Tokio Hotel - BELGRÁD - 2010.03.28 - Élménybeszámoló

Tokio Hotel – Belgrád – 2010. március 28 – Tesla Arena – Életem legszebb napja

Az egész 27-én az az szombaton keződött, amikor is leutaztam Nettihez Mezőkövesdre, délután 14.00-kor. A vonaton nagyon sokan voltak, alig találtam magamnak helyet, ami eléggé rossz volt, mert rengeteg csomag volt nálam. Csak mentem és mentem és mentem a vonatom, amikor végülis leültem egy idős bácsival szemben, aki szerintem nem is hallott, de mindegy xD…

Na szóval odaértem Nettiékhez kövesdre…először elmentünk vásárolni, azután beszélgettük egy kis buszmegállóba, majd elmentünk a szállodába. Mivel csak éjfél után indultunk, és még volt 6 óránk kb. addig, arra gondoltunk, hogy aludni kellene…persze nem alvás lett belőle, hanem idegeskedés, fényképezés, fürdés, izgulás stb:)

Végül eljött 01:00, azaz az indulás időpontha, de a kocsi még nem jött meg értünk, ezért egyre idegesebbek lettünk és nem is tudtunk már mit kezdeni magunkkal, úgyhogy a TV-be gagyi horror filmeket néztünk, stb… xD

Ha jól emlékszem, akkor 01:30 körül indultunk útnak GPS-el…Nem kellett volna, de hát utólag okos az ember :D…

Szóval elindultunk, éjjel fél 2-kor. Az út mint mindig, most is szenvedés volt. Elvileg 6 óra lett volna, de hát mi naívan hallgattunk a GPS-re…Gyerekek, komolyan mondom ne bízzatok a GPS-ben…Szerbiába mentünk és ő minden áron a román határon akart átmenni Szerbiába…még akkor is amikor már Szerbiában voltunk xD.

Amúgy pont akkor kellett 2-ről átállítani az órát 3-ra, ezért teljesen időzavarban is voltunk.

Szóval csak utaztunk, utaztunk és utaztunk. Próbáltunk aludni is, de hát ki tud ilyenkor? Míg végül eljutottunk a szerb határhoz nagy nehezen. Tökre féltem, hogy nem engednek át vagy gond lesz az útlevéllel, vagy hogy sorba kell állni, de kiderült, hogy alaptalan, mert semmi gáz nem volt:)

Belgrádba 10.30 – kor ékeztünk, ha jól emlékszem. Amikor beértünk a városba elkapott a rosszul lét…Úgy képzeljétek el, hogy szemét minden a füvön/a betonon, mindenhol hajléktalanok stb. Hát ez Belgrád külvárosa. Szerencsére, ahol mi voltunk ott nem volt ilyen:) Az nagyon szép környék volt.

Szóval odaértünk a csarnok elé, leparkoltunk, majd elindultunk megkeresni a fanokat. Mikor mentünk egy fél kört a csarnok körül, megláttuk a kamionokat és a fiúk turné buszait. Teljesen fel voltam pörögve, azt se tudtam, mit csináljak:). Nemsokára rá elindultak, hogy elhozzák a fiúkat a hotelből.

Amikor odaértünk a kapukhoz teljesen lesokkoltam. És miért? Mert a koncert napján, délelőtt 11 órakor 10-en voltak a csarnok előtt fanok..10 ember! Milyen kevés már:/

Szerencsére kifogtuk a jó időt, sütött a nap, és kicsit fújt csak a szél is.

ÉS jöjjön MOST az, amiért életem legszebb napjának neveztem ki 2010. március 28-át:

Körülbelül 13.00 – kor megjelentek a turnébuszok az egyik piros lámpánál. Ekkor Nettivel meg azzal a pár emberrel elkezdtünk lerohanni a lépcsőn. Mikor leértünk futottunk a buszok mellett és közben sikitoztunk xD….mentünk kb másfél kört az Aréna körül amikor is mindkét busz beparkolt az egyik bejárathoz…Tudtuk, hogy most mi jön, tudtuk, hogy most leszünk hozzájuk a legközelebb…a szívem a torkomban dobogott, amikor kinyílt az egyik busz ajtaja és mindenki felordított, hogy Gustav, Gustav! Végül kinyílt a legelső busz ajtaja és kijött a Tom az egyik kutyával, majd jött a legszebb és legemlékezetesebb rész: megjelent Bill, abba a brutális cipőbe és abba a kukás sapkába…olyan nagy volt a lendülete és odanézett és mosolygott nekünk és integetett:)…Annyira, de annyira leírhatatlan volt ez a pillanat, kb 5 másodperc volt, még annyi sem, de megérte azért a mosolyért. Persze utána jött Guszti meg Gorgika is, de az már mellékes:D.

Ez egy saját videó:

Ezt meg valaki csinálta:D Én pont szemben álltam:

Utána Nettivel ölelkeztünk, ugráltunk, sikítoztunk és visszamentünk a csarnokhoz, ahol körbe telefonáltam mindenkit xD…az illetők tudják xD.

Majd ismét hosszú és unalmas órák következtek. Leülni nem tudtunk, mert tiszta víz volt minden, ezért inkább mentünk a buszokhoz fényképezkedni, valamint hátra, hogy nézzük hogyan rakják össze a színpadot, wc-re stb.

Mellesleg a szerbek irtó aranyosak, kedvesek, közvetlenek és barátkozóak:). Egész végig beszélgettek, odajöttek hozzánk, hogy mi is menjünk oda, segítettek stb.

Nem tudom pontosan hánykor, de a fiúk elkezdtek próbálni, ekkor Nettivel a kapuhoz támasztottuk a fejünket, hogy megtudjuk angol lesz e a konci vagy német…de nem jutottunk sokra, mert tompa volt a hang.

Megismerkedtünk két szerbiában élő magyarral is, akik végig nagyon kedvesek voltak és tolmácsoltak is nekünk, mert hát ez a szerb nyelv hát no comment :D. Össze lehet keverni a franciával és a cseh nyelvvel. Ha már a cseheknél járunk...kint volt a cseh fanclub is, mondjuk nem lepődtem meg, mert ők is kb. mindenhova követték a fiúkat a turnén. Prágából kiindulva Alena nem volt szimpi, de később rájöttünk, hogy nem ők tehetnek az ott történtekről.

