23.07.2017 – Jedward Newcastle

Egy pár órája estem haza Newscastle-ből és meg kell mondjam, hogy ez volt a nyár bulija :D Iszonyat jól éreztem magam és az, hogy az ikrek ott voltak csak egy bónusz volt :D Minden barátom ott volt: Írországból, Dél-Angliából, Svédországból, Németországból ááhhh mindenhonnan :D Teljesen tele vagyok energiával, ezért úgy döntöttem, hogy most még frissen megírom Nektek a történteket :D

Az úgy kezdődött, hogy pár hónapja a South Tyneside bejelentette, hogy a fiúk fel fognak lépni a fesztiválon, ezért én nem is haboztam azonnal szabadnapot kértem és elkezdtem tervezgetni az utat…akkor még egyedül. Ez még jóval Glasgow előtt volt (gyerekek már meg kellene írnom azt a Glasgow bejegyzést mivel már 60x emlegettem, de senki nem érti a lényegét xD), szóval akkor még nem ismertem se Mary-t, se Elisabeth-et, de persze Glasgow után rávettem Mary-t, hogy jöjjön el Velem, így már 2-en voltunk =). De kb. 1 hete még Elisabeth is rámírt, hogy jó ötlet - e ha jön? Mert elmegy Dublinba 1 hétre és mivel olcsó a repcsijegy átjönne Newscastle-be a show-ra (Elisabeth svéd). Én erre elkezdtem fangirlingelni, mivel imádom Elisabeth-et és minden vágyam volt, hogy Ő is jöjjön és együtt bulizzunk és együtt várakozzunk stb stb.

Az indulás előtt 1 héttel majdnem szívrohamban haltam meg, mivel a főnököm beírt dolgozni, és az egész életem lepergett előttem, ezért egy nagyon érzelmes üzenetet írtam Neki és már A meg B meg C tervekkel álltam elő Neki, mire 1 óra után írt, hogy ja az egy hiba volt és már régen kijavította…gyerekek az volt életem leghosszabb órája. Ott hagyott a tudatlanságban, borzalmas volt xD

A fesztivál előtt egy nappal utaztam le Newcastle-be, az állomáson már Mary várt rám =) Annyira izgatott voltam, teljesen fel voltam pörögve! Elmentünk várost nézni, majd visszamentünk a szállásra, ahol órákig beszélgettünk, majd lefeküdtünk aludni. Előtte még írtam Elisabeth-nek, hogy reggel mielőtt felszáll a gépre írjon már Nekünk, hogy az ikrek a gépen vannak e Vele együtt, mert ha igen, akkor elkészülünk rendesen :D Reggel 7-kor pittyent is a telefonom az üzenettel, hogy „They are on the flight”. Azonnal felordítottam, hogy „MARY!!! They are on the flight!!”. Gyorsan írtam Sasha barátnőmnek, hogy jöjjenek a reptérre most, majd felugrottunk, szó szerint XD Gyorsan hajat mostam, smink, ruha, kistáska és rohanás a reptérre xD Éppen odaestünk, mikor kiléptek az ajtón :D 1 percet sem kellett várnunk :D Annyi időm volt, hogy Sasha-t megölelgettem és kicsit beszéltünk, majd megjelent Ed (szokás szerint először), mögötte John, és mögötte Elisabeth!!! Én bevágtam az ezer wattos mosolyom, elsétáltam Ed mellett, aki azt hitte hozzá megyek, de nem: odarohantam Elisabeth-hez és megölelgettem xD Ed meg: Oh god xD Utána persze Edet is megöleltem, majd John is odajött, hogy „Hey Annie, how its going?” :D De én sokkal izgatottabb voltam Elisabeth miatt, mert már 2 és fél hónapja nem láttam!! De próbáltam koncentrálni persze, szóval visszakullogtam John-hoz, megbeszéltük az eseményeket majd csináltunk képeket =).

Mivel sokan voltunk és nekik kevés idejük volt sajnos futószalag módba kellet váltani…az anyukájuk is ott volt, mindenki sikítozott mikor megláttuk Őket :D Instagram storyra is csináltunk vidiket (Remélem senki nem maradt le róla, én is benne voltam :D). Elkísértük Őket a taxiig, de én inkább Eddel maradtam kivételesen. Ilyen farmer szegecses jacket volt rajtuk és Ed kabátjáról sorra hullottak le a szegecsek, azt segítettük Neki visszarakni, közben kicsit kibeszéltünk pár dolgot, amit nem akarok leírni, mert biztos nem szeretnék, ha erről menne a témázás, főleg mivel eléggé privát hangnemben mondta el a dolgokat. Amúgy kicsit örült a lelkem, mert ez volt az első alkalom, hogy Ed nem hívta oda Johnt, amikor csak ketten voltunk…Kezdek hozzá is hozzá szokni, de még mindig nincs meg az a „comfy” érzés körülötte, mint John körül. De úron vagyunk, haladunk :D

