23.07.2017 – Jedward Newcastle

Egy pár órája estem haza Newscastle-ből és meg kell mondjam, hogy ez volt a nyár bulija :D Iszonyat jól éreztem magam és az, hogy az ikrek ott voltak csak egy bónusz volt :D Minden barátom ott volt: Írországból, Dél-Angliából, Svédországból, Németországból ááhhh mindenhonnan :D Teljesen tele vagyok energiával, ezért úgy döntöttem, hogy most még frissen megírom Nektek a történteket :D

Az úgy kezdődött, hogy pár hónapja a South Tyneside bejelentette, hogy a fiúk fel fognak lépni a fesztiválon, ezért én nem is haboztam azonnal szabadnapot kértem és elkezdtem tervezgetni az utat…akkor még egyedül. Ez még jóval Glasgow előtt volt (gyerekek már meg kellene írnom azt a Glasgow bejegyzést mivel már 60x emlegettem, de senki nem érti a lényegét xD), szóval akkor még nem ismertem se Mary-t, se Elisabeth-et, de persze Glasgow után rávettem Mary-t, hogy jöjjön el Velem, így már 2-en voltunk =). De kb. 1 hete még Elisabeth is rámírt, hogy jó ötlet - e ha jön? Mert elmegy Dublinba 1 hétre és mivel olcsó a repcsijegy átjönne Newscastle-be a show-ra (Elisabeth svéd). Én erre elkezdtem fangirlingelni, mivel imádom Elisabeth-et és minden vágyam volt, hogy Ő is jöjjön és együtt bulizzunk és együtt várakozzunk stb stb.

Az indulás előtt 1 héttel majdnem szívrohamban haltam meg, mivel a főnököm beírt dolgozni, és az egész életem lepergett előttem, ezért egy nagyon érzelmes üzenetet írtam Neki és már A meg B meg C tervekkel álltam elő Neki, mire 1 óra után írt, hogy ja az egy hiba volt és már régen kijavította…gyerekek az volt életem leghosszabb órája. Ott hagyott a tudatlanságban, borzalmas volt xD

A fesztivál előtt egy nappal utaztam le Newcastle-be, az állomáson már Mary várt rám =) Annyira izgatott voltam, teljesen fel voltam pörögve! Elmentünk várost nézni, majd visszamentünk a szállásra, ahol órákig beszélgettünk, majd lefeküdtünk aludni. Előtte még írtam Elisabeth-nek, hogy reggel mielőtt felszáll a gépre írjon már Nekünk, hogy az ikrek a gépen vannak e Vele együtt, mert ha igen, akkor elkészülünk rendesen :D Reggel 7-kor pittyent is a telefonom az üzenettel, hogy „They are on the flight”. Azonnal felordítottam, hogy „MARY!!! They are on the flight!!”. Gyorsan írtam Sasha barátnőmnek, hogy jöjjenek a reptérre most, majd felugrottunk, szó szerint XD Gyorsan hajat mostam, smink, ruha, kistáska és rohanás a reptérre xD Éppen odaestünk, mikor kiléptek az ajtón :D 1 percet sem kellett várnunk :D Annyi időm volt, hogy Sasha-t megölelgettem és kicsit beszéltünk, majd megjelent Ed (szokás szerint először), mögötte John, és mögötte Elisabeth!!! Én bevágtam az ezer wattos mosolyom, elsétáltam Ed mellett, aki azt hitte hozzá megyek, de nem: odarohantam Elisabeth-hez és megölelgettem xD Ed meg: Oh god xD Utána persze Edet is megöleltem, majd John is odajött, hogy „Hey Annie, how its going?” :D De én sokkal izgatottabb voltam Elisabeth miatt, mert már 2 és fél hónapja nem láttam!! De próbáltam koncentrálni persze, szóval visszakullogtam John-hoz, megbeszéltük az eseményeket majd csináltunk képeket =).