Gordon itt is séltátta a kutyákat:D Páran sikítva rohantak oda, szegény Gordon meg futott vissza a csarnokba a két kutyussal. Annyira vicces volt látványnak, hogy uh:D…Szegényke, azért sajnáltam. Mi meg csak ott röhögtünk:D

A tömeg délután 17.00 körül kezdett el megjelenni, de nem olyan vészesen, mint Prágában volt. Nemsokkal utána megjelentek a biztonsági őrök is, akik lezavartak minket a lépcső tetejéről, mert nem tudjuk miért xD. Nem is fontos, mert miután elmentek, újra visszamentünk a kapuba…

Kapunyitás 18.00 körül volt, elsők között mentünk be Nettivel szerencsére:). De amúgy nagyon durva volt ez a biztonsági rendszer…Átvilágtották a táskánkat, volt az a csipogós kapu is, elvették a vizemet:(. De megérte:D Első sor, Gorgika előtt:D hmmm:D

A koncert előtt ugyanaz volt mint Prágában :D. Ugyanazok a számok (Metallica, Linkin Park és WBMW remix). Nem volt nagy csúszás, csupán 30 perc, az is technikai okok miatt, amit vágüls előttünk javítottak ki xD.

Amúgy Nettivel eldöntöttük, hogy mi hivatásos TH függöny-piszkáló emberek leszünk xD. Csak koncert előtt piszálom azt a nagy fekete függönyt és mindenki nekem sikít:D Milyen jó lenne már, nem?:D

A koncertről:

Amikor lekapcsolták a villanyokat, teljesen meg voltam őrülve, és amikor jött az intro már én is a gépi hanggal együtt üvöltöttem, hogy „Tokio Hotel”, majd, hogy „Humanoid”. Immáron másodszorra, ezen a turnén :). És amikor Bill megjelent és meghallottuk, hogy „There are days” abba a pillnatba úgy elkezdtem üvölteni, hogy majdnem átestem a rácson xD. Nagyon megörültem, hogy angol a konci, de tényleg! El sem tudjátok képzelni! Az egész koncertet végig üvöltöztem, énekeltem és sikítottam.

Annyira jó volt…az egész…azok a lángok, meg hogy ott állt és mosolygott :)

Furcsa volt látni Billnek a mimikáját ennyire közelről vagy éppen megfigyelni pár szokását. Pl. folyton köpköd xD. De pl. minden koncerten ugyanúgy mozog, ugyanaz a testtartása. Mintha be lenne programozva, mintha nem is ember lenne.

De nagyot csalódtam pl. Tomban…se egy mosoly, se semmi. Bécsbe csalódtam benne a legnagyobbat, de most maradjunk Belgrádnál:).

Georg aranyos volt, bár inkább a zenére figyelt, mint a fanokra xD. Szegénynek sosem sikerült úgy eldobni a pengetpt, hogy az ne a színpad és a kordon közé essen xD. De sajna nem sikerült elkapnom egyet se. De került rám pl. Bill, Tom és Georg vizéből is. Főleg Toméból xD…az egész a fejemre xD.

Szóval az intro + noise nagyon nagyon jó volt:D Imádtam üvölteni, hogy „Make some noise, here on erth, to the world” :).

Human connect to human huh nem is emléxem rá, csak arra, hogy üvöltöttem :D….

Pain of love: Kedvenc, kedvenc és kedvenc :)…

Nem is tudom, ezen az összes szám kedvenc volt:). Annyira hihetetlenül és leírhatatlanul jó érzés volt végig tombolni és énekelni az egészet, és ott állni közvetlenül előtte, tényleg egy karnyújtásnyira volt.

Tetszett még a tűz is, ami felcsapott, bár olyankor tényleg éreztem, hogy ég az arcom, mert nagyon meleg volt és közel is volt.

Az is jó volt, hogy tudtam melyik számnál hol fognak állni, mit fognak csinálni, hogyan fogják csinálni…

Jó volt vele együtt énekelni a dalszöveget és átélni, amit Ő.

Mellesleg itt nem volt annyi biztonsági őr, mint Prágában. Előttünk is csupán egy állt, egész végig fa pofával:D Érdekes volt.

Ő az :D:

Jó volt Nettivel összenézni, mosolyogni, nevetni és énekelni koncert alatt:) Főleg akkor nevettem sokat, amikor szünet volt és beadták a WBMW dallamot és ment az a videó:) Annyit kellett röhögnöm:D De az is jó volt, amikor Bill könyökéből „folyt valami” xD

Netti kérdezte, hogy mi az…mondom biztos olaj xD.

De a fanokat is bírtam:D Amikor Bill lelocsolta őket vízzel azok vissza locsoltak és mondta, hogy „Thank you so much” xD. Édesek:)

Jajjj igen:D Az „Automatic” volt még amit nagyon imádtam:D Végre üvölthettük kedvenc sorainkat:D:

„It’s automatic

Systematic

So traumatic

You’re automatic”

Mellesleg ez a Belgrádi aréna nagyon nagyon szuper:D Magas is és nem volt fucking cold:D.

Ha legközelebb lesz turné és lesznek Belgrádba, akkor nem szabad kihagyni, mert ez volt az eddigi legjobb koncert az életemben és az egész univerzumban:D.

Nem volt teltház, de imádtam és imádtam. Mindent láttam, de tényleg mindent és átéltem milyen is ez az egész. Prágába nem jött át annyira, mint itt.

Ja, igen…World behind my wall…:) az az intro ott is…annyira megható az szöveg, annyira igaz. Mikor ott állt és énekelte előttem, akkor jöttem rá, hogy milyen igaz az, hogy amit mi látunk az a megcsinált világuk, és ez mögött más volt…sok hazugság és fájdalom, amiről nem beszélhet és magában kell tartania.

De hogyan énekelte már xD: ájm redi tu ppfffíííl xD

Megmondom nektek őszintén, hogy nem tudom leírni azt, ami ott történt mert képzelenség…Annyira, de annyira nagy élmény volt és annyira szeretném megosztani, de képtelen vagyok úgy leírni, hogy az valós legyen…inkább legyen ez egy gyönyörű emlék nekem:) Legyen elég annyi amit leírtam. Tudom, hogy ezalapján nem értitek miért is ez…én tudom, és szerintem az bőven elég:)

Videók a koncertről: (nem sajátok)

Intro:

Pain of Love: Mellettem lévő csaj csinálta:)

Szintén ez a kiscsaj csinálta: Dogs unleashed:

Dark side of the sun:

Saját videó - Tudom, hogy nincs rajta hang, de az a tánc xD

Tokio Hotel - Prága - Élménybeszámoló

Nem hittem eddig soha a „Minden rossznak jó a vége” mondásban, de Prága óta erősen él bennem. Hát igen nem volt felhőtlen a kezdet, de imádtam a koncertet az első perctől fogva egészen a végéig. De el is kezdem az elején, az az a március 14-i nappal.