Búcsút intettünk, visszamentünk a hotelba Maryvel és Elisabeth-el, és ment a csevegés ezerrel. Úristen ennyit már rég beszéltem, de tényleg nagyon hiányzott és olyan jó volt, hogy ott volt *-*. Majd lassan elkészültünk, fogtunk egy taxi-t és elindultunk a fesztivál helyszínére. A taxiba nagyon átváltottunk öhm…khm…kicsit kinky beszélgetésbe a fiúkról, ezért a sofőr úgy döntött, hogy hangosabbra állítja a rádiót xD De ez minket nem állított meg, hangosan elkezdtünk beszélgetni, meg énekelni xD Esküszöm felárat számolt fel érte, de megérte :D Mikor kiszálltunk a taxiból beálltunk a sorba, majd odajött egy szervező (Bob), hogy van e priority jegyünk…Nekem meg Marynek volt, de Elisabeth-é soha nem érkezett meg, pedig megrendeltem. Mondta, hogy akkor várjunk. Odahívott egy másik szervezőt, elmondta mi a probléma, majd a srác (Ronie), előhúzott egy listát, pillanatok alatt megtalálta a jegyemet és beengedte Elisabeth-et is *-*. Bementünk, kb ugrálva és sikítozva :D Beálltunk a többi Jed fan mellé, majd kapunyitás után futottunk a színpad elé, ahol landultunk a 3. sorba :D Igaz még volt 3 óránk az ikrekig, de azt végig beszélgettünk és röhögtük :D Sajnos Mary mögénk került, de Elisabeth-el teljesen elvoltunk. Mintha évek óta ismernénk egymást, pedig csak 2 hónapja taliztunk és ez volt a 2. alkalom, hogy személyesen :D .

Az ikrek előtt felléptek valami helyi dobosok, az ír „Taken” (úristen az egyik tag olyan helyes volt, hogy úúúristeeen), valami Xfactoros csávó, meg még egy X-factoros csávó ésss utána megjelentek a fiaink :D De kb. minden fellépő alatt azt üvöltöztük, hogy „Jedward” szóval lényegtelen volt minden :D

Nagyon-nagyon jó volt! Előadtak kb 10 számot, ha nem többet…igaz össze voltak mixelve, de rohadt jó volt! Sokat sajna nem volt alkalmuk beszélni, de jól megoldották. Csak azt sajnálom, hogy az „Oh hell no” nem volt =( Az mindig a közönség kedvence…De minden újabb számukat előadták meg sok régit a Young Love-ról főleg. Sokszor lejöttek a színpad mögé is. John észrevett kb a show felénél, szóval eléggé sok figyelmet is kaptam :D A végén széttépte magát a pólóját (ahhhwww), és bemászott a közönségbe…de a másik oldalon =(. Akkor Ed pont a kordon előtt állt előttem, ránéztem reménykedve, hogy talán Ő is, de mintha olvasott volna a gondolataimban, rámnézett és egy olyan cheeky mosollyal megrázta a fejét, én meg röhögve legyintettem rá egyet…reménytelen xD De mikor John bent volt a tömegben kb. velem egy vonalba rám nézett és elindult felém miközben nézett és én is elindultam, de sajna út közben random emberek ráugrottak…de nagy nehezen odaért hozzám, kinyújtotta a kezét felém, megfogtam, de abban a pillanatban kiszedte a biztonsági Őr…ahhhwww. Na mindegy. Majd legközelebb :D Tapizom én eleget amúgy is :D

Amúgy a fellépés alatt körülöttünk senki nem volt fan, de én és Elisabeth végig üvöltöztük meg ugráltuk az egészet, és a mögöttünk lévő két csaj folyton minket nézett és rajtunk vigyorogtak xD De miután vége lett mondták, hogy tökre élvezet volt minket nézni, mert ilyen „passion”-t ritkán látni :D Haha. Az biztos, hogy alkottunk :D A hangom is elment utána, de már visszajött :D

