentem el anno arra az útra, hogy Londonba megvehessem az új McFly DVD-t és a régi Busted CD-ket :D Akkor döntöttem el, hogy egyszer majd ideköltözöm, és tessék itt vagyok :D

Sajnos a beígért 8 helyett, csak 9-kor jutottunk be a zene boltba, ahol már ott álltak a srácok egy pult mögött, kabátba, azt kiabálva, hogy éhesek :D Hát igen ez jutott Nekem, de már sokkal türelmesebben álltam a sorban, hiszen már ott voltam és Ők is ott voltak előttem.
Emlékszem, hogy egyfolytában Jamest bámultam, amikor sorban álltam, és Ő meg rám nézett, én meg egy ezer wattos mosolyt küldtem neki, mire Ő is visszamosolygott és integetett :D Aztán végig mértem Őket, és most először szúrtam ki, hogy ezek milyen kis alacsonyak :D Maximum egy-két fejjel lehetnek magasabbak nálam, talán Harry a legmagasabb. 

Aztán eljött a várva várt pillanat: Sorra kerültem. Először teljesen lefagytam, hogy úristen, mi lesz, de miután megcsináltam az első képet Velük egy kicsit felszabadultam :D Majd a képek után (Amik rohadt gagyik lettek), odaadtam a CD-ket Harry-nek (ő volt az első), aki rám nézett, megkérdezte hogy vagyok, akkor ránéztem és rám jött valami ismerős, meleg otthon érzés és rájöttem, hogy igen is van ezer meg ezer mondani valóm és több ezer kérdésem, ezért elkezdtem beszélgetni Vele. Kérdezte mi a nevem, mondtam, hogy „Anett”, kérdezte honnan jöttem, mondtam, hogy „Hungary”. Erre rám nézett, és kezet fogott Velem és mondta, hogy ez tök nagy megtiszteltetés és, hogy örül, hogy itt vagyok. Közben Danny is megjelent, jézusom Danny, totál oda voltam anno érte, ilyen totál szerelem meg minden. Rámnézett és mondta, hogy „Hi” :D Harry beavatta az addig történtekbe, majd folytottam, hogy több, mint  10 éve várok erre a napra és most végre itt állnak előttem, hogy ez annyira jó,  na meg, hogy ha Ők nem lettek volna, akkor én sem lennék most itt.

Harry tökre meglepődött és kérdezgetett még erről, én meg elmeséltem Neki a Londonos történetem és, hogy mennyit vártam arra, hogy ideköltözzek stb. És akkor elkezdte mondani a többieknek, hogy ez a lány, aki itt áll a mi hatásunkra költözött ide stb stb.  Akkor mindenki rám nézett és mosolygott, én meg tökre zavarba jöttem, de nem álltam meg, tovább mentem Jameshez….Úristen az ember, aki miatt akkor elkezdtem gitározni, akiért totál oda voltam, akiről meg voltam győződve, hogy egy nap feleségül vesz, most ott állt előttem, abban a pillanatban, amit már vagy ezerszer elképzeltem és csak annyit mondott, hogy „I love Hungary” :D Ekkor megtört a jég, a zavarom eltűnt és elkezdtem mondani neki, hogy annak idején csak miattad kezdtem el gitározni, meg hogy nagyon nagy hatással voltál rám mindig, és már több, mint 10 éve akartalak látni stb…Igazából mindent rázúdítottam és közben elkezdtem sírni, annyira érzelmes voltam :D Ő meg csak kijött és megölelt. Annyira jó érzés volt, nem is tudom elmondani. Kicsit hülyén hangzik és gyerekesen, de ha belegondolok, annak idején Ők változtatták meg az életemet és minden álmom volt Velük egyszer személyesen találkozni és most sikerült, szóval ez a kis sírás pont belefért :D

Majd jött Matt, Tom és Dougie, nekik már csak annyit bírtam mondani, hogy köszönöm ezt a napot és ezt a lehetőséget, és, hogy nagyon örülök, hogy tudtunk találkozni :D Dougie csak mosolygott, Tom meg mondta, hogy „Nice to meet you” :D

 Lényegében ennyi történt, az egész nagyon gyorsan lezajlott, de még is életem legszebb napja volt, hiszen végre sikerült és nem csalódtam bennük :)

Fusion Festival 2. nap: Ollie Marland, Union J, The Wanted

Először is egy óriási bejelentés, a nap legfontosabb híre: DOBPERGÉS….Éssss eljött az official  1 éves születésnapja annak, hogy először láttam a Union J-t ésss pont ezen a szent napon, ugyan abban a szent időpontban ismét újra láthattam Őket fellépni! Haha :D Csak ennyi :D

 

 A Fusion Festival 2. napjára VIP jegyünk volt, tehát bemehettünk egy elkerített részbe, ahol maguk a fellépők is voltak, valamint szabad bejárásunk volt a Gold circle-be, vagy is a színpad előtti részhez.