Mivel sokan voltunk és nekik kevés idejük volt sajnos futószalag módba kellet váltani…az anyukájuk is ott volt, mindenki sikítozott mikor megláttuk Őket :D Instagram storyra is csináltunk vidiket (Remélem senki nem maradt le róla, én is benne voltam :D). Elkísértük Őket a taxiig, de én inkább Eddel maradtam kivételesen. Ilyen farmer szegecses jacket volt rajtuk és Ed kabátjáról sorra hullottak le a szegecsek, azt segítettük Neki visszarakni, közben kicsit kibeszéltünk pár dolgot, amit nem akarok leírni, mert biztos nem szeretnék, ha erről menne a témázás, főleg mivel eléggé privát hangnemben mondta el a dolgokat. Amúgy kicsit örült a lelkem, mert ez volt az első alkalom, hogy Ed nem hívta oda Johnt, amikor csak ketten voltunk…Kezdek hozzá is hozzá szokni, de még mindig nincs meg az a „comfy” érzés körülötte, mint John körül. De úron vagyunk, haladunk :D

Búcsút intettünk, visszamentünk a hotelba Maryvel és Elisabeth-el, és ment a csevegés ezerrel. Úristen ennyit már rég beszéltem, de tényleg nagyon hiányzott és olyan jó volt, hogy ott volt *-*. Majd lassan elkészültünk, fogtunk egy taxi-t és elindultunk a fesztivál helyszínére. A taxiba nagyon átváltottunk öhm…khm…kicsit kinky beszélgetésbe a fiúkról, ezért a sofőr úgy döntött, hogy hangosabbra állítja a rádiót xD De ez minket nem állított meg, hangosan elkezdtünk beszélgetni, meg énekelni xD Esküszöm felárat számolt fel érte, de megérte :D Mikor kiszálltunk a taxiból beálltunk a sorba, majd odajött egy szervező (Bob), hogy van e priority jegyünk…Nekem meg Marynek volt, de Elisabeth-é soha nem érkezett meg, pedig megrendeltem. Mondta, hogy akkor várjunk. Odahívott egy másik szervezőt, elmondta mi a probléma, majd a srác (Ronie), előhúzott egy listát, pillanatok alatt megtalálta a jegyemet és beengedte Elisabeth-et is *-*. Bementünk, kb ugrálva és sikítozva :D Beálltunk a többi Jed fan mellé, majd kapunyitás után futottunk a színpad elé, ahol landultunk a 3. sorba :D Igaz még volt 3 óránk az ikrekig, de azt végig beszélgettünk és röhögtük :D Sajnos Mary mögénk került, de Elisabeth-el teljesen elvoltunk. Mintha évek óta ismernénk egymást, pedig csak 2 hónapja taliztunk és ez volt a 2. alkalom, hogy személyesen :D .

Az ikrek előtt felléptek valami helyi dobosok, az ír „Taken” (úristen az egyik tag olyan helyes volt, hogy úúúristeeen), valami Xfactoros csávó, meg még egy X-factoros csávó ésss utána megjelentek a fiaink :D De kb. minden fellépő alatt azt üvöltöztük, hogy „Jedward” szóval lényegtelen volt minden :D

Nagyon-nagyon jó volt! Előadtak kb 10 számot, ha nem többet…igaz össze voltak mixelve, de rohadt jó volt! Sokat sajna nem volt alkalmuk beszélni, de jól megoldották. Csak azt sajnálom, hogy az „Oh hell no” nem volt =( Az mindig a közönség kedvence…De minden újabb számukat előadták meg sok régit a Young Love-ról főleg. Sokszor lejöttek a színpad mögé is. John észrevett kb a show felénél, szóval eléggé sok figyelmet is kaptam :D A végén széttépte magát a pólóját (ahhhwww), és bemászott a közönségbe…de a másik oldalon =(. Akkor Ed pont a kordon előtt állt előttem, ránéztem reménykedve, hogy talán Ő is, de mintha olvasott volna a gondolataimban, rámnézett és egy olyan cheeky mosollyal megrázta a fejét, én meg röhögve legyintettem rá egyet…reménytelen xD De mikor John bent volt a tömegben kb. velem egy vonalba rám nézett és elindult felém miközben nézett és én is elindultam, de sajna út közben random emberek ráugrottak…de nagy nehezen odaért hozzám, kinyújtotta a kezét felém, megfogtam, de abban a pillanatban kiszedte a biztonsági Őr…ahhhwww. Na mindegy. Majd legközelebb :D Tapizom én eleget amúgy is :D

