2013.06.14. – McFly – Liverpool – Aintree

Hol is kezdjem? Annyi minden történt és annyi mindent nem is tudok szavakba önteni, hogy nem tudom hogyan írjam le Nektek :D Szerintem sokan nem is tudjátok, hogy kikről is van szó :) Ők nem más, mint egy brit fiúbanda, idén lesznek 10 évesek ;) A hazájukban folyton sold out koncertek vannak, iszonyatosan felkapottak.

A McFly nevű brit fiúbandát 2004 óta imádom, de ez volt a legelső alkalmam Őket élőben látni. Annak idején egy barátnőmmel, Lapatinszki Évi-vel együtt szerettük Őket, imádtuk Őket, oda voltunk értük, szerelmesek voltunk Dannybe stb…Minden tavaszi-téli-nyári szünetben leutaztunk egymáshoz és a fiúkról beszéltünk megállás nélkül hetekig, videókat néztünk, zenét hallgattunk, tervezgettük Velük az első találkozást stb. Óriási volt :D

És most ott álltam, felnőtten, tetőtől talpig vizesen, elszántan, hogy valóra váltsam az álmom. És sikerült: Első sor, Danny előtt =) 

A gépünk Pozsonyból indult június 13-án, a névnapunkon Nettivel :D Szerintem ez volt a legérdekesebb névnapja mindkettőnknek, mivel az egész nap csak utazással telt. Reggel 8kor indultunk és Liverpoolba helyi idő szerint este 6kor érkeztünk. Lepakoltunk, majd le is feküdtünk aludni, hogy felkészüljünk a holnapra.

2013.06.14. –A koncert napja:

Várakozás:
Reggel korán keltünk, megreggeliztünk, elkészültünk, majd elindultunk a csarnokhoz, ami Liverpool külvárosában volt, egy lóverseny pályán :D A helyet ’Aintree’-nek hívják.
Megmondom őszintén, hogy nagyon izgultam, teljesen odáig voltam, hiszen még is csak egy 9 éves dologról volt szó és nem tudtam, hogy mit csináljak, azt akartam, hogy minden tökéletes legyen, teljesen odáig voltam és be voltam zsongva.  Nem tudtam, hogy most milyenek lehetnek, kik ők és milyenek lettek azóta, mióta megismertem Őket.

A buszról leszállva egyből megtaláltuk a bejáratot, ahol volt már 7 rajongó…Összesen 7!! Délelőtt 09:14-kor :D Az egyik csaj egyből adott nekünk sorszámot, én a 9-est kaptam, Netti a 8-ast.  Nem értettük a dolgot, nem tudtuk mire vélni, hiszen a tudtunk szerint a koncert délután 3-kor kezdődött…

Ekkor jött a szokásos várakozós rész….A fiúk elkezdtek bent próbálni, ami engem nagyon mélyen megérintett, még ha nem is lehetett látni rajtam...nagyon izgultam, hogy először kinek a hangját hallom meg :) De eleinte csak gitáron játszottak, valamint Harry dobolt. Ez sokat nem segített...majd eljött a pillanat :) Nem annak az illetőnek hallottam meg először a hangját, akiét terveztem annak idején, de így is nagyot dobbant a szívem :) A fiúk elkezdték játszani a "Nowhere left to run" című számukat, de nem énekeltek bele, csak Tom :) Így az Ő hangját hallottam meg legelőször. Leírhatatlan érzés volt, teljesen bezsongtam és olyan hihtetlen érzés volt, hogy csak egyetlen egy fal választ el tőlük...csak egy fal!
Majd rövidesen abbahagyták a próbát és mi csak álltunk és vártunk, majd dél körül elkezdett esni az eső, de szakadt! És esett és esett és már a fa, ami alatt álltunk sem nyújtott menedéket, már kezdtünk mi is ázni, amikor az egyik szervező kijött zöld Aintree-s kabátban és esernyővel, hogy menjünk be oda a szemben lévő épületbe és várokozzunk ott, mert itt nagyon elázunk és később, ha elállt, akkor visszajöhetünk. Először nem tudtuk, hogy mit csináljunk, mert ha bemegyünk és visszajövünk és nem lesz itt a helyünk, akkor meg állhatunk hátra. Összedugtuk a fejünket a többi rajongóval és végül arra jutottunk, hogy menjünk be…Hát esküszöm, hogy ott bent sokkal hidegebb volt, mint kint, ami nagy szó, mert kint volt kb. 12-13 fok =/ Bent meg ment a klíma…hülyék ezek? Minden esetre az ’Irish pub’ (így hívták azt a helyet :D) oldalán volt egy ajtó, ott mentünk mindig ki lecsekkolni a helyünket, na meg az időt, ami egyre rosszabb lett, de kb fél 2 – 2 körül elállt, akkor szóltak, hogy visszamehetünk. Ezután gondoltuk, hogy nem fog a koncert  3kor elkezdődni…Ezután vártunk megint, egyszer esett utána sütött a nap és ez így ment végig…Majd 4 óra körül volt kapunyitás, de még mindig nem értettük, hogy miért vagyunk csak kb. 30an =/ Tökre fura volt az egész, nem tudtuk mire vélni, hiszen Ők az egyik legnagyobb brit fiúbanda Sold out koncertekkel és teltházas csarnokokkal!

Na mindegy, kapunyitás, majd berohantunk és első sorba landoltunk a Danny előtti részen :D Ekkor a mellettem lévő csajjal összemosolyogtunk és megkérdeztem tőle, hogy mikor lesz a koncert? Ő meg rám nézett és közölte, hogy: „A McFly??? Este 09.45-kor. Még 5 óra 45 perc várakozás.” Én meg totál lesokkoltam, erről senki nem szólt és a jegyen is 3 óra volt…Hát nagyon jó, jó nagyot koppantunk és kajánk se volt, tökre bepánikoltunk, azt se tudtuk hogy megyünk haza a koncert után, ráadásul így is éjjel 3kor kellett kelnünk mert a gépünk meg reggel 6kor megy Dublinba…Hirtelen nem tudtuk mi legyen, de aztán arra jutottunk, hogy kellene valami kaja...Majd másfél óra rohangálás után arra jutottunk, hogy inkább hagyjuk csak várjunk…
Na és ami ezután jött arra mondhatom, hogy életem legrosszabb és leghosszabbnak tűnő várakozása volt! Az idő nagyon rosszra fordult, elkezdett szakadni az eső és a bizti őrök nem engedték, hogy felhúzzuk az esernyőt, ezért elkezdtek ilyen átmeneti esőkabátot osztani, ami nem más mint egy zacskószerű valami…Felvettük, de szinte semmit nem segített…Szétáztunk és a szél is fújt hozzá. Szenvedés volt, de komolyan! Annyira fáztam, hogy nem tudtam kinyitni az övtáskámat se, nem tudtam semmit megfogni, annyiraí lefagyott a kezem. Csak bámultam magam elé és az I'll be ok szövege járt a fejemben. 
Arra gondoltam, hogy nem érdekel mi lesz, egyetlen vágyam, hogy Danny vagy Tom rámnézzen és én rájuk mosolyogjak.
Egészen fél 7-től este 9ig szakadt az eső, majd egyszer csak elállt. Nagyon nagyon hideg volt és szétázva ez csak még rosszabb volt…De nem baj már csak percek voltak hátra.

A koncert:

Pontban 09:45-kor egy nő meg egy férfi jött fel a színpadra, akik kérdezték, hogy Készen állunk e a McFlyra. Hát nem is volt kérdés, ennél már nem lehettünk volna izgatottabbak :D

Majd egyszer csak a semmiből bejöttek a srácok. Ez volt az a pillanat, amire 9 éve várok, ez volt minden perc szenvedés orvossága és ez volt az a perc, amit annak idején annyit tervezgettem. A pillanat, amire vártam éveket és most eljött: Legelőször Harryt láttam meg, aki egyből a dobokhoz ment, majd DANNY-t :D Az én Danny-met! Azt a Danny-t, akibe szerelmes voltam és mindent megadtam volna 9 évvel azelőtt, hogy egy pillanatra láthassam...Az a Danny állt előttem :) Majd megjelent Tom és Dougie is…Leírhatatlan érzés volt, ahogyan ott álltak előttem, nem tudtam mást csinálni csak sikítozni. Amikor Danny megszólalt az a pillanat leírhatatlan volt. Ott volt és hallottam élőben a hangját, végre nem a hangfalon keresztül figyeltem a szavait és végre elkezdődött minden. A ’That Girl’-el indítottak, majd jött a többi szám.

  

Én azt hittem (fogalmam sincs milyen okból kifolyólag), hogy Danny egy komoly ember :D Hát…Esküszöm, hogy még a Jedward ikreknél is bolondabb. Ez az ember őrült :D Imádom! És iszonyat helyes! Nagyon nagyon jó pasi, imádom és nem csalódtam benne!

Tom a legkomolyabb ember a bandában :D Nagyon nagyon helyes volt, a szél fújta a haját össze vissza, amitől még jobban beleszeret az ember :D És az az édes kis brit akcentusa, imádnivaló!

Amikor megláttam Dougie-t az első reakcióm egy röhögés volt! Ránézek és röhögnöm kell :D De egyfolytában, nem bírtam ki :D Úgy látszik, hogy Ő ezt váltja ki belőlem! Őrült egy ember és Dannyvel összerakva még rosszabb :D A koncert alatt vagy 20x odafordultam Nettihez, hogy ’Ez nem normális’ ’Ez hülye’ stb mondatok kíséretében :D
Harryről sokat nem tudok mondani, rá annyira nem figyeltem oda, de Ő is nagyon édes volt :D

 

Netti mondta, hogy Danny a ’That Girl’ számnál rám nézett, pontosabban az ’ And she blew my mind’ sornál, de szerintem én annyira be voltam zsongva, hogy nem figyeltem…De tudtam én, hogy az a mi közös számunk :D annak idején is az volt az egyik kedvencem :D

Volt egy pillanat, amikor Danny megfordult és a seggét rázta a közönségnek, majd felénk pillantott, mi ketten Nettivel (kb. csak mi ketten) ennek a hatására sikítoztunk, mint az állat Ő meg észrevette és az a reakció….Odamutatott és vigyorgott ezerrel :D :D El sem hittem! Ott fangirlingeltem mint egy tini :D

 

 

Az egyik szám után Dougie kérte, hogy kapcsolják le a fényeket, mert magakarja mutatni a világítós gitárják :D Hát emberek az a büszke fej csak mert világít a gitárja az mindent vitt :D De ez az ember iszonyat őrült! Volt, hogy odament a mikrofonhoz, hogy Ő akkor most mond valamit, erre csak beleröhögött olyan kis nyomi Dougie röhögéssel :D Készen volt :D Én meg csak röhögtem végig :D

  

Danny előadott egy privát számot, amiben énekel és rázza mindenét :D Az is mindent vitt :D Látszik, hogy már régóta csinálja és tudja, hogy mi kell a közönségnek :D

A koncert közben volt egy szám, amit nem énekeltem, hanem csak álltam és végig néztem mindenkin, és elgondolkodtam a régi emlékekről. Főleg Danny-n időztem sokat, mivel hozzá kötött a legtöbb dolog annak idején. Nagyon odavoltam érte és most ott állt előttem! Majd Dougie-ra néztem és végül Harryre. Majd néztem Őket tovább, újra előről, és megint előről, amíg véget nem ért a szám. És akkor és ott leesett minden! Képes voltam realizálni, hogy ott vannak előttem. Fel tudtam dolgozni. Ami azért meglepő, mert még a tavalyi Jedward koncerteket sem tudtam. ehhez pedig elég volt fél óra :)

Hihetetlen volt az az 1 óra! Felejthetetlen és álomszerű! Minden, amit régen akartam az ott és akkor vált valóra. Hihetetlen! De ott voltam, és minden nehézség ellenére, ami aznap történt, így volt tökéletes =) 
Köszönöm srácok! :)

Koncert után nagy nehezen visszataláltunk a hostelbe (Borzalmas tömegközlekedés). A hazaúton ránéztem a kezemre és akkor realizáltam, hogy a sorszám, amit kaptam (9-es) az egy égi jel lehetett, mivel 9 éve szeretem Őket :D 

Majd miután visszaértünk lefeküdtünk aludni egy órára…Majd keltünk is fel, és mentünk a reptérre =)