Reggel később keltünk fel, majd miután elkészültünk elindultunk a parkba, ahol ismét sokan voltak, de nekünk teljesen máshol kellett bemenni.

Miután bementünk kaptunk karszalagot, ilyen nyakba akasztható bigyót, valamint egy füzetet, amiben minden fellépőről volt részletes leírás.

 

A VIP rész tökre cool volt, tele volt sátrakkal, ingyen kajával, BBQ-val, padokkal, asztalokkal stb…Valamint volt ott egy nagy kerítés is, aminek a két oldala nyitott volt, ott mászkáltak ki-be a fellépők, a kerítés mögött pedig a Capital FM sátra volt, ahol az interjúk zajlottak a fellépőkkel.

Aznap a kedvenc fellépőim között volt Ollie Marland, a Union J, valamint a The Wanted. Csak remélni tudtam, hogy össze futok valamelyikükkel ott a VIP részben, vagy ha nem is, akkor látom Őket interjút adni.

Többnyire a kerítés mellett hangingeltünk, hátha jön arra valaki, és végül is nem is tévedtünk :D Hirtelen megjelent Jay a The Wantedból, ami külön öröm volt, mivel Vele még sosem sikerült a közös kép, csak a többiekkel. Nagyon aranyos volt és közvetlen, mindenkivel beszélgetett, a nyakláncomra is rámutatott és kérdezte, hogy mi ez a jel? Én meg mondtam, hogy a Harry Potterből van, mondta h ahh ez biztos olyan, mint egy horcrux..Hát nem, de nem akartam túlbonyolítani, ezért mondtam, hogy igen :D Btw. ez a Halál ereklyéi nyakláncom :D

Eléggé sokáig kint volt Velünk, de a biztonsági őr mondta, hogy most már ideje vissza mennie, így ismét visszamentünk a kerítéshez és vártunk.

Mondtam Nettinek, hogy Ollie Marlandet megakarom nézni, mivel tavaly is nagyon tetszett a fellépése,  valamint a Union J előzenekaraként is nagyon-nagyon bejött, így gondoltam idén is hasonló lesz a showja :D Nettit persze nem érdekelte, de kijött Velem. Btw. Az a gyerek a fesztivál mindkét napján ott volt és a közönségbe mászkált a családjával, mindemellett nagyon közvetlen volt és mindenkivel csinált képet is.
Idén a fellépése kicsit csalódás volt, nem is maradtam végig, de azt aláírom, hogy nagyon tehetséges gyerek és színpadra született. Őt később sikerült is elkapnom a VIP részbe egy fénykép erejéig :)

Majd vártunk és vártunk a kerítésnél ismét, amikor is megjelent a Union  J *-* Úristen én erre vártam már akkor 2 hete :D Éppen interjút adtak, de mindig hátra néztek ránk és integettek, valamint George mindig beletúrt a hajába és azzal a jól ismert kis sunyi mosolyojával nézett ránk. Imádom azt az embert, főleg most, hogy elolvastam az „Our story” könyvet…Sok mindent átéltem, amit Ő is és pontosan tudom milyen érzés volt neki, most egy kicsit másképp is néztem rá, mint azelőtt.

A Union J fellépése szerintem nagyon jóra sikeredett, igaz második sorból néztem végig, de imádtam minden percét :D George-nak torok gyulladása volt, így nagyrészt Jaymi énekelt helyette, de így sem volt rossz. Hozták a formájukat és bár csak 5-6 számot adtak elő én így is azt mondom, hogy megérte és jó volt Őket újra látni. Annyira furcsa, mert Ők az a banda, akiket feltétel nélkül követek mindenhova, valami belső kényszer visz erre rá és egy évvel ezelőtt ezt nem tudtam volna elképzelni. Nagyon szeretem Őket és nagyon sokat jelentenek Nekem. Sosem okoztak csalódást, még most sem, hogy nem jöttek ki, hanem hazamentek. Egyáltalán nem haragszom rájuk.