Amúgy a fellépés alatt körülöttünk senki nem volt fan, de én és Elisabeth végig üvöltöztük meg ugráltuk az egészet, és a mögöttünk lévő két csaj folyton minket nézett és rajtunk vigyorogtak xD De miután vége lett mondták, hogy tökre élvezet volt minket nézni, mert ilyen „passion”-t ritkán látni :D Haha. Az biztos, hogy alkottunk :D A hangom is elment utána, de már visszajött :D

A fiúk után a fél közönség kivonult :D A fanokkal oldalra álltunk és dumáltunk kicsit. Mindenki bemutatkozott, akit nem ismertem vagy csak twitteről futólag és meg kell mondjam sok ember kellemes csalódás volt =). Sajnos az eső egyre jobban szakadt majd átment monsoon-ba…szóval gyorsan fogtunk egy taxit és visszamentünk a hotelba de addigra mindenünk szétázott…Ja igen a taxi sofőr iszonyat nagy volt :D Végig áradoztunk az ikrekről, majd berakta pár számukat, szóval átment az egész taxi egy party útba :D Úristen de jó volt :D Miután visszaértünk a hotelbe gyorsan megszárítkoztunk és visszamentünk a reptérre. Órákig várakoztunk, de nem unatkoztunk: beszélgettünk, énekeltünk, eladtuk a fél repteret és ismerkedtünk más fanokkal. Iszonyat jól éreztem magam! Majd megjelentek az ikrek =) Lelapult hajjal, mint a múltkor :D Ránéztem John kócos fejére, és megszólaltam, hogy: „Hotel shampoo?” Mire Ő mondta, hogy „Yess” xD (Aki olvasta az előző durham-i bejegyzésem az érti :D). Oldalra álltunk, beszélgettünk. Ez amolyan esti nyugis csevely volt. Semmi extra. Lazultunk, kibeszéltük a napot stb. Felmentünk az emeletre, John levágódott egy asztalra :D Majd egy kicsit komolyabb témába vágtunk. Mondta, hogy Ő mindenkit másképp szeret, mindenki felé más érzései vannak, de hogy Ő képtelen meglátni másokban a rosszat, Ő olyat nem csinál meg nem is tud. Mondta, hogy Neki mindenki más miatt fontos stb…Olyan jó volt Őt így látni. Szeretem hallgatni, amikor valami témába belemélyed, mert ilyenkor döbbenek rá mennyire értelmes ember, mennyire szép ember belülről. Annyira imádnivaló. Ed valahol oldalt állt és a fanokkal csinált képet, de én inkább Johnt hallgattam. Imádom. Aztán elröhögte magát és elkezdett baromságokat mondani, de szerintem csak azért mert látta, hogy mennyire komoly arccal hallgatjuk :D

Megjelent az anyukájuk is, megint tolószékben =(. Nem kérdeztünk rá, ők sem mondtak semmit. Majd elmondják, ha akarják, de nem érdemes belemászni, ha ők sem említették előtte. Elisabeth is ugyan azzal a géppel ment vissza, mint az ikrek, szóval elbúcsúztam tőle. Majdnem elsírtuk magunkat, nagyon rossz volt =( Tudtam, hogy most megint egy ideig nem látom…John is odajött és csoport ölelést kaptunk :D Majd Elisabeth bement a kapunk, az ikrek is mentek lassan, de Ed még visszafutott végig ölelgetni mindenkit, mert bűntudata volt, hogy nem adott mindenkinek ölelést…persze ennek az lett a vége, hogy John is visszajött és még vagy 5 percig beszéltünk. Majd belökdöstük Őket, és amíg látótávolságban voltak integettünk és énekeltünk… :D

Utána elbúcúsztam Sasha-tól is, mivel tudtam, hogy Őt sem látom egy ideig =( Még egy picit ott bandáztunk, majd mindenki ment vissza a hotelba. Eléggé rosszul voltam utána, sírtam és kb teljesen befordultam. Rossz volt, hogy vége, mert tényleg mindenkit hiányolok már most és rossz, hogy nincsenek itt, de hamarosan újra tali lesz tudom.