Prágába vonattal mentünk ki, ami pontosan 15.28-kor hagyta el a keleti pályaudvart. Az út nem volt nagy szám, csupán 7 óra kínszenvedés:). De az volt bennem, hogy megéri, hiszen újra láthatom Őt 3 év után. A percek lassan teltek, aludni nem tudtam és nem is nagyon lehetett, enni alig ettem. Az viszont furcsa volt, hogy semmi izgalom nem volt bennem a koncert miatt, se zsongás, meg úgy simán semmi. Barátnőmbe se, ahogy elnéztem. Kb. úgy éreztem magam, mint aki moziba megy (amúgy még most is így érzek).

22.20 – Végre megérkeztünk Prágába…persze eltévedtünk, amikor leszálltunk a vonatról, mert miért ne…persze a csehek nagyrészt tudnak angolul, de nem nagyon akarják megérteni (pl. angolul megkérdeztem a kalauztól, hogy merre van a kijárat, ő meg csak nézett rám, mert nem értette és mi volt a végén? Megkérdezte, angolul, hogy tudok e angolul -,- no comment).

A csarnokhoz taxival mentünk ki, mivel eléggé messze volt Prágának ettől a vasútállomásától. Ja igen, taxisok…soha, de soha nem üljetek taxiba vasútállomáson/buszpályaudvaron, mert kb. 15.000 Ft-ért visznek el bárhova…Ha kimentek az utcára és leszólítjátok az első taxit, az elvisz titeket 5 euróért, ami azért fele annyi se, mint a fent említett.

Na szóval, kedves taxis bácsika kivitt minket a Tesla Arena-hoz. Előzetes informálódásunk szerint már kb. 200 embernek ott kellett volna lennie…és mennyi volt ott? 6 ember, abból 3 cseh volt azt hiszem a többi német. Meg mi voltunk ott meg még két magyar barátnőnk.

Nagyon hideg volt, szakadt az eső, dörgött, villámlott, utána a hó szakadt, majd a szél kezdett el fújni.

A csehek mondták, hogy sorszámrendszer szerint fogunk bemenni a csarnokba…És állitólag az kap előszor sorszámot, aki elsőnek odamegy…hát ez nem így történt. Mondták az ottani csehek, hogy várjuk meg a reggelt, mert akkor kijön a fanclub és kapunk sorszámot…na jól van mondom…de amúgy ez az egész tiszta hülyeség…

Szerencsénkre volt ott egy német csaj, Vanessa a neve, nem tudom ki hallott róla…én hallottam, de csupa rosszat (mindenki fél tőle, meg hogy megfélemlít mindenkit stb…). Rendes volt, odaadta a kocsiját, hogy abba aludjunk, ne fázzunk meg, segített minket előre jutni…harcolt a számrendszer ellen stb. Igazából eléggé furcsa lány...nem barátkoznék össze vele. Így utólag köszönöm neki, de áh mindegy.

Szóval az éjszakát egy kocsiban aludva töltöttünk, majdnem agyon fagytunk, de hát kit érdekelt ugye:). A fiúkért mindent:D

15-én olyan reggel 5-6 körül keltünk fel, majd odamentünk a csarnok elé és vártunk…Majd megjött a cseh fanclub és mondták nekünk, hogy menjünk el onnan, mert felállítják a kordont 1 órán belül és útban vagyunk. Persze se sorszámot nem adtak, meg el se magyarázták mi ez az egész. Ekkor sokan hátra mentek, mi nem…Vanessa mondta, hogy maradjunk ott, majd ő elintéz mindent. Beszélt is egy biztonsági őrrel, de hát ő sem tudott sokat segíteni neki. Aki nem tudja, annak elárulom, hogy Vanessa abba akart segíteni, hogy tényleg azok kerüljenek be a csarnokba előbb, akik ott éjszakáztak és vártak már 2-3 napja és jogosan...Miért menjen be az elsőnek, aki arra se képes, hogy sorba álljon egész nap?

Ebből nagyon sok konfliktus is adódott, amiről szerintem páran már tudnak. De haladjunk csak szépen lassan:)

Na szóval, beszélt a biztonsági őrrel, de ő sem tudott nagyon segíteni szegénynek…Persze kordont nem állítottak fel, csak kb 3 rácsot, azt is úgy, hogy nem értettük, most hova is kellene beállunk…káosz volt minden. Raktak a bejárat elé 3-at, meg oldalra szalagokat…ennyi…Utána elmentek a biztonsági őrök, ki tudja hova, az emberek meg csak gyűltek és gyűltek, de senki nem tudta, hova kell állni vagy mi lesz. Utána szédszedték a bejárati ajtót, mert ott vitték be a szinpad darabjait később.

Hosszú-hosszú órák után kezdtek megjelenni a kamionok egymás után (sokat késtek az időjárás miatt, sőt a fiúk is késtek, mert Lengyelországban csúsztak az utak), majd lepakoltak róluk a bejáratnál, ez olyan 11.00-13.30-ig tarthatott kb. Nem tudom pontosan. Eközben a cseh fanclub megpróbálta meggyőzni a biztonsági őröket, hogy sorszám szerint menjünk be…Végül addig győzködte Őket, amíg azok azt nem mondták, hogy jól van.

Kicsit térjünk ki a biztonsági őrökre. Nem voltak mások, mint kb. 20-30 közötti férfiak, akik a bénázáson kívül semmihez nem értettek…egész nap cigiztek, ettek, röhögtek rajtunk, szemeteltek, ordibáltak stb…Borzalmas volt, azt se tudták, hogy mi van, szivattak minket mindenfélével…egyszóval szörnyű volt.

Sok bénázásokkal teli óra után (nem fértek be az alkatrészek az ajtón, nem jó leemelőt használtak stb stb) végre elmentek a kamionok hátra és elkezdték felállítani a szinpadot. Eztuán jött csak a galiba, ugyanis kihoztak pár kordont és ilyen lehetetlen alakzatba elhelyezték a csarnok előtt…De ne úgy képzeljétek el, mint itt a magyarországon, hogy így egy vonalba…hanem raktak az ajtó elé, oldalra meg minden hova, de még mindig nem értettük mi van. Kb. ekkor érkeztek meg a fiúk. Jött 2 zöld busz (állítólag azzal jöttek be, mondjuk szerintem is, mert hátul ment a sikítozás ezerrel miután leparkoltak a buszok), majd rá úgy kb. egy órára megjött a turnébusz is.

Később Alena,  cseh fanclub egyik tagja egy hangosítóba bemondta, hogy az első 100 sorszámos menjen az ajtó elé, a többiek meg menjenek hátra. Na ekkor tört ki az a bizonyos balhé. Ugyanis akiknek nem volt sorszáma, köztük én is, fellázadtunk és csakazért is előre mentünk. Szó szerint mindenki aki ott volt betömörült az ajtó előtti rács elé, és semmi pénzért nem mozdult volna el onnan. Ekkor hoztak még több kordont (persze ilyenkor előkerülnek a kordonok, eddig hol voltak?) és bezárták az emberek felét, egy lehetetlen helyre, ahonnét se ki, se be nem tudtak volna menni…Mi szerencsére maradtunk az ajtó előtt, a többiek meg nem érdekeltek. Itt kezdődött a herring party, amit mindenki ismerhet:D…de nem ez annál roszabb volt…a csehek elkezdtek balhézni, meg üvöltözni velünk, hogy takarodjunk onnan, mert nekik már van sorszámuk, nekünk meg nincs…persze nem törődtünk velük, visszaszólogattunk stb… 

Később megérkezett a rendőrség és az egyik csaj egyből odafutott hozzájuk, elpanaszolni, hogy mi is történt, de sokat nem ért el vele, főleg, hogy nem 1-2 szülő odament, hogy reklamáljon a sorszámrendszer ellen. Végül a rendőrök elmentek, de később visszajöttek…de nem csináltak semmit, csak ültek a kocsiba meg elmentek WC-re xD.

Eredetileg 17.00-kor lett volna kapunyitás, de persze ez nem történt meg, főleg, hogy a fiúk is késtek, meg még kb, akkor kezdtek el próbálni is, sőt szerintem a színpad se volt teljesen kész ekkor még. Mi meg csak nyomorogtunk, nyomorogtunk és egyre jobban nyomorogtunk.

Majd eljött a 6 óra…ekkor kezdődött a legroszabb rész, szó szerint sírtunk, nem kaptunk levegőt és szenvedtünk. Hogy miért? Mert ez a szervezetlenség és a kordon hiány eredménye…Kb. 3000-4000 ember tömörül egy kicsi helyen az ajtó előtt és mindegyik előre akar jutni…nem voltunk lezárva, nem tudtak beosztani minket…egyszerre tódult volna be a tömeg. Szerintem ilyen szervezetlenség sehol máshol nem volt. És bátran kijelentem, hogy életem legroszabb óráit éltem át aznap.

Szóval, 18.00-kor engedtek volna be minket, de mivel nyomult mindenki előre, így a biztonsági őrök nem tudták kinyitni az ajtó előtti kordon rácsot. Hiába mondták, hogy menjünk hátrébb, meg hiába löktek minket hátra, minden haszontalan volt….Ekkor szakadtam el a barátnőmtől és ekkor kezdett el szakadni az eső.

Kb. másfél órán át azon bénáztak, hogy hogyan nyissák ki a kordonajtót…volt ott lökdösődés, elesés, taposás, sikízotás, szóval minden…Le is írom, saját szemszögből, hogy velem mi is történt ebbe a horrorba illő másfél órába: Álltam és vártam, hátha ki tudják nyitni a kordonrácsot, de semmi…ekkor a biztonsági őrök beugrottak a tömegbe és lökték hátra az embereket…pontosan ekkor szakadtam el Nettitől, Chrisstől és Melindától. Nem mondom, hogy nem, mert igen tényleg meg voltam rémülve…álltam egy helyben, karomat nem tudtam mozgatni, begörcsölt a jobb kezem, a tömeg nyomott előre, hátra…akármerre néztem csak pánikoló embereket láttam. Bekerültem jobbra, bekerültem balra…

Kb. 19.00kor kinyitották a rácsot, nem tudom hogyan nem is érdekelt…ekkor arra kezdtem el kitörni, de hát sok értelme nem volt, mert hasbavágtak és visszalöktek. Felnéztem az égre és azt kívántam, hogy „Legyen vége, csak kérem legye vége. Nem érdekel hova kerülök csak legyen vége már”…természetesen ezt mind üvöltve és sírva…utána csak az van bennem, hogy majdnem elhagytam a kabátom, a jegyem totál vizes volt, de sikerült bekerülnöm abba a tömegnyomorba, ahol kinyitották a rácsot…Arra is tisztán emlékszem, hogy befulladtam egy kicsit a tömegtől és egy német lány mutatta, hogy mit csináljak és tényleg hatott, jobban lettem. Majd vitt a tömeg magával, hol előre, hol hátra…mellettem egy lány hisztirohamot kapott az ijedségtől, őt kivette a biztonsági őr és visszarakta a még nagyobb tömegbe…no comment…Majd előbbre jutottam 5 cm-rel, már majdnem rosszul lettem, annyira légszomjam volt…(nyomták a bordám), és még az is rátett egy lapáttal, hogy mellettem egy rácsot nyomtak felém a biztonsági őrök, hogy megtartsák a sort egyenesbe és közben kiabálták, hogy „K….vák, p…ák” (mármint igen a biztonsági őrök). De nem érdekelt, mentem előre, nem érdekelt mi lesz…Mellettem egy másik cseh lány szintén hiszti rohamot kapott, de őt próbálam nyugatatni, de ő csak sírt a vállamon…És ekkor jött még egy hasbavágás, a kordon előtti biztonsági őrtől. Nem is érdekel, akkor már semmi sem, csak futottam előre, ledobtam a kabátom és a pulcsim a barátnőm anyukájának és mentem be…futottam hátra és hátra, majd megtaláltam, hogy kell bemennem és kaptam egy sárga kis karszalagot.

Nettivel azt beszéltük, hogy azon se lepődtünk volna meg, ha valaki ott meghal…de most komolyan. Nem volt megszervezve az egész…látjátok mi az eredménye annak, ha nincs kordon???

Miután bejutottam rendesen, bementem a színpadhoz és kerestem barátnőmet, de sehol nem volt…felhívtam telefonon, de ő még sajna a kinti tömegben rekedt, de 10-20 percen belül ő is bejutott. Ölelkeztünk, sírtunk, nevettünk, egyszóval mindent csináltunk. Na persze ezután befurakodtunk a második sorba :)…nekem sikerült az első sor felébe eljutnom, de sokáig nem voltunk ott, mert egyrészt kitoltak, másrészt már nem birtam, hogy mozogni se tudok, ezért a „Dogs unleashed”-nél hátra mentünk és full panorámába élveztük a koncit:) De ennyire még ne szaladjunk előre.