A fiúk után a fél közönség kivonult :D A fanokkal oldalra álltunk és dumáltunk kicsit. Mindenki bemutatkozott, akit nem ismertem vagy csak twitteről futólag és meg kell mondjam sok ember kellemes csalódás volt =). Sajnos az eső egyre jobban szakadt majd átment monsoon-ba…szóval gyorsan fogtunk egy taxit és visszamentünk a hotelba de addigra mindenünk szétázott…Ja igen a taxi sofőr iszonyat nagy volt :D Végig áradoztunk az ikrekről, majd berakta pár számukat, szóval átment az egész taxi egy party útba :D Úristen de jó volt :D Miután visszaértünk a hotelbe gyorsan megszárítkoztunk és visszamentünk a reptérre. Órákig várakoztunk, de nem unatkoztunk: beszélgettünk, énekeltünk, eladtuk a fél repteret és ismerkedtünk más fanokkal. Iszonyat jól éreztem magam! Majd megjelentek az ikrek =) Lelapult hajjal, mint a múltkor :D Ránéztem John kócos fejére, és megszólaltam, hogy: „Hotel shampoo?” Mire Ő mondta, hogy „Yess” xD (Aki olvasta az előző durham-i bejegyzésem az érti :D). Oldalra álltunk, beszélgettünk. Ez amolyan esti nyugis csevely volt. Semmi extra. Lazultunk, kibeszéltük a napot stb. Felmentünk az emeletre, John levágódott egy asztalra :D Majd egy kicsit komolyabb témába vágtunk. Mondta, hogy Ő mindenkit másképp szeret, mindenki felé más érzései vannak, de hogy Ő képtelen meglátni másokban a rosszat, Ő olyat nem csinál meg nem is tud. Mondta, hogy Neki mindenki más miatt fontos stb…Olyan jó volt Őt így látni. Szeretem hallgatni, amikor valami témába belemélyed, mert ilyenkor döbbenek rá mennyire értelmes ember, mennyire szép ember belülről. Annyira imádnivaló. Ed valahol oldalt állt és a fanokkal csinált képet, de én inkább Johnt hallgattam. Imádom. Aztán elröhögte magát és elkezdett baromságokat mondani, de szerintem csak azért mert látta, hogy mennyire komoly arccal hallgatjuk :D

Megjelent az anyukájuk is, megint tolószékben =(. Nem kérdeztünk rá, ők sem mondtak semmit. Majd elmondják, ha akarják, de nem érdemes belemászni, ha ők sem említették előtte. Elisabeth is ugyan azzal a géppel ment vissza, mint az ikrek, szóval elbúcsúztam tőle. Majdnem elsírtuk magunkat, nagyon rossz volt =( Tudtam, hogy most megint egy ideig nem látom…John is odajött és csoport ölelést kaptunk :D Majd Elisabeth bement a kapunk, az ikrek is mentek lassan, de Ed még visszafutott végig ölelgetni mindenkit, mert bűntudata volt, hogy nem adott mindenkinek ölelést…persze ennek az lett a vége, hogy John is visszajött és még vagy 5 percig beszéltünk. Majd belökdöstük Őket, és amíg látótávolságban voltak integettünk és énekeltünk… :D

Utána elbúcúsztam Sasha-tól is, mivel tudtam, hogy Őt sem látom egy ideig =( Még egy picit ott bandáztunk, majd mindenki ment vissza a hotelba. Eléggé rosszul voltam utána, sírtam és kb teljesen befordultam. Rossz volt, hogy vége, mert tényleg mindenkit hiányolok már most és rossz, hogy nincsenek itt, de hamarosan újra tali lesz tudom.

Addig is élvezem a nyarat és várom a következő utazásom =)

Jedward - Durham - 29.05.2017

Ahogy ígértem igyekszem bepótolni az elmaradt bejegyzéseket =) Úgy döntöttem, hogy visszafele haladok az időben, így egyszerűbb, de lehet, hogy sok dolognak nem lesz értelme eleinte, de ígérem, amint bepótolom minden értelmet fog nyerni =).