Addig is élvezem a nyarat és várom a következő utazásom =)

Jedward - Durham - 29.05.2017

Ahogy ígértem igyekszem bepótolni az elmaradt bejegyzéseket =) Úgy döntöttem, hogy visszafele haladok az időben, így egyszerűbb, de lehet, hogy sok dolognak nem lesz értelme eleinte, de ígérem, amint bepótolom minden értelmet fog nyerni =).

Glasgow után nem sokkal érkezett a bejelentés a durhami koncertről. Eleinte úgy voltam vele, hogy szó sem lehet róla, mivel épp elég pénzt elköltöttem már, és mivel túl közel volt az időpont abban sem voltam biztos, hogy a főnököm elenged, de mivel Mary nagyon nyaggatott, hogy menjek vele gondoltam mit veszítek, megkérdezem hátha elengednek, de nem akartam menni. Meglepő módon, gond nélkül el lettem engedve. Annyira meglepődtem, hogy vigyorral az arcomon írtam Marynek, hogy akkor Let’s do this. A fesztivál előtt egy nappal érkeztem meg Durhamba, rögtön a Comic Con után =D. Egész nap Flash-nek voltam beöltözve, majd futottam haza (ha ha ha), átöltöztem és indultam, este 10-kor a King’s Cross-ról vonattal Durhamba. Éjjel fél 2-re értem oda, de Mary várt rám az állomáson =) Visszamentünk a szállásra, még kicsit beszélgettünk, majd reggel 5-kor (igen, 3 óra alvás után), felkeltem, elkészültünk és indultunk ki a reptérre, mivel fogalmunk nem volt mikor fognak érkezni…Mint megtudtuk, csak a délután 15:30-as géppel jönnek, ami annyit jelentett, hogy volt 6 és fél felesleges óránk a reptéren xD Unatkozni nem unatkoztunk, elfoglaltuk magunkat: beszélgettünk, kajáltunk, beszélgettünk, izgultunk, elmeséltük egymásnak a történeteinket az ikrekről. Esküszöm életem egyik legjobb várakozása volt, mert jobban megismertem Mary-t és amikor felidéztem az emlékeket csak mosolyogtam végig, mint a vadalma :D Mary meg is jegyezte, hogy amikor róluk beszélek, főleg John-ról, akkor nagyon kis mosolygós leszek xD Hát nekem ez eddig nem tűnt fel, meg úgy senki nem említette. Közben pár ír rajongó jött egy korábbi géppel Dublinból, kezdtünk gyűlni.

Mikor leszállt az ikrek gépe nem sokkal utána már láttuk az ajtó mögött Edet közeledni, majd később John is megjelent, mögöttük az anyukájuk is =). Ed jött oda először, majd John. Mindenkit végig ölelgettek, beszélgettünk. Majd elkezdtünk képeket csinálni. Ed mondta, hogy látta a The Flash ruhámat és, hogy mennyire sexy volt xD Mondom jézusom, mi a sz.r :D Megköszöntem, de utána odaszólt John-nak, hogy „John, come here, she wants you”. Amúgy pont ezt ecseteltem az előző blogomban, hogy valószínűleg Ő engem elkönyvelt John girl-nek (tényleg van rá nyomós oka, de rosszul hiszi. Ha érdekel valakit leírhatom egy bejegyzésbe később), de ez nem igaz. Nem vagyok John girl én mindkettőjüket imádom, de az tény, hogy John mellett sokkal kényelmesebben érzem magam, jobban megnyílok. De amúgy örülök, hogy pl. múltkor a Heathrown már Eddel többet beszélgettem, mint általában.