A fiúk nagyon édesek voltak és ismét hozták a formájukat. Ezúttal azt találták ki, hogy mindenki vegye le a felsőjét és pörgesse a levegőbe a „Tonight” szám alatt :D Ez bevált és nagyon büszkék voltak magukra :D Komolyan, mint a kisgyerekek…Valamint ketté osztották ismét a közönséget, hogy melyikük oldala hangosabb :D Nagyon jól éreztem magam, szerintem ez a fellépés volt a nap fénypontja, hiszen én tényleg csak miattuk voltam ott.

Sajnos hiába vártunk egész nap, nem sikerült képet csinálni Velük, nem is jöttek oda, kivéve Jaymit. Ő sokszor odajött, mivel a családja és a pasija Ollie ott volt a VIP részben, így Jaymi kb. ott volt közöttünk egész nap, de senki nem zaklatta semmivel, mivel látták, hogy a családjával és a barátaival akar lenni, de biztosította a rajongókat arról, hogy ha adunk Neki 10  percet, akkor csak a miénk lesz :D Ez így is történt, beállt oldalra és mindenkivel csinált képet, valamint beszélgetett is a fanokkal, amikor megkérdeztem, hogy csinálhatok e Vele képet annyit mondott, hogy „Of course babe” :D

A Union J után a Lawson lépett fel, akiket Netti imád, de én mondtam, hogy inkább vissza megyek a VIP részbe, ő meg maradjon és, ha kijön a Union J, akkor felhívom, de mondta, hogy nem akar egyedül ott maradni…Sajnáltam érte, de én tényleg csak a Union J miatt voltam ott és nem akartam elszalasztani Őket egy olyan banda miatt, akiket nem szeretek…Persze pont ezelatt a fellépés alatt jött ki Jaymi, így nem bántam meg.

Ja igen és még sikerült elkapni a The Wantedból Siva-t, meg Tom-ot is, persze nem jöhettek ki, de a kerítésen keresztül sikerült képeket csinálni Velük :D Aranyosak voltak, Tom megkérdezte, hogy vagyok, mondtam, hogy jól, mire mondta, hogy „Good” :D Eléggé furán viselkedtek, mintha felszabadultabbak lettek volna, mint bármikor máskor. Igaz, egy félig feloszló bandáról beszélünk, és ráadásul az egyik tag meg se jelent a koncerten (Nathan), de nekem olyan fura volt az egész…

 

A fellépésüket nem is tudtam hova rakni…Eléggé nagy csalódás volt az összes eddigi koncertjükhöz képest. Én esküszöm ilyen összeszedetlen, szedett-vedett nem törődöm showt még nem láttam. Annyira látszott, hogy már nincs ez a banda egy ideje és annyira látszott, hogy azt se tudják mi van…Tavaly volt zenekaruk, normális showt nyomtak, beszélgettek a közönséggel, felhívtak embereket a színpadra…De idén minden az ellentéte volt. Számok között is csak annyit tudtak benyögni, hogy „A következő szám…a következő szám…és akkor a következő szám…” És ez ment egy órán keresztül. Nem tudom, nekem valahogy WTF? volt az egész. A szöveget is mindig elrontották, ilyenkor annyit nyögtek be, hogy „fucked up”, valamint mindig céloztak rá, hogy ez az utolsó fellépés…Hát én nem tudom, de sztem ők maguk sem.

A végén Tom levette a felsőjét, meg vízzel locsolták egymást, de nem tudom, ez engem nem hozott lázba. Valahogy úgy éreztem, hogy Ők voltak az egyik legnagyobb fiú banda, rendes turnékkal, normális fellépésekkel…de ez olyan volt, mint egy lecsúszott fiúbanda utolsó segélykiáltása. Na de azért persze jó volt, de hát az eddigi teljesítményükhöz képest azért na. Furcsa volt, főleg Nathan nélkül…

 

Végül az aznapi headliner Jessie J volt, ott is maradtunk megnézni a showt, vagy is az első két számot, majd eljöttünk, mert hideg is volt, meg fáradtak is voltunk.

Lényegében ennyi történt, nagyon jól éreztem magam és alig várom a legközelebbi koncerteket :)

twitter: @anett8903

snapchat: anett8903

ask: ask.fom/anett8903