Glasgow után nem sokkal érkezett a bejelentés a durhami koncertről. Eleinte úgy voltam vele, hogy szó sem lehet róla, mivel épp elég pénzt elköltöttem már, és mivel túl közel volt az időpont abban sem voltam biztos, hogy a főnököm elenged, de mivel Mary nagyon nyaggatott, hogy menjek vele gondoltam mit veszítek, megkérdezem hátha elengednek, de nem akartam menni. Meglepő módon, gond nélkül el lettem engedve. Annyira meglepődtem, hogy vigyorral az arcomon írtam Marynek, hogy akkor Let’s do this. A fesztivál előtt egy nappal érkeztem meg Durhamba, rögtön a Comic Con után =D. Egész nap Flash-nek voltam beöltözve, majd futottam haza (ha ha ha), átöltöztem és indultam, este 10-kor a King’s Cross-ról vonattal Durhamba. Éjjel fél 2-re értem oda, de Mary várt rám az állomáson =) Visszamentünk a szállásra, még kicsit beszélgettünk, majd reggel 5-kor (igen, 3 óra alvás után), felkeltem, elkészültünk és indultunk ki a reptérre, mivel fogalmunk nem volt mikor fognak érkezni…Mint megtudtuk, csak a délután 15:30-as géppel jönnek, ami annyit jelentett, hogy volt 6 és fél felesleges óránk a reptéren xD Unatkozni nem unatkoztunk, elfoglaltuk magunkat: beszélgettünk, kajáltunk, beszélgettünk, izgultunk, elmeséltük egymásnak a történeteinket az ikrekről. Esküszöm életem egyik legjobb várakozása volt, mert jobban megismertem Mary-t és amikor felidéztem az emlékeket csak mosolyogtam végig, mint a vadalma :D Mary meg is jegyezte, hogy amikor róluk beszélek, főleg John-ról, akkor nagyon kis mosolygós leszek xD Hát nekem ez eddig nem tűnt fel, meg úgy senki nem említette. Közben pár ír rajongó jött egy korábbi géppel Dublinból, kezdtünk gyűlni.

Mikor leszállt az ikrek gépe nem sokkal utána már láttuk az ajtó mögött Edet közeledni, majd később John is megjelent, mögöttük az anyukájuk is =). Ed jött oda először, majd John. Mindenkit végig ölelgettek, beszélgettünk. Majd elkezdtünk képeket csinálni. Ed mondta, hogy látta a The Flash ruhámat és, hogy mennyire sexy volt xD Mondom jézusom, mi a sz.r :D Megköszöntem, de utána odaszólt John-nak, hogy „John, come here, she wants you”. Amúgy pont ezt ecseteltem az előző blogomban, hogy valószínűleg Ő engem elkönyvelt John girl-nek (tényleg van rá nyomós oka, de rosszul hiszi. Ha érdekel valakit leírhatom egy bejegyzésbe később), de ez nem igaz. Nem vagyok John girl én mindkettőjüket imádom, de az tény, hogy John mellett sokkal kényelmesebben érzem magam, jobban megnyílok. De amúgy örülök, hogy pl. múltkor a Heathrown már Eddel többet beszélgettem, mint általában.

Szóval odahívta John-t, csináltunk 3-an képeket, John végig nyalogatta az arcom xD (Pl. ilyet Ed sose csinálna). Majd megjelentek a rendőrök, először azt hittük, hogy azért, hogy kiküldjenek minket, mert nagyon, de nagyon hangosak voltunk, meg eltorlaszoltuk az utat is. De nem, kiderült, hogy Ők csak képeket akartak csinálni az ikrekkel =D Ez mekkora már??? :D Rohadt jó volt, az ikrek is nagyon élvezték, később pedig a rendőrség egy tweet-ben köszönte meg a fiúknak a képet :D 

Utána még álltunk és beszélgettünk, majd Ed csak úgy mellesleg megkérdezte, hogy mikor kellene amúgy színpadra állniuk? „5 something, right?”. Majd ránéztem és közöltem Vele, hogy nem, pontban 5-kor kellene a színpadon lenniük és btw most 16:10 van xD Ő meg: „Omg, omg, John we have to go!!” xD Elkísértük Őket a taxiig, John oda kullogott mellém szokás szerint, hogy ketten is beszéljünk. Kérdezte, hogy „Whats up? Any news?” Meséltem neki a Comic Con-ról, meg a Flash jelmezemről stb. Akartam kérdezni tőle pár dolgot, de pár lány odajött, hogy adjon John-nak egy „Agyar” figurát a Harry Potter-ből :D Istenem annyira örült Neki, nagyon aranyos volt =) Kérdezte, hogy mennyien lehetnek már a fesztiválon, valaki mondta is, hogy nagyon sokan. John ránk nézett és mondta, hogy próbáljunk már meg előre furakodni. Valaki mondta, hogy hát az lehetetlen, de megpróbáljuk. John mondta, hogy „Squeeze from the side” xD Majd egy nő (nem tudom a nevét) mondta, hogy vagy bejátszhatjuk, hogy elveszett a kislányunk és úgy előre mehetünk, hogy „Amy, omg Amy, my daughter where are you” Úristen ezen John úgy elkezdett röhögni, hogy majdnem leesett arról a korlátról, amire éppen felállt és mondta, hogy ez rohadt jó és, hogy ha ezen múlik játsszuk már be :D De amúgy látszódott rajta, hogy valami bántja, de tényleg nem tudom megmondani mi. Már az elmúlt pár alkalommal (olyan február óta) olyan szomorú volt, de mindig csak akkor látszik boldognak, ha mi ott vagyunk. Nem akartam megkérdezni, úgy voltam Vele, hogy majd elmondja, ha akarja, na meg sietniük kellett. Beraktuk Őket a taxiba, majd mi is beugrottunk egybe és mentünk a fesztiválra, vissza Durhamba. Úton odafele írtam Fanni-nak messengeren, meséltem neki, hogy mi van, mi történt, közben Mary-ékkel is kitárgyaltuk a történteket =) Amúgy Mary nagyon aranyos, nagyon camera shy, szóval Ő nem csinál képeket a fiúkkal, sem senkivel, de az ikrek ismerik és megvannak a maguk kis hülye szokásaik Vele :D Mindig olyan vicces nézni, de nagyon szórakoztató, főleg, ahogy John próbálja megölelni Mary-t, de vmi hülye szokása van rá és Mary mindig ellenkezik meg ütögeti a kezét, de persze mindketten röhögnek :D.

