A fiúk ezúttal azért látogattak el Írországba, hogy fellépjenek a „Rose of Tralee” fesztiválon, nyugat Írországban, Tralee-ban. Persze én és a barátnőm mindenképpen szerettünk volna elmenni, de ezúttal eléggé sokat hezitáltunk, mivel a vonatjegy/buszjegy nagyon drága volt, és a Fusion Festival előtt ekkora kiadást nem nagyon engedhettünk meg magunknak, de végül egyik nap megnéztük a „Loving You is Easy” klipet és már foglaltuk is a le a jegyeket :D
Tralee-ba, csak a fesztivál napján mentünk le reggel, vonattal...Azt hittük elég, ha ott megvesszük a jegyet a vonatra, hiszen max. egy 5 euróval lesz csak drágább a jegy...Aha! :D Még mit nem! A 36 euró helyett, 66,50 euró lett a vonatjegy...Alig akartuk elhinni, de hát mit lehet mit tenni? El kell jutni valahogy...így hát kirabolva, majd
egy jó kis 4 órás vonat út után meg is érkeztünk ebbe a kisvárosba, ahol
eltévedések sora mellett, de megtaláltuk a szállást, ami pont a felállított
színpad mellett volna :D Haha :D Ki gondolta volna? :D
Lepakoltunk, elkészültünk és már mentünk is le az utcára, ahol már kb. 6-8 rajongó várakozhatott, majd elkezdtünk sorba állni…Hát eléggé vicces volt, mivel konkrétan a kiapkolt sátrak mellett, az utcán a kerítés mellett kellett sorban állni, ami eléggé zavaró volt nekünk is, meg az arra mászkáló családoknak is, mivel konkrétan nem tudtak kikerülni minket.
Lepakoltunk, elkészültünk és már mentünk is le az utcára, ahol már kb. 6-8 rajongó várakozhatott, majd elkezdtünk sorba állni…Hát eléggé vicces volt, mivel konkrétan a kiapkolt sátrak mellett, az utcán a kerítés mellett kellett sorban állni, ami eléggé zavaró volt nekünk is, meg az arra mászkáló családoknak is, mivel konkrétan nem tudtak kikerülni minket.
Olyan 3-fél 4 felé megjelent egy biztonsági őrnek kinéző
pasi, aki hangos bemondó bemondta, hogy adjunk Neki 5-10 percet, amíg
felállítják a kordont az úttesten, ahova be is állhatunk majd. Majd tényleg 10
percen belül már bent is álltunk a kordonok között, előttünk hatalmas piros
kordonok voltak, hogy ne láthassuk az utca végén lévő színpadot.
Ezután csak vártunk és vártunk a tűző napon, 40 fokban, és
vártunk és tolakodtunk és vártunk…Majd olyan fél 7 felé levették az előttűnk
lévő piros kordont és bentebb mehettünk, ahol 2 részre osztottak minket :D
Szóval már két kordonban álltunk, de már tökéletesen ráláttam a színpadra…az út
végén volt…mintha valami kifutó pálya lenne, de hát challenge accepted! :D A
mellettünk lévő kordont ez picivel előbb kinyitották a miénket meg később…De
nem érdekelt, mindenkit félre lökve futottam, ahogyan csak bírtam és végül
sikerült az első sorban „landolni” :D Életem legdurvább befutása volt, nagyon
elfáradtam, és az adrenalin csak tombolt bennem :D
Mindezek után megjelentek a színőadon ilyen „Lelkesítő”
fiatalok, akik végig ott voltak, tartották bennünk a lelket :D Tökre jó nekik,
hogy ez a munkájuk :D Az egyik srác annyira nagy sikert aratott, hogy mindenki
Vele akart közös képet :D
Majd végig kellett hallgatni még 4 előzenekart: Az első 4
csaj volt, valami helyi feltörekvők, a második egy fekete srác volt, na ő nem
volt rossz :D A harmadik az ír Taken banda…Te jó ég, hogy ezek milyen helyesek
voltak! Főleg a srác, aki előttem állt :D Konkrétan lejött a színpadról, elém
állt én meg letapiztam, Ő meg megfogta a
kezem :D Ahhh de helyes volt :D Ez a banda, egy komplett a Teen Wolf :D
Az utolsó előzenekar, pedig egy Ryan nevű gyerek volt, hát
eléggé hangulat romboló számokat adott elő…Pedig éppen felpörgött már a
közönség. Az volt a szerencse, hogy közben oldalt láttuk, ahogy megjön a Union
J, így nekik sikítoztunk végig :D Ők meg integettek egyesével :D
Végül olyan 9:15 fele meg is jelentek a színpadon a fiúk :D
Ajj, de vártam már ezt a percet, mert már 4 hónapja nem láttam Őket és már
nagyon, de nagyon hiányoztak! Ahogyan feljöttek a színpadra és mindenkire
rámosolyogtak az minden aznapi szenvedést elfelejtettek Velem és jött az
ismerős érzés: Na ez, mindent megért. :D
A koncertet a „Where are you now” számmal kezdték, majd a
Carry You-val folytották :D A közönség pedig túlénekelte a fiúkat is :D JJ meg
is jegyezte, hogy Wow, ez az eddigi leghangosabb közönség :D
Nem sok számot adtak elő, de lényegében majdnem az egész
albumot: Beautiful Life, Head up in the clouds, Amaze me, Skyscraper, Lucky
Ones, Tonight, Loving you is easy :DÚgy bírom, hogy George minden koncerten megjegyzi, hogy Neki a "Lucky Ones" a kedvence az albumról :D
A kedvencem a Skyscraper volt, mert akkor leültek elénk a
színpadra, valamint a Tonight, mert akkor le is ugrottak hozzánk és mindenkihez
odamentek :D
Személy szerint nekem JJ és Josh tetszett a legjobban, mivel
Ők jöttek oda a legtöbbet és Ők voltak a legközvetlenebbek :D Josh folyton
odanézett és mosolygott, meg integetett, valamint amikor puszit küldtem neki,
akkor a szívére mutatott és mondta, hogy „I love you” :D
George és Jaymi inkább a másik oldalon voltak, sokszor nem
jöttek oda, de ha igen, akkor is mindenkire rámutattak és rámosolyogtak.
Lényegében tényleg nem volt hosszú koncert, maximum egy
40-45 perc, de nagyon nagy és felejthetetlen showt adtak. Sosem csalódom
bennük, mindig a maximumot adják és látszik rajtuk, hogy nagyon szeretik a
rajongóikat, bármit megtennének értünk, ahogy mi is Ő értük.
De hamarosan új koncert beszámolóval jövök, hiszen mindjárt
itt a Fusion Festival :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése