Először is szeretnék
bocsánatot kérni, amiért nem írtam blogot, de mivel eléggé sok negatívot
kaptam, abbahagytam. Másrészt pedig azt éreztem, hogy nekem az ikrek olyan
emberek az életemben, akik nagyon közel állnak hozzám és nem tartottam
fair-nek, hogy leírjam miket mondanak nekem, miket üzennek, miben segítenek stb.…De
rájöttem, hogy ha nem is mindent, egy kis részt megoszthatok Veletek: érzéseket,
élményeket stb. Önzőség lenne, ha otthon nem tudnák meg, milyen nagyszerű
emberek és milyen tehetségek zenészek. Szerencsére nekem sok alkalmam volt már
Velük találkozni, és a legutóbbi bejegyzésem Róluk már jó pár éve volt, ami „shame”,
mert azóta már nagyon sokszor találkoztam Velük, de egyikről sem írtam
bejegyzést. És az az igazság, hogy nagyon sokat jártatom a számat Róluk, szinte
mindennap. Akkor már miért is ne írjam le? Ígérem, bepótolom az elmúlt (3?)
éveket, de először kezdjük a legfrissebb találkozással, vagy is az eheti hétfői
nappal (10.07.2017):
Szokásos hétfői
szabadnapos programomat terveztem, egy kemény 3 órás edzést a kedvenc edzőmmel.
Éppen átöltöztem, vártam az órát, majd pont mielőtt beléptem a terembe
megláttam a fiúk aznapi „insta live”-ját, amiben John így btw megemlíti, hogy
jönnek vissza Londonba…ma…Majd abban a pillanatban barátnőm is rám írt, hogy ha
úgy van, akkor mennék e a reptérre? Hirtelen megálltam, nem tudtam mit
csináljak, majd félig beléptem a terembe, felnéztem, az edzőm és a többiek is
mindig mosolyogva néztek rám, hogy „Hi”, de nekem csak az a sok sz.r volt a
fejemben, ami éppen a fiúkkal történik, hogy meg kell játszaniuk magukat, a
kirohanásaik, a tweetek, vagy hogy mennyire nincsenek jól és hogy én csak
megakarom Őket ölelni jó szorosan és megmondani Nekik, hogy minden rendben lesz…
szóval a reakcióm annyi volt, hogy „I have to go…now” xD Majd azzal a
lendülettel átöltöztem és úton haza felé barátnőmmel kiderítettük, hogy mikor
és hova érkeznek majd a fiúk. Hazaértem, átöltöztem, elkészültem és elindultam
a Heathrow-ra. Kis naivan úgy készültem, hogy majd még az esti edzésem elérem,
de indulás előtt 10 perccel a sarokba dobtam a tervet és eltemettem magamban az
egész mai napi eredeti tervemet és ezer wattos mosollyal nekiindultam a másfél
órás útnak :D (Hiába lakom Londonba a Heathrow messze van, bárhol is laksz).
Közben barátnőm írt, hogy Ő már ott vár rám, az 5-ös terminálon. Közben
kontaktáltam az ír rajongókkal, hogy mondják mikor mi merre hogyan :D
Közben nagy nehezen kiértem a terminálra és csatlakoztam a csajokhoz =) Ki is sikerült derítenem (az ikreknek hála), hogy melyik géppel is jönnek majd pontosan, de addig még volt 2 óránk, szóval nagyrészt csak beszélgettünk, de azt nagyon élveztem (mint mindig), még akkor is, ha ez nem a megszokott baráti köröm volt =) Mindig olyan jó új embereket megismerni, főleg mióta megismertem Mary-t és Elisabeth-et (róluk később) teljesen kinyílt a világ és mindenkit imádok =D. Nehéz elmagyarázni, de olyan jó érzés =) Sokkal szívesebben megyek és kétszer olyan jól érzem magam, mint előtte bármikor =).