Szóval odahívta John-t, csináltunk 3-an képeket, John végig nyalogatta az arcom xD (Pl. ilyet Ed sose csinálna). Majd megjelentek a rendőrök, először azt hittük, hogy azért, hogy kiküldjenek minket, mert nagyon, de nagyon hangosak voltunk, meg eltorlaszoltuk az utat is. De nem, kiderült, hogy Ők csak képeket akartak csinálni az ikrekkel =D Ez mekkora már??? :D Rohadt jó volt, az ikrek is nagyon élvezték, később pedig a rendőrség egy tweet-ben köszönte meg a fiúknak a képet :D 

Utána még álltunk és beszélgettünk, majd Ed csak úgy mellesleg megkérdezte, hogy mikor kellene amúgy színpadra állniuk? „5 something, right?”. Majd ránéztem és közöltem Vele, hogy nem, pontban 5-kor kellene a színpadon lenniük és btw most 16:10 van xD Ő meg: „Omg, omg, John we have to go!!” xD Elkísértük Őket a taxiig, John oda kullogott mellém szokás szerint, hogy ketten is beszéljünk. Kérdezte, hogy „Whats up? Any news?” Meséltem neki a Comic Con-ról, meg a Flash jelmezemről stb. Akartam kérdezni tőle pár dolgot, de pár lány odajött, hogy adjon John-nak egy „Agyar” figurát a Harry Potter-ből :D Istenem annyira örült Neki, nagyon aranyos volt =) Kérdezte, hogy mennyien lehetnek már a fesztiválon, valaki mondta is, hogy nagyon sokan. John ránk nézett és mondta, hogy próbáljunk már meg előre furakodni. Valaki mondta, hogy hát az lehetetlen, de megpróbáljuk. John mondta, hogy „Squeeze from the side” xD Majd egy nő (nem tudom a nevét) mondta, hogy vagy bejátszhatjuk, hogy elveszett a kislányunk és úgy előre mehetünk, hogy „Amy, omg Amy, my daughter where are you” Úristen ezen John úgy elkezdett röhögni, hogy majdnem leesett arról a korlátról, amire éppen felállt és mondta, hogy ez rohadt jó és, hogy ha ezen múlik játsszuk már be :D De amúgy látszódott rajta, hogy valami bántja, de tényleg nem tudom megmondani mi. Már az elmúlt pár alkalommal (olyan február óta) olyan szomorú volt, de mindig csak akkor látszik boldognak, ha mi ott vagyunk. Nem akartam megkérdezni, úgy voltam Vele, hogy majd elmondja, ha akarja, na meg sietniük kellett. Beraktuk Őket a taxiba, majd mi is beugrottunk egybe és mentünk a fesztiválra, vissza Durhamba. Úton odafele írtam Fanni-nak messengeren, meséltem neki, hogy mi van, mi történt, közben Mary-ékkel is kitárgyaltuk a történteket =) Amúgy Mary nagyon aranyos, nagyon camera shy, szóval Ő nem csinál képeket a fiúkkal, sem senkivel, de az ikrek ismerik és megvannak a maguk kis hülye szokásaik Vele :D Mindig olyan vicces nézni, de nagyon szórakoztató, főleg, ahogy John próbálja megölelni Mary-t, de vmi hülye szokása van rá és Mary mindig ellenkezik meg ütögeti a kezét, de persze mindketten röhögnek :D.

Hol is tartottam? …. Jaaa, szóval odaértünk, kiszálltunk a taxiból majd megkerestük a fesztivál színhelyét. Ja igen am ez egy „Pride” fesztivál volt, szóval mi eléggé kilógtunk a sorból, DE sikerült előre állni a sok idegen között. Amúgy 16:55-re értünk oda, de az ikrek még nem voltak ott, de nem sokkal később láttuk Őket a színpad mögött :D Az  első sorba befurakodtunk, de még egy kicsit várnunk kellett. Majd egy picivel 5 után meg is jelentek a színpadon, ami amúgy icike picike volt, ketten be is töltötték az egészet. Majd a színpad előtt, két oldalt megjelent két táncos csaj valami gólyalábakon. Förtelmes volt, de kibírható. A fiúk amúgy taroltak, nagyon nagyon jó showt csináltak, habár csak egy fél órájuk volt a színpadon, de azt kitöltötték és a végén 1 órát játszottak :D Mindig próbálták nekik jelezni, hogy már vége, de nem érdekelte Őket, folytatták :D A közönség is nagyon élvezte, habár senki nem ismerte egy számukat se, de mindenki nagyon élvezte :D. A lipstick alatt Ed rám nézett és úgy énekelte a szám felét, hogy egymásra mutogattunk meg utánoztuk egymás mozdulatait :D Koncert után fogtunk egy taxit és visszamentünk a reptérre, úton odafele végig szenvedtem, mivel semmit nem hallottam csak a fülem sípolt: Túl hangosra volt állítva a hangfal a fesztiválon és tényleg ilyet még nem tapasztaltam. Csengett és zúgott a fülem, de nem csak nekem: Mindenkinek. Pár embernek kidugult a füle mire a reptérre értünk, de én nem voltam ilyen szerencsés, nekem másnap reggel SEM volt jó a hallásom, csak 2 nap múlva tisztult ki minden, de addig zárt térben majdnem megőrültem annyira fájt a fülem.