Hol is tartottam? …. Jaaa, szóval odaértünk, kiszálltunk a taxiból majd megkerestük a fesztivál színhelyét. Ja igen am ez egy „Pride” fesztivál volt, szóval mi eléggé kilógtunk a sorból, DE sikerült előre állni a sok idegen között. Amúgy 16:55-re értünk oda, de az ikrek még nem voltak ott, de nem sokkal később láttuk Őket a színpad mögött :D Az  első sorba befurakodtunk, de még egy kicsit várnunk kellett. Majd egy picivel 5 után meg is jelentek a színpadon, ami amúgy icike picike volt, ketten be is töltötték az egészet. Majd a színpad előtt, két oldalt megjelent két táncos csaj valami gólyalábakon. Förtelmes volt, de kibírható. A fiúk amúgy taroltak, nagyon nagyon jó showt csináltak, habár csak egy fél órájuk volt a színpadon, de azt kitöltötték és a végén 1 órát játszottak :D Mindig próbálták nekik jelezni, hogy már vége, de nem érdekelte Őket, folytatták :D A közönség is nagyon élvezte, habár senki nem ismerte egy számukat se, de mindenki nagyon élvezte :D. A lipstick alatt Ed rám nézett és úgy énekelte a szám felét, hogy egymásra mutogattunk meg utánoztuk egymás mozdulatait :D Koncert után fogtunk egy taxit és visszamentünk a reptérre, úton odafele végig szenvedtem, mivel semmit nem hallottam csak a fülem sípolt: Túl hangosra volt állítva a hangfal a fesztiválon és tényleg ilyet még nem tapasztaltam. Csengett és zúgott a fülem, de nem csak nekem: Mindenkinek. Pár embernek kidugult a füle mire a reptérre értünk, de én nem voltam ilyen szerencsés, nekem másnap reggel SEM volt jó a hallásom, csak 2 nap múlva tisztult ki minden, de addig zárt térben majdnem megőrültem annyira fájt a fülem.

Na szóval visszamentünk a reptérre, majd ott vártunk kb. 2 órát mire megjöttek az ikrek, de nem voltunk sokan, max 8-an. Mondták, hogy még interjút kellett adniuk meg még elmentek egy hotelbe hajat mosni meg lefürödni. A hajuk teljesen lelapult és nagyon baba puha volt *-* John megengedte, hogy végig beletúrjunk a hajába, úristen annyira puha volt, mint a baba macska szőr *-* De amúgy 10 percen keresztül azért panaszkodott, hogy neki „Hotel shampoo”-val kellett hajat mosnia, de ezt még ilyen random túristáknak is megjegyezte, akik gyanútlanul arra jártak :D

Ed mondta, hogy kicsit bajba kerültek, amiért több mint 1 órát játszottak, de hogy „Its alright”. Próbáltam kérdezni, hogy mikor jönnek esetleg Magyarországra, de erre annyit kaptam, hogy „OMG, you came from London”….Szóval terelt, de mindegy. Majd felmentünk az emeletre. Az egyik nőnél volt csoki, John folyton azt lopkodta :D Az olyan vicces volt a végén odaakarta neki adni az egész dobozt, de nem kellett neki, mert hogy amúgy nem olyan finom xD Istenem az az ember…Majd megjelent az anyukájuk, de tolószékben volt. Nem tudjuk miért, nem is akartuk kérdezni, de látszott rajtuk, hogy teljesen hálásak is amiért senki nem támadta le Őket a kérdéssem. Szerintem ezért is szeretnek minket annyira, mert soha nem kérdezünk meg olyat, amiről tudjuk, hogy azelőtt sosem említették és nyilván okkal. Ha akarják úgy is elmondják. John látta, hogy nagyon nézem a tolószéket, aztán ránéztem, de csak rámosolyogtam, mire Ő visszamosolygott. Szerintem örült, hogy nem kérdeztem rá, nem hiszem, hogy tudott volna mit mondani.