Szóval visszatérve a
reptérre. A csajokkal főleg erről az új MTV műsorról beszélgettünk és mind a
négyen egy véleményen voltunk…ez egy darab sz.r. Főleg úgy, hogy tudtuk az
igazságot (hála a fiúknak), rossz volt tudni, hogy Ők maguk is besokalltak és
nem érzik jól magukat. Néha úgy érzem, hogy én magam túlreagáltam a dolgokat és
hogy biztos olyat is beleláttam, ami nem igaz. De féltettem a „fiaimat”, ha
Őket Valaki, Akárki bántja, az engem is bánt és vesznie kell! Its a job”, ezt
Edward mondta, szerintem ez már alapba sokat elárul arról, hogy Ők maguk, hogy
állnak hozzá. A Blaze-s tweeteket még mindig nem akarom megosztani és nem is
akarom Őket leírni, mivel Ők maguk is kitörölték, ezt tiszteletben kell tartani,
de azok mindent elárultak. De úgy vagyok vele, hogy bármi van, Mi úgy is ott
leszünk Nekik, tartjuk a hátukat és visszarángatjuk Őket.
Szóval, tényleg azt
hittem, hogy csak bemesélem, hogy megviseli Őket a show és hogy nem boldogok.
Azt hittem, hogy majd meglátom Őket, mint sok-sok alkalommal ezelőtt és ott
lesz a mosoly már alapba az arcukon. Tévedtem. Mikor kinyílt az érkező csarnok
ajtaja, megláttuk Őket közeledni a folyosón. Edward elöl kullogott, John
valahol hátrébb. Ahogy közelebb értek láttam, hogy az MTV stáb is Velük volt…amint
kijöttek az ajtón körbe sem néztek, de hirtelen nem jött ki hang a számon, csak
az arcukat néztem. Egyik sem mosolygott és John arca valahogy olyan…nem tudom…megviselt
és szomorú volt? Olyan depresszíven szomorú? Ha ennek van értelme? Nem
számítottak senkire, de a barátnőm utánuk szólt, akkor fordultak meg. Edward
ránk nézett és egy olyan megkönnyebbült boldog mosoly ült ki az arcára és félre
lökte a stábot és futott oda hozzánk és mindenkit megölelt. Mikor odaért hozzám
rám nézett és megkaptam a szokásos „Hey, Hungarian London Girl” köszöntést és a
szoros ölelésem. Majd kinéztem a válla felett és akkor láttam meg Johnt jönni.
Végig ölelt mindenkit már mosollyal az arcán, de látni lehetett rajta, hogy az már egy
őszinte mosoly. Majd odaért hozzám és nem tehetek róla, de a nyakába ugrottam
és agyon szorongattam, majd röhögve mondta, hogy „Hi Annie, missed you”. Majd
megkérdeztem, hogy jól van e? Mondta, hogy „Its ok, Im fine”. De inkább csak húzta a száját, ami mindent
elárult, mint válasz. Majd Edward mondta, hogy sajnos nincs idejük, mert
menniük kell…mind ezt egy szemforgatás mellett, hozzáteszem. John viszont
megkérdezte a stábot, hogy baj e ha itt maradnak Velünk egy picit? Mondták,
hogy „Its ok”…de nem volt egyik sem szimpatikus, főleg, hogy fejeket is vágtak.
Akkor látszott az ikreken, hogy kicsit megkönnyebbülnek, mert tényleg szerettek
volna ismert arcok között lenni.
Nem voltak sokáig, max
15-20 percig, amíg fuvart intéztek Nekik meg összerendezték a csomagokat meg a
kamerákat. Ez alatt sokat beszéltünk Velük (csak 6-an voltunk ott), de senki
nem beszélt konkrétan a showról. John elvette a telefonom és csinált egy videót
(instamon: @anett8903 fent van), majd csinált képeket is. Nagyrészt csak azt
akartam tudni, hogy biztos minden rendben van e, mert tényleg nagyon megviselt
volt az arca, olyan volt, mintha nagyon mérges lenne. Majd odamentem Edward-höz,
rám nézett és megkérdezte, hogy „What did you do to your hair? It has a
different colour, right?” Mire én: „yess mate, I washed it” xD Majd megkaptam a
szokásos „Omg” fejet tőle :D Oké szóval a dolog Eddel, hogy én soha nem tudok
neki egy komoly választ adni, mindig valami hülyeséget kell benyögnöm, de
szerintem már hozzá szokott :D Még koncerteken is ha bulizom és énekelek és
látom, hogy rámnéz és nekem énekel, akkor is valami f.szságot kell csinálnom xD
Meg sztem elkönyvelt, mint „John girl”-t, ami nem igaz, de valahogy rám ragadt,
de annak is megvan a maga sztorija :D Ha valakit érdekel, majd leírom egy másik
bejegyzésben :D Am gőzöm nincs mit gondolhat rólam, de elvagyunk.