Na szóval visszamentünk a reptérre, majd ott vártunk kb. 2 órát mire megjöttek az ikrek, de nem voltunk sokan, max 8-an. Mondták, hogy még interjút kellett adniuk meg még elmentek egy hotelbe hajat mosni meg lefürödni. A hajuk teljesen lelapult és nagyon baba puha volt *-* John megengedte, hogy végig beletúrjunk a hajába, úristen annyira puha volt, mint a baba macska szőr *-* De amúgy 10 percen keresztül azért panaszkodott, hogy neki „Hotel shampoo”-val kellett hajat mosnia, de ezt még ilyen random túristáknak is megjegyezte, akik gyanútlanul arra jártak :D

Ed mondta, hogy kicsit bajba kerültek, amiért több mint 1 órát játszottak, de hogy „Its alright”. Próbáltam kérdezni, hogy mikor jönnek esetleg Magyarországra, de erre annyit kaptam, hogy „OMG, you came from London”….Szóval terelt, de mindegy. Majd felmentünk az emeletre. Az egyik nőnél volt csoki, John folyton azt lopkodta :D Az olyan vicces volt a végén odaakarta neki adni az egész dobozt, de nem kellett neki, mert hogy amúgy nem olyan finom xD Istenem az az ember…Majd megjelent az anyukájuk, de tolószékben volt. Nem tudjuk miért, nem is akartuk kérdezni, de látszott rajtuk, hogy teljesen hálásak is amiért senki nem támadta le Őket a kérdéssem. Szerintem ezért is szeretnek minket annyira, mert soha nem kérdezünk meg olyat, amiről tudjuk, hogy azelőtt sosem említették és nyilván okkal. Ha akarják úgy is elmondják. John látta, hogy nagyon nézem a tolószéket, aztán ránéztem, de csak rámosolyogtam, mire Ő visszamosolygott. Szerintem örült, hogy nem kérdeztem rá, nem hiszem, hogy tudott volna mit mondani.

Majd jöttek a búcsúölelések, a goodbye-ok és egy see you soon kíséretében bementek a kapun.

Azt szeretem bennük, hogy mindig tanítanak Nekem valami újat, sosem kell bennük csalódnom. Már megtanítottak rá, hogy a világ nagy, és ha akarsz valamit, azért tenni kell és nem csak ülni és várni a csodát. Megtanították nekem, hogy ha valamit nagyon akarok, azt el tudom érni, ha kifogásokat keresek az azt jelenti, hogy nem akarom eléggé. Megtanítottak arra, hogy mások boldogságának örülni kell, a féltékenység nem megoldás. Tudni kell örülni a mások sikereinek. Csak saját magad érheted el a céljaidat, másoktól ne várj csodát.

Remélem tetszett a bejegyzés, még számtalan hasonlót kell bepótolnom, ígérem megpróbálok rá időt szakítani hamarosan =) Én legközelebb most vasárnap (23-án) találkozom a fiúkkal. Megpróbálok átadni annyi üzenetet Nekik, amennyit tudok. Főleg megakarom említeni az augusztusi hazai fantalit, remélem lesz rá lehetőségem =