Szerencsére az előzenekar mégsem lépett fel, mivel a koncert a beígért 18.00 helyett 21.00-kor kezdődött. EZ NEM A FIÚK HIBÁJA VOLT, HANEM A SZERVEZŐKÉ, mert ők nem állítottak fel kordont ott kint, ezért nem tudtunk bemenni sérülés nélkül…

A koncert előtt ment a csarnokba a zene…WBMW remix, meg ilyenek:) Nagyon jó volt élveztem azt is…meg vmi MTV-s reklám, már nem is tudom mi volt az…MAAAJJJDD

Lekapcsolódtak a villanyok…Jah igen azt még megemlítem, hogy a csehek nagyon furán mondják, hogy Tokio Hotel, kb. úgy, hogy Tóókióóó Hóóóóóóteel és így leviszik a hangsúlyt vagy nem tudom, de nagyon fura volt:)

Szóval lekapcsolódtak a villanyok…mindenki sikított….elkezdődött az intró…(élőbe ezerszer jobb, mint a videókon:) olyan hangos meg sikítani kell:D)…szívdobogás…majd egyre gyorsul és gyorsul és gyorsul majd Tokio Hotel…Humanoid…és elindul a zene…és meglátod a „tojást” (ami mellesleg tényleg félig nincs meg xD nem baj ígyis jó volt)….majd beugrik Tom és Georg két oldalról és végül megjelenik Bill abba az űrlény ruhába...Kb majdnem rosszul lettem, de nem tudtam sikítani csak néznem kellett, mert olyan gyönyörű volt, hogy az nem igaz…

A koncert mellesleg németül volt, kivéve a „Hey you”, „Dogs unleashed”, „Screamin’ (amibe beleénekli a Monsoon-t xD), meg most így nem is tudom…na mind1.

Szóval Bill ruhái élőben nagyon nagyon jók, teljesen más, mint képeken. A képek sajnos nem adják vissza a valóságot. És valóban nagyon vékony, bár ezek a ruhák kicsit kövérítik, de nagyon minimálisan.

Nem is tudom mit mondhatnék a koncertről…összeségében jó volt, nagyon is jó, csak szerintem rövid:)…de kinek nem?:D.

A fiúk írtó édesek... Bár én nagyon Bill párti vagyok, ezért inkább őt néztem végig, nem érdekeltek a többiek annyira.

Mindenki üvöltve énekelt, Bill meg csak mosolygott és mosolygott, futkozott össze-vissza, azt se tudta hova nézzen, integetett, ugrált…sokszor „átöltözött”, ekkor mindig a szinpadon lévő lejáróhoz futott…ilyenkor a többiek vagy üvegeket dobáltak a közönségbe vagy zenéltek tovább:).

Nekem legjobban a „Hey you” tetszett:) De szerintem sokaknak, mert mindenki őrjöngött rá :P. És amikor énekelte, hogy „Hey you”, akkor mindenki Billre mutatott:D Írtó jó volt!

A „Dogs unleashed” sem volt rossz azzal a motorral…hmmm:D…

Na igen és, amikor leültek a székekre, akkor Bill nagyon édesen felvette a lába előtti plüssmackót és odaadta Georgnak, közben pedig nevetett:)

Mi is történt még? Jaaa igen! Az „Automatisch”-t nem úgy kezdte szegényem, ahogy kellett volna, hanem angolul xD. Kicsit bezavarodott.

A „Humanoid” az akkusztikus változatban volt, ami nekem személyszerint nem tetszett, de hát ízlések és pofonokJ

„Geisterfahrer”…amikor ott felállt és mutogatott…:) meg mindenki üvöltve énekelte a refrént, annyira, leírhatatlanul jó volt…nem is lehet szavakba önteni ezt a másfél órát…Megfoghatatlan.

Sokszor felcsaptak a lángok is, olyankor éreztem a meleget :D A végén persze ott volt a „konfetti zápor” is, fekete és piros papírdarabkák voltak, teleszórták a csarnokot, de nagyon szép volt és látványos.

Mellesleg nekem Billnek arról a világítós ruhájáról leginkább egy lepke jutott az eszembe, mint egy űrlény vagy nem tudom mit akar ezzel a cuccal xD. És ha már a ruhánál tartunk, meg kell jegyeznem, hogy Billnek eszméletlen jó segge van abban a szerelésben:P.

Ja igen és a színpad nem olyan nagy mint a képeken…kisebb, mint ami Zimmeres turnén volt és sajna a kordonok sokkal messzebb vannak már a színpadtól:(. Meg szerintem nincs is akkora mozgástér, mint a régi színpadon. Na mind1

Vizet a koncert előtt és alatt is osztottak, és senki nem ájult el:). Nagy szó nem igaz? Na jó egy csaj rosszul lett még kint, de az kint volt…:)

Koncert után hátra mentünk a buszokhoz, de mondták a biztonságiak, hogy a fiúk már elmentek és hogy nem alszanak Prágába, mert mennek Franciaországba repülővel vagy mi, és hogy maximum csak zuhanyoznak xD…szóval ez most nem jött össze, de majd legközelebb…huhúú:D Nem úsznak meg:D

Ígyis nagyon nagy élmény volt. A németek irtó kedvesek, a csehek bunkók…nem örültek nekünk, magyaroknak. De akkor is nagyon boldog vagyok, hogy harmadszorra is sikerült velük „találkoznom”, mindig nagyon nagy élmény őket látni és mindig valami újat meg tudni vagy éppen átélni. Ha nem lennének nem ismerném a legjobb bnőimet sem. Ők az életem részei, amitől nem lehet elszakítani, sőt kinőni se akarom. Velük nőttem fel, ők adtak erőt nekem, és mindenben támogatni fogom ezt a 4 lököttett:).

(A képek sajátok, a lenti videók azok nem)

A legnagyobb kedvenc, és egyben Nettivel a "Himnuszunk" is:D - Dogs unleashed :P:

Introooooo:):):) :

Alienből egy kis töredék:) "Do we have some aliens here tonight? Okay, so the next song is for all the aliens here, so make some noise everyone!"

Tokio Hotel - Budapest - 2007.04.10.

Tokio Hotel – BUDAPEST, Syma csarnok - 2007.04.10. – Élménybeszámoló - Zimmer 483

Emlékszem, hogy tavaszi szünet utolsó napja volt. Már négy hónapja ezt vártam, amióta megtudtam, hogy ismét Magyarországra jönnek.