Hol is tartottam? … Ja
igen, Edward. Szóval mindezek után, csak annyit mondtam neki röhögve, hogy „You
are weird”, mire ő: „nooo, you are weird, and btw what is this sexy french girl
appearance today?” Ezt azért kérdezte, mert még sosem látott rövidnadrágban és
rövid topban xD Sajnos ezután a stáb elkezdte Őket kitolni az ajtón, ezért
Velük kellett menni. Közben magyar barátnőimmel beszélgettem a közös kis group
chatünkben, akik addigra már tele írták a messengerem xD Épp azt olvastam,
amikor Ed beállt mellém és bele is nézett, de nem mondott semmit. Mikor
kiértünk, a külső téren volt ilyen földből feltörő szökőkút szerű valami, ott
csináltak is videót az insta-live-ra. Utána
míg vártak a kocsira még lent maradtak Velünk. Én itt inkább John-al
beszélgettem, főleg az új pókember filmről, meg a közelgő koncertről, meg
mondta, hogy mennyire látni, hogy sokkal boldogabb vagyok, mint pár hónapja.
Hát igen, sok minden történt, amiről Ők tudnak is, és nekik köszönhetően
sikerült tovább lépni, sokat segítettek benne, de ebbe nem akarom belemenni. Közben
az egyik stáb tag felrakta rá a mikrofont, de John kb. úgy nézett végig arra a
srácra, mintha legszívesebben leütné. Majd megérkezett a lift, elköszöntek,
mindenkit végig ölelgettek. Én kaptam John-tól egy erős ölelést meg egy Goodbye
Titanic hand touch-t :D Edward-től csak a szokásos „Bye Hungarian London Girl”
ölelést :D Majd végig néztük, ahogy felmennek a liftben, ahol rátapadtak az
ablakra és úgy integettek, de ez sem tetszett a stábnak…
Azért jó volt, hogy abban
a kis időben fel tudtuk Őket vidítani, mert látszott rajtuk, hogy mennyire
örülnek Nekünk és tényleg jól érezték Velünk magukat. De rossz volt Őket, főleg
Johnt, így látni. Ed jobban álcázza, ha rossz kedve van, Ő szinte végig mosolygott,
de ha szóba került a show, akkor inkább próbált terelni. De egy barátnőm sokat
ki tudott belőle szedni…Szeretnék, ha tudnánk, hogy mi igaz és mi nem, de
mélyebben nem akarnak belemenni. Én személy szerint nem akarom látni, ezt a
show-t, főleg, hogy úgy lesz megvágva, hogy pff…
Miután elmentek egy
kicsit kibeszéltük a többiekkel a történteket. Lényegében igazunk volt, kicsit
maguk alatt vannak, és ugyan az a véleményük, mint Nekünk. DE, ettől
függetlenül jól esik nekik a támogatás, mert így Ők is könnyebben mennek
keresztül az egészen. Mindegy, nemsokára vége, még pár nap. Legközelebb egy hét múlva
találkozom Velük, Newcastle-ben. Egy pár hete majdnem azon voltam, hogy törlöm
az egész utam nem érdekel. Nagyon mérges voltam a show miatt…De mindenki ott
lesz, akit szeretek és Maryvel már ott leszünk előtte nap is =) Még Elisabeth
is ön, szóval nem, nem hagyhatom ki és alig várom =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése