McBusted dedikálás – 2014.11.24. – London, Kingston, Banquet Records

Én soha nem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap is, amikor végre sikerül Velük találkoznom személyesen is, nem csak egy koncert erejéig, főleg mivel már elkönyveltem, hogy én Velük soha az életbe nem fogok találkozni :D Főleg az idei sikertelen kísérlet után még júniusban a reptéren…De végül sikerült :) 

Nagyon sokat hezitáltam, hogy elmenjek e vagy ne, mert kicsit messze is volt, meg nem akartam egyedül menni, de végül sokak bátorítására és saját magam érdekében is megvettem a jegyet és az említett napon fogtam magam, vonatra szálltam és este fél 7-re meg is érkeztem a helyszínre :)

A dedikálás csak 8-kor kezdődött, de már a sor kezdett beállni, eléggé hideg is volt, olyan 4-5 fok, ha nem kevesebb, de mi kitartóan vártunk :D Mivel egyedül voltam elkezdtem beszélgetni az előttem álló csajokkal, akik britek, tökre aranyosak voltak, mondták, hogy maradjak Velük és együtt izgulhatunk és majd együtt odamegyünk a fiúkhoz :D Mondták, hogy Ők is több, mint 10 éve rajongók, mint én, de nekik is ez az első személyes találkozás :D Kérdezték, hogy mit akarok nekik mondani, vagy mit akarok tőlük kérdezni, de akkor azt mondtam, hogy semmit, csak látni akarom Őket, maximum egy nagy köszönömöt mondok Nekik, mivel ha Ők nem lennének, én sem lennék most itt , ahol vagyok :)

Emlékszem, amikor 16 éves voltam és az iskolába volt egy lehetőség, hogy elmehessünk Londonba 1 hétre, én csak azért mentem el anno arra az útra, hogy Londonba megvehessem az új McFly DVD-t és a régi Busted CD-ket :D Akkor döntöttem el, hogy egyszer majd ideköltözöm, és tessék itt vagyok :D

Sajnos a beígért 8 helyett, csak 9-kor jutottunk be a zene boltba, ahol már ott álltak a srácok egy pult mögött, kabátba, azt kiabálva, hogy éhesek :D Hát igen ez jutott Nekem, de már sokkal türelmesebben álltam a sorban, hiszen már ott voltam és Ők is ott voltak előttem.
Emlékszem, hogy egyfolytában Jamest bámultam, amikor sorban álltam, és Ő meg rám nézett, én meg egy ezer wattos mosolyt küldtem neki, mire Ő is visszamosolygott és integetett :D Aztán végig mértem Őket, és most először szúrtam ki, hogy ezek milyen kis alacsonyak :D Maximum egy-két fejjel lehetnek magasabbak nálam, talán Harry a legmagasabb. 

Aztán eljött a várva várt pillanat: Sorra kerültem. Először teljesen lefagytam, hogy úristen, mi lesz, de miután megcsináltam az első képet Velük egy kicsit felszabadultam :D Majd a képek után (Amik rohadt gagyik lettek), odaadtam a CD-ket Harry-nek (ő volt az első), aki rám nézett, megkérdezte hogy vagyok, akkor ránéztem és rám jött valami ismerős, meleg otthon érzés és rájöttem, hogy igen is van ezer meg ezer mondani valóm és több ezer kérdésem, ezért elkezdtem beszélgetni Vele. Kérdezte mi a nevem, mondtam, hogy „Anett”, kérdezte honnan jöttem, mondtam, hogy „Hungary”. Erre rám nézett, és kezet fogott Velem és mondta, hogy ez tök nagy megtiszteltetés és, hogy örül, hogy itt vagyok. Közben Danny is megjelent, jézusom Danny, totál oda voltam anno érte, ilyen totál szerelem meg minden. Rámnézett és mondta, hogy „Hi” :D Harry beavatta az addig történtekbe, majd folytottam, hogy több, mint  10 éve várok erre a napra és most végre itt állnak előttem, hogy ez annyira jó,  na meg, hogy ha Ők nem lettek volna, akkor én sem lennék most itt.

Harry tökre meglepődött és kérdezgetett még erről, én meg elmeséltem Neki a Londonos történetem és, hogy mennyit vártam arra, hogy ideköltözzek stb. És akkor elkezdte mondani a többieknek, hogy ez a lány, aki itt áll a mi hatásunkra költözött ide stb stb.  Akkor mindenki rám nézett és mosolygott, én meg tökre zavarba jöttem, de nem álltam meg, tovább mentem Jameshez….Úristen az ember, aki miatt akkor elkezdtem gitározni, akiért totál oda voltam, akiről meg voltam győződve, hogy egy nap feleségül vesz, most ott állt előttem, abban a pillanatban, amit már vagy ezerszer elképzeltem és csak annyit mondott, hogy „I love Hungary” :D Ekkor megtört a jég, a zavarom eltűnt és elkezdtem mondani neki, hogy annak idején csak miattad kezdtem el gitározni, meg hogy nagyon nagy hatással voltál rám mindig, és már több, mint 10 éve akartalak látni stb…Igazából mindent rázúdítottam és közben elkezdtem sírni, annyira érzelmes voltam :D Ő meg csak kijött és megölelt. Annyira jó érzés volt, nem is tudom elmondani. Kicsit hülyén hangzik és gyerekesen, de ha belegondolok, annak idején Ők változtatták meg az életemet és minden álmom volt Velük egyszer személyesen találkozni és most sikerült, szóval ez a kis sírás pont belefért :D

Majd jött Matt, Tom és Dougie, nekik már csak annyit bírtam mondani, hogy köszönöm ezt a napot és ezt a lehetőséget, és, hogy nagyon örülök, hogy tudtunk találkozni :D Dougie csak mosolygott, Tom meg mondta, hogy „Nice to meet you” :D

 Lényegében ennyi történt, az egész nagyon gyorsan lezajlott, de még is életem legszebb napja volt, hiszen végre sikerült és nem csalódtam bennük :)