Nem volt kérdés, hogy az elsők között vettem meg a jegyemet…Hogy is volt? Mentem reggel suliba és azt tudom, hogy nem volt első két óránk. Szinte az elsők között értem be a terembe, felraktam a lábamat a székre és hátradőlve vártam a padtársamat, amikor is megkaptam az sms-t anyukámtól, a következő szöveggel: „A kezembe vannak a jegyek!!!:)”. Nem sikítoztam vagy ilyesmi, csak elmosolyodtam és tudtam, hogy innentől már csak vissza kell számolnom.

2007.04.09-én, húsvét hétfőn, unokatesómnál, Dóránál voltam. Feküdtem az ágyon és nem tudtam másra gondolni, csak a másnapra (ugye Dóra? xD)…hihetetlen volt, hogy egy nap és megint láthatom Őt…Azt hiszem kicsit ingerlékeny és bunkó is voltam szegény Dórával, de hát bocsánat, ilyenkor ez van xD.

Szóval, 2007.04.10-én (kedden) reggel a 6 órás IC-vel mentem fel pestre. És igen megint az Andi várt rám a keletibe, és igen megint hátsó sorba került a koncin, de erről később:D.

Elmentünk hozzájuk, lecuccoltunk, ettünk valamit, azt hiszem spagettit, már nem emlékszem pontosan. Kicsit még ültünk, aztán go a Syma csarnokhoz az 1-es villamossal. Emlékszem, hogy nem lyukasztottam jegyet, de az utolsó megálló előtt mégis kellett, mert ott volt valami ellenőr…lényegtelen:D.

10-fél 11 között értünk a csarnokhoz, ahol voltak már vagy 800-an. A koncert este 7-kor kezdődött, tehát volt még durván 9 óránk addig.

Emlékszem a kordonba egy fa mellett álltunk, pont a szalag előtt…egyre többen és többen lettünk, majd pár óra múlva néhány csajjal közösen megegyeztünk, hogy szépen szólva f.a.s.z.om sem akar hátul állni, ezért elszakítottunk a szalagot…na nem számoltunk azzal, hogy ez nem volt jó ötlet, mivel egy olyan lavinát indítottunk be, ami este hétig csak úgy özönlött. TEHÁT itt közlöm mindenkivel, hogy aki legközelebb koncira megy az NE szakítsa el a szalagot, mert abból lesz a Prága2….

Szóval megindult a tömeg, én futottam előre a kordonba, Andi hátul maradt bámészkodni (Látod Andi te még itt is hátul maradsz xD), úgy kellett érte visszafutnom.

Ezután a maradék 7 órába össze-vissza sodródtunk, fél lábon álltam nagyrészt, tolakodtunk, stb…Összefutottam két barátnőmmel is, akikkel addig csak interneten beszéltünk…annak akkor nagyon örültem, de ma már sajnos alig beszélünk valamit…

Később kettéválasztották a tömeget és pont mögöttünk zárult le az első kordon…szerencsénk volt, de nagyon nagy! Ha mi is oda kerülünk, akkor esélyünk sem lett volna.

Ha jól emlékszem 17.30 körül volt kapunyitás. Saki volt a „sorompó”. Ő szabályozta hányan mehetnek be egyszerre. Mondta, hogy szépen lassan, tánclépésekben menjünk be és ne rohanjunk, mint a barmok. De aztán felengedte a kezét és mindenki rohant be, mint az őrültek xD. A kapuba a jegyszedők először a jegyet tépték el és utána engedtek csak be. Futottunk be, mint az őrültek Andival és másik két csajjal.

Az első, amit megláttam a szinpad volt és a kordon elől…csak futottunk oda, de már nem engedtek be senkit az első szektorba…Ekkor Andiék felültek az egyik kordonra, de nekem már nem volt hely és szerencsém volt! Mert megszólalt a biztonsági őr, hogy „Még 30 lány bemehet”. Én is megindultam, de PONT NÁLAM állították meg a tömeget…nagyon hasba vágott az a biztonsági őr arra emlékszem, és mozogni se nagyon tudtam.

Ekkor ismerkedtem meg Nettivel és Krisztával =). Elkezdünk beszélgetni minden hülyeségről, már majdnem sírtunk, nem tudtuk mi lesz, csak legyen már valami…De olyan 20 perc után megszólalta az a biztonsági bácsi, hogy még 5-10 lány bemehet.

Mikor beértünk az első szektorba, akkor megöleltük egymást, tel.szám meg msn cím csere is volt. Annyira örültünk, hogy az kész. Rég voltam már akkor ennyire boldog.

Nem érdekelt semmi, csak az, hogy ott lehetek elől…olyan öröm volt, hogy kimondani sem lehet. Erre vártam és előre jutottam, megismerkedtem két új emberrel, láthatom Billt újra, végre végig tombolhatok egy TH koncertet…Kell ennél több? Az „About Bill” írásban említettem, hogy ekkor volt a tetőfokán a Bill imádatom…ahhoz mérten vegyétek ezt figyelembe :D.

Az előzenekarig még volt fél óra, addig ittunk, na meg felhívtam Andit…Hát ő hátul rekedt és a telefont is nagy kínszenvedések árán tudta felvenni (konkrétan verekedett, hogy be tudjon nyúlni a zsebébe xD)….Szóval Andi ismét hátsó sorba került xD….nem baj nem baj!

Az előzenekar Lola volt…hát arra jó volt, hogy előre tolakodjunk addig is, amíg ott énekel meg ugrál…de sokra nem emlékszem belőle.

Na de, amikor végre lement a színpadról, akkor tudtuk, hogy már csak percek kérdése és jönnek ŐK…

Sikerült 2. sorba jutnom, majd pontban 20.00-kor megszólalt az intró…azok a léptek és az ajtónyikorgás….a sikítozó tömeg…majd Tom gitárjátéka…majd a többiek….és végül BILL megjelenik és elkezdődik az Übers ende der Welt…Az a sikítozás, az a hangzavar, ahogyan egyszerre énekelt és mozdult a tömeg az leírhatatlan volt…teljesen elveszítettem a fejemet, azt se tudtam, hogy mi történik…teljesen leblokkoltam.

Őszintén megmondom, hogy most sokra nem emlékszem a koncertről…de megpróbálom felidézni…

Az egyik legemlékezetesebb rész mindenkinek, az volt, amikor Bill mondha, hogy „Budáááápeesssszzzttt”

Egész koncert alatt csak sikítoztam és üvöltöttem, hogy „Jajj, de édes” meg ilyenek…nem voltam magamnál, de tényleg…Mint egy idióta…(azért hihetetlen, hogy azóta mennyire megváltoztam).

Emlékszem, hogy vagy a Heilig-nél vagy a Totgeliebt-nél ott a lépcsőn állt és a fények így villogtak, Ő meg hátrahajtotta a fejét és énekelte a refrént.