Majd jöttek a búcsúölelések, a goodbye-ok és egy see you soon kíséretében bementek a kapun.

Azt szeretem bennük, hogy mindig tanítanak Nekem valami újat, sosem kell bennük csalódnom. Már megtanítottak rá, hogy a világ nagy, és ha akarsz valamit, azért tenni kell és nem csak ülni és várni a csodát. Megtanították nekem, hogy ha valamit nagyon akarok, azt el tudom érni, ha kifogásokat keresek az azt jelenti, hogy nem akarom eléggé. Megtanítottak arra, hogy mások boldogságának örülni kell, a féltékenység nem megoldás. Tudni kell örülni a mások sikereinek. Csak saját magad érheted el a céljaidat, másoktól ne várj csodát.

Remélem tetszett a bejegyzés, még számtalan hasonlót kell bepótolnom, ígérem megpróbálok rá időt szakítani hamarosan =) Én legközelebb most vasárnap (23-án) találkozom a fiúkkal. Megpróbálok átadni annyi üzenetet Nekik, amennyit tudok. Főleg megakarom említeni az augusztusi hazai fantalit, remélem lesz rá lehetőségem =) És ígérem, amint hazaértem leírom az élményt =)

Addig is megtaláltok Twitteren/instagrammon: anett8903

Jedward - Heathrow - 10.07.2017

Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem írtam blogot, de mivel eléggé sok negatívot kaptam, abbahagytam. Másrészt pedig azt éreztem, hogy nekem az ikrek olyan emberek az életemben, akik nagyon közel állnak hozzám és nem tartottam fair-nek, hogy leírjam miket mondanak nekem, miket üzennek, miben segítenek stb.…De rájöttem, hogy ha nem is mindent, egy kis részt megoszthatok Veletek: érzéseket, élményeket stb. Önzőség lenne, ha otthon nem tudnák meg, milyen nagyszerű emberek és milyen tehetségek zenészek. Szerencsére nekem sok alkalmam volt már Velük találkozni, és a legutóbbi bejegyzésem Róluk már jó pár éve volt, ami „shame”, mert azóta már nagyon sokszor találkoztam Velük, de egyikről sem írtam bejegyzést. És az az igazság, hogy nagyon sokat jártatom a számat Róluk, szinte mindennap. Akkor már miért is ne írjam le? Ígérem, bepótolom az elmúlt (3?) éveket, de először kezdjük a legfrissebb találkozással, vagy is az eheti hétfői nappal (10.07.2017):

Szokásos hétfői szabadnapos programomat terveztem, egy kemény 3 órás edzést a kedvenc edzőmmel. Éppen átöltöztem, vártam az órát, majd pont mielőtt beléptem a terembe megláttam a fiúk aznapi „insta live”-ját, amiben John így btw megemlíti, hogy jönnek vissza Londonba…ma…Majd abban a pillanatban barátnőm is rám írt, hogy ha úgy van, akkor mennék e a reptérre? Hirtelen megálltam, nem tudtam mit csináljak, majd félig beléptem a terembe, felnéztem, az edzőm és a többiek is mindig mosolyogva néztek rám, hogy „Hi”, de nekem csak az a sok sz.r volt a fejemben, ami éppen a fiúkkal történik, hogy meg kell játszaniuk magukat, a kirohanásaik, a tweetek, vagy hogy mennyire nincsenek jól és hogy én csak megakarom Őket ölelni jó szorosan és megmondani Nekik, hogy minden rendben lesz… szóval a reakcióm annyi volt, hogy „I have to go…now” xD Majd azzal a lendülettel átöltöztem és úton haza felé barátnőmmel kiderítettük, hogy mikor és hova érkeznek majd a fiúk. Hazaértem, átöltöztem, elkészültem és elindultam a Heathrow-ra. Kis naivan úgy készültem, hogy majd még az esti edzésem elérem, de indulás előtt 10 perccel a sarokba dobtam a tervet és eltemettem magamban az egész mai napi eredeti tervemet és ezer wattos mosollyal nekiindultam a másfél órás útnak :D (Hiába lakom Londonba a Heathrow messze van, bárhol is laksz). Közben barátnőm írt, hogy Ő már ott vár rám, az 5-ös terminálon. Közben kontaktáltam az ír rajongókkal, hogy mondják mikor mi merre hogyan :D