A Leb’ die Sekunde-nél össze-vissza futkozott.

Amikor jött a „Rette mich”, akkor sikerült első sorba furakodnom, kifutó előtt, tehát pont előttem ültek…annyira sokkot kaptam, hogy csak annyira emlékszem, hogy Bill így előre mutogat.

A „Vergessene Kinder”-nél Bill előrejött a kifutón és letérdelve énekelt, az annyira szép volt. Látszott rajta, hogy nem sok kell, ahhoz, hogy sírjon.

Igazából most így belegondolva, hiányzik az a régi, farmernadrágos-pólós Bill…olyan kis egyszerű volt, de még ez is jól állt neki=). Jó lenne még egy ilyen koncert.

Egyszerűen nem tudok mit írni…totál kiment a fejemből a koncert, annyira sokkba voltam.

Azt tudom, hogy a végén konfettit gyűjtöttem és kimentem megkeresni Andit. Miután megtaláltam még sikítottam egy nagyot, hátra mentünk a kerítéshez, ahol ott várta a fiúkat a turné busz…majd hazamentünk.

Másnap, amikor felkeltem az első, amit megláttam, az a poszter volt, amin Bill mosolyog és az ÜEDW maxit tartja a kezében. Elmosolyodtam és arra gondoltam, hogy megéri…értük mindent megtennék, bármikor. Ha kell, akkor csövezek, ha kell, akkor kimegyek külföldre, de sohasem hagyom el Őket.

Másnap a suliban csak ültem a folyosón, kólát ittam és alig volt hangom, de nem tudtam másra gondolni, csak rájuk. Akkor jöttem rá, hogy van egy másik világ az életemben, amibe csak a TH szerepel és ezt meg kell tanulnom elválasztani a normál életemtől.

Na ez sikerült is nagyjából, 3 évnyi munkával, de még nem tökéletes.

Szerintem ez minden TH fan életében így van…van a TH-s világ és a normál világ…valakinek megy a kettő együtt, de nekem például nem. Ketté kell választani és mindkettőben élni a magad szerepét=).

u.i.: Tudom, hogy nem valami nagy szám ez a beszámolóm, de ennyi idő után nem emlékszem többre, de úgysem tudnám úgy leírni, hogy mindenki megértsen=).

02:30 - kár h minálunk nem videóztak:(

Viva comet 2006 - élménybeszámoló

Hol is kezdjem? Nagyon régen volt már…

Természetesen tanítási nap volt…Tehát reggel be kellett mennem az iskolába. Igaz, hogy csak két órára, de legalább bent voltam. Emlékszem, hogy énekből feleltünk xD Nagyon komoly volt…a gondolataim teljesen máshol jártak.

Azután volt egy matek órám ééésss gooo haza, utána a 12.00-ás IC-vel irány Budapest.

Az út két és fél óra volt, tele volt izgulással és félelemmel. Hiszen mégis csak akkor láttam őket először…Bele se mertem gondolni, hogy mi lesz ott este…Ott lesznek előttem, láthatom Őt…hihetetlennek tűnt, de tudtam, hogy nem álom:).

Pesten egy barátnőm várt az állomáson, Andi (aki rejtélyes módon mindig hátsó sorba kerül, ha velem jön koncira xD). Elmentünk hozzájuk, ettünk valamit, majd kimentünk a Syma csarnok elé. Sajnos már rengetegen voltak ott, de mi nem zavartattuk magunkat…nem álltunk be a sor végére, hanem természetesen az eleje felé iszkoltunk xD. És csak vártunk és vártunk és vártunk…A jegyen az állt, hogy fél 8-kor lesz kapunyitás…hát persze, hogy fél 9 előtt senki nem jutott be xD. De persze tolakodtunk és amint eltépték a jegyet rohantunk be, mint a vadállatok. A fiúk is megérkeztek közben, jöttek be a „vörös” (igazából zöld) szőnyegen, aláírást osztottak, fényképezték őket. Látszódott rajtuk, hogy nagyon megvannak lepődve, hogy itt is ennyien szeretik őket, pedig ez nem Németország. Hihetetlen volt, hogy egy karnyújtásnyira voltak….

A csarnokba a 4. sor körül sikerült beállnunk és kivetítőn néztük a további fejleményeket…Amikor a fiúkat mutatták, akkor mindenki megindult feléje, mintha onnan kiugranának xD…Irtó nagy volt, sikítoztunk, ordibáltunk, mint akik kb nem normálisak xD.

Végül elkezdődött a comet…sorra jöttek a fellépők…de sajnos még a show elején Andi kikísért a tömegből egy csajt, aki rosszul lett és teljesen magamra maradtam…ő a díjátadó további részét a hátsó sorból nézte tovább…xD

Külföldi fellépők közül ott volt a Blog27, Aneela, Royal Gigolos és a Tokio Hotel. Szerintem ez a comet volt idáig a legjobb:). Irtó nagy buli volt…és nem csak a TH miatt:).

Egész comet alatt mindenki a Tokio Hotel nevet üvöltötte, nem érdekelt senkit, hogy éppen mondjuk Lola van a színpadon vagy egy díjat adnak át…az tök mellékes volt xD….Aztán, hogy lenyugodjunk leadták a Durch den monsun klipet a kivetítőn, amit az egész tömeg üvöltve énekelt:). Annyira jó volt…Emlékszem, hogy akkor ott álltam a kivetítővel szemben, néztem a klipet és csak arra gondoltam, hogy HAMAROSAN….mindjárt jönnek…Már csak percek kérdése…Ott vannak valahol a háttérben, ugyanazt a levegőt szívom be, mint Ők.

A fiúknak még díjat is adtak át a színpadon, a popcorn újságtól. Ekkor Bill beszédet is mondott, és annyira meg volt szeppenve édesem, hogy azt se tudta hol van:D De annyira aranyos volt, nem lehetett nem mosolyogni rajta.

A finálé természetesen a TH volt. A „Schrei”-t adták elő playbackről. Fergeteges volt. Mindenki velük énekelt, ugrált, sikítozott és ordibált. Leírhatatlan érzés volt. Először láttam őket, teljesen sokkot kaptam, fel sem fogtam, hogy mi történt. Az egész fellépés részből annyi maradt meg, hogy Bill jobbra és balra szaladgál…és persze…a végén…a DANKE SCHÖN és az a mosoly:D.