Közben nagy nehezen kiértem a terminálra és csatlakoztam a csajokhoz =) Ki is sikerült derítenem (az ikreknek hála), hogy melyik géppel is jönnek majd pontosan, de addig még volt 2 óránk, szóval nagyrészt csak beszélgettünk, de azt nagyon élveztem (mint mindig), még akkor is, ha ez nem a megszokott baráti köröm volt =) Mindig olyan jó új embereket megismerni, főleg mióta megismertem Mary-t és Elisabeth-et (róluk később) teljesen kinyílt a világ és mindenkit imádok =D. Nehéz elmagyarázni, de olyan jó érzés =) Sokkal szívesebben megyek és kétszer olyan jól érzem magam, mint előtte bármikor =).

Szóval visszatérve a reptérre. A csajokkal főleg erről az új MTV műsorról beszélgettünk és mind a négyen egy véleményen voltunk…ez egy darab sz.r. Főleg úgy, hogy tudtuk az igazságot (hála a fiúknak), rossz volt tudni, hogy Ők maguk is besokalltak és nem érzik jól magukat. Néha úgy érzem, hogy én magam túlreagáltam a dolgokat és hogy biztos olyat is beleláttam, ami nem igaz. De féltettem a „fiaimat”, ha Őket Valaki, Akárki bántja, az engem is bánt és vesznie kell! Its a job”, ezt Edward mondta, szerintem ez már alapba sokat elárul arról, hogy Ők maguk, hogy állnak hozzá. A Blaze-s tweeteket még mindig nem akarom megosztani és nem is akarom Őket leírni, mivel Ők maguk is kitörölték, ezt tiszteletben kell tartani, de azok mindent elárultak. De úgy vagyok vele, hogy bármi van, Mi úgy is ott leszünk Nekik, tartjuk a hátukat és visszarángatjuk Őket.

Szóval, tényleg azt hittem, hogy csak bemesélem, hogy megviseli Őket a show és hogy nem boldogok. Azt hittem, hogy majd meglátom Őket, mint sok-sok alkalommal ezelőtt és ott lesz a mosoly már alapba az arcukon. Tévedtem. Mikor kinyílt az érkező csarnok ajtaja, megláttuk Őket közeledni a folyosón. Edward elöl kullogott, John valahol hátrébb. Ahogy közelebb értek láttam, hogy az MTV stáb is Velük volt…amint kijöttek az ajtón körbe sem néztek, de hirtelen nem jött ki hang a számon, csak az arcukat néztem. Egyik sem mosolygott és John arca valahogy olyan…nem tudom…megviselt és szomorú volt? Olyan depresszíven szomorú? Ha ennek van értelme? Nem számítottak senkire, de a barátnőm utánuk szólt, akkor fordultak meg. Edward ránk nézett és egy olyan megkönnyebbült boldog mosoly ült ki az arcára és félre lökte a stábot és futott oda hozzánk és mindenkit megölelt. Mikor odaért hozzám rám nézett és megkaptam a szokásos „Hey, Hungarian London Girl” köszöntést és a szoros ölelésem. Majd kinéztem a válla felett és akkor láttam meg Johnt jönni. Végig ölelt mindenkit már mosollyal az arcán,  de látni lehetett rajta, hogy az már egy őszinte mosoly. Majd odaért hozzám és nem tehetek róla, de a nyakába ugrottam és agyon szorongattam, majd röhögve mondta, hogy „Hi Annie, missed you”. Majd megkérdeztem, hogy jól van e? Mondta, hogy „Its ok, Im fine”.  De inkább csak húzta a száját, ami mindent elárult, mint válasz. Majd Edward mondta, hogy sajnos nincs idejük, mert menniük kell…mind ezt egy szemforgatás mellett, hozzáteszem. John viszont megkérdezte a stábot, hogy baj e ha itt maradnak Velünk egy picit? Mondták, hogy „Its ok”…de nem volt egyik sem szimpatikus, főleg, hogy fejeket is vágtak. Akkor látszott az ikreken, hogy kicsit megkönnyebbülnek, mert tényleg szerettek volna ismert arcok között lenni.

Nem voltak sokáig, max 15-20 percig, amíg fuvart intéztek Nekik meg összerendezték a csomagokat meg a kamerákat. Ez alatt sokat beszéltünk Velük (csak 6-an voltunk ott), de senki nem beszélt konkrétan a showról. John elvette a telefonom és csinált egy videót (instamon: @anett8903 fent van), majd csinált képeket is. Nagyrészt csak azt akartam tudni, hogy biztos minden rendben van e, mert tényleg nagyon megviselt volt az arca, olyan volt, mintha nagyon mérges lenne. Majd odamentem Edward-höz, rám nézett és megkérdezte, hogy „What did you do to your hair? It has a different colour, right?” Mire én: „yess mate, I washed it” xD Majd megkaptam a szokásos „Omg” fejet tőle :D Oké szóval a dolog Eddel, hogy én soha nem tudok neki egy komoly választ adni, mindig valami hülyeséget kell benyögnöm, de szerintem már hozzá szokott :D Még koncerteken is ha bulizom és énekelek és látom, hogy rámnéz és nekem énekel, akkor is valami f.szságot kell csinálnom xD Meg sztem elkönyvelt, mint „John girl”-t, ami nem igaz, de valahogy rám ragadt, de annak is megvan a maga sztorija :D Ha valakit érdekel, majd leírom egy másik bejegyzésben :D Am gőzöm nincs mit gondolhat rólam, de elvagyunk.

Hol is tartottam? … Ja igen, Edward. Szóval mindezek után, csak annyit mondtam neki röhögve, hogy „You are weird”, mire ő: „nooo, you are weird, and btw what is this sexy french girl appearance today?” Ezt azért kérdezte, mert még sosem látott rövidnadrágban és rövid topban xD Sajnos ezután a stáb elkezdte Őket kitolni az ajtón, ezért Velük kellett menni. Közben magyar barátnőimmel beszélgettem a közös kis group chatünkben, akik addigra már tele írták a messengerem xD Épp azt olvastam, amikor Ed beállt mellém és bele is nézett, de nem mondott semmit. Mikor kiértünk, a külső téren volt ilyen földből feltörő szökőkút szerű valami, ott csináltak is videót az insta-live-ra.  Utána míg vártak a kocsira még lent maradtak Velünk. Én itt inkább John-al beszélgettem, főleg az új pókember filmről, meg a közelgő koncertről, meg mondta, hogy mennyire látni, hogy sokkal boldogabb vagyok, mint pár hónapja. Hát igen, sok minden történt, amiről Ők tudnak is, és nekik köszönhetően sikerült tovább lépni, sokat segítettek benne, de ebbe nem akarom belemenni. Közben az egyik stáb tag felrakta rá a mikrofont, de John kb. úgy nézett végig arra a srácra, mintha legszívesebben leütné. Majd megérkezett a lift, elköszöntek, mindenkit végig ölelgettek. Én kaptam John-tól egy erős ölelést meg egy Goodbye Titanic hand touch-t :D Edward-től csak a szokásos „Bye Hungarian London Girl” ölelést :D Majd végig néztük, ahogy felmennek a liftben, ahol rátapadtak az ablakra és úgy integettek, de ez sem tetszett a stábnak…

Azért jó volt, hogy abban a kis időben fel tudtuk Őket vidítani, mert látszott rajtuk, hogy mennyire örülnek Nekünk és tényleg jól érezték Velünk magukat. De rossz volt Őket, főleg Johnt, így látni. Ed jobban álcázza, ha rossz kedve van, Ő szinte végig mosolygott, de ha szóba került a show, akkor inkább próbált terelni. De egy barátnőm sokat ki tudott belőle szedni…Szeretnék, ha tudnánk, hogy mi igaz és mi nem, de mélyebben nem akarnak belemenni. Én személy szerint nem akarom látni, ezt a show-t, főleg, hogy úgy lesz megvágva, hogy pff…

Miután elmentek egy kicsit kibeszéltük a többiekkel a történteket. Lényegében igazunk volt, kicsit maguk alatt vannak, és ugyan az a véleményük, mint Nekünk. DE, ettől függetlenül jól esik nekik a támogatás, mert így Ők is könnyebben mennek keresztül az egészen. Mindegy, nemsokára vége, még pár nap. Legközelebb egy hét múlva találkozom Velük, Newcastle-ben. Egy pár hete majdnem azon voltam, hogy törlöm az egész utam nem érdekel. Nagyon mérges voltam a show miatt…De mindenki ott lesz, akit szeretek és Maryvel már ott leszünk előtte nap is =) Még Elisabeth is ön, szóval nem, nem hagyhatom ki és alig várom =)