Amikor vége volt mindenki özönlött ki, én és egy pécsi csaj (akit a mai napig szeretnék megtalálni) odamentünk a színpad elé és ordibáltuk, hogy „csak még egy számot, gyertek vissza kérlek” stb…De persze semmi…

Végül én is elhagytam a csarnokot. Odakint megismertem két lányt…sajnos Velük már nem tartom a kapcsolatot, de akkor és ott annyira jó volt Velük hülyéskedni és beszélgetni:).

Andit is megtaláltam nagynehezen, és hazajöttünk…

Életem egyik legszebb napja volt, de csak mert először láthattam őket élőben:)

U.i.: Az autós dolgot nem írom le, mert ez magánügy…

És azért ennyire rövid, mert sajna régen volt és tényleg nagyon sokkot kaptam, sok mindenre nem emlékszem.

A new song :)

I've got nowhere left to run
I've got nowhere left to hide
If you leave me
If you leave me
I would die
I've got nowhere left to run
I've got nowhere left to hide
If you leave me
If you leave me
I would die

Without you I'm not a survivor
Without you
Without you I'm not a survivor
Without you
Without you I'm not a survivor
I can't live
Without you I'm not a survivor

Cause I need you
Yes I need you
To save me
To save me

I've got no more love to give
I've got no more tears to cry
If you leave me
If you leave me
I would die

Cause I need you
Yes I need you
To save me
To save me

Cause I need you
Yes I need you
To save me
To save me

I've got nowhere to run, run
Nowhere to run, run

Ooh...

Cause I need you
Yes I need you
To save me
To save me

I've got nowhere left to run
I've got nowhere left to hide
If you leave me
If you leave me
I would die

I've got nowhere
I've got nowhere
If you leave me
If you leave me
I would die

Without you I'm not a survivor

They were my favourites before them :)

Szeretném Nektek bemutatni, hogy kik is voltak az én nagy kedvenc előadóim/bandáim a TH előtt :) Megpróbálom Őket sorra venni, elmondani miért szerettem meg Őket és meddig tartott a "láz", de el kell mondanom, hogy a mai napig hallgatom Őket is :)


1. Gareth Gates
Nagyon szerettem Őt :) Amikor kijött az első klipje a "Stupid mistake" egyből megszerettem, megvettem az első lemezét, aztán persze a másodikat is :) Lehettem körülbelül 12-13 éves, 1 évig voltam kb. aktív rajongó :) Kedvenc számom Tőle a "Spirit in the sky"





2. Busted
Középiskola 9. osztályában szerettem meg. Sajnos a banda rá félévre feloszlott, de imádtam és imádom Őket továbbra is. A mai napig boldogan gondolok vissza arra a félévre, amikor Ők jelentettek nekem mindent. 14 éves voltam, amikor "beléjük szerettem". Az első lemezüket Londonban vettem meg 16 évesen, a második lemezüket rajongásom kezdetekor. ENNEK A BANDÁNAK KÖSZÖNHETEM, HOGY ELINDÍTOTTAK EGY ÚTON, AMIT MOST IS JÁROK. Ha Ők nincsenek, akkor valószínűleg a TH-t sem szeretem meg, mert ez a zenei irányzat határozza meg a mai napig a döntéseimet. Köszönöm ennek a 3 srácnak, Matt Willis-nek, Charlie Simpson-nak és James Bourne-nak! Nagy taps nekik, mert amit Ők tettek értem azt nem tudom szavakkal jellemezni!
A mai napig nyomon követem a fiúk tevékenységét (Kivéve Charlie-ét - Fighstar) . A kedvencem James Bourne volt a bandából. Számok közül ezek voltak a legnagyobb szerelmeim:
Oh és mellesleg, James Bourne miatt kezdtem el gitározni, amit már abbahagytam, de így volt helyes.


Sleeping with the light on - Az egyik kedvencem volt Tőlük...Kevés ilyen szép szám van ezen a világon :



Who's David?


3 a.m. - Az első klip amit láttam... szerelem első látásra :)


3. Son of Dork:
Busted feloszlása után James Bourne új bandát alapított Son of Dork néven, így kötelezően rajongójuk voltam :) Sajnos már Ők sem nagyon zenélnek, de a CD-jüket agyon hallgattam anno :). 14-15 éves voltam. Két nagy kedvenc számom Tőlük:

Eddie's song - erős idegzetűeknek x):


Ticket outta loserville - Sajnos klipet nem találtam meg hozzá, de a számot nagyon láv: ( Ha valakit mégis nagyon érdekelne a klip, akkor ITT megnézheti)


4. McFly:
A TH után a mai napig a 2. kedvenc együttesem. A fiúkat imádom. Ha úgy vesszük a Busted testvér együttese volt :). Ő általuk ismertem meg Őket :) Nagyon, nagyon szeretem Őket, mivel nagyon meghatározták az életemet egészen a Tokio Hotelig...7 éve szeretem Őket :) Remélem sokáig így marad :)
Sajnos még élőben nem láttam Őket, de tervben van egy koncert Englandben :)
Csekkoljátok, irtó jók :)

Party girl - Ez a szám 2010 augusztusában jött ki, de nem tudom megunni. Imádom :) Ha elkezdem hallgatni, akkor nem tudom abbahagyni x)


That Girl - Az első klip, amit láttam :D Imádom


I'll be ok - Ha rossz a kedved, ez nagyszerű :)


Obviously - Ez a klip nagyon nagy :)


Ég végezetül: A MOSTANI KEDVENCEM A TOKIO HOTEL. De róluk nem írok, mert a blog címe a régi kedvenceimet takarja :)

Nettus

Busy life

Már nagyon régen írtam, ezért most megpróbálom bepótolni.

Igazából semmi érdekes nem történt Velem, csak a szokásos elfoglaltság :) Munka, munka, munka, írás, THT, aerob… Meg persze most ez a Billes kép is egy kicsit betett, sokan tőlem kérdeztétek/kértétek, hogy nézzek ennek utána…2 napom elment Vele, de persze nem bánom, ne értsétek félre :)

És ráadásként nemrég költöztünk x) Szóval zajlik az élet!

Persze, közben megkezdtük az idei TH party előkészületeit, ami persze elöször egy kis kérdőívvel indul, hogy felmérjük mit kell változtatni az idei évhez képest. Kérlek, aki eddig nem tette meg az töltse ki, ha ideje engedi: http://tokiohotelhungary.gportal.hu/gindex.php?pg=32763376&postid=547423

2011-es évem nem tudom még milyen lesz, de remélem a 2010-hez hasonló :) Ha nem is lesz turné, akkor sem csüggedek el, mivel így még több pénzt tudok összespórolni :)

OH és igen, ismét tudom a jelszavam a formspringemhez, szóval bátran kérdezzetek: www.formspring.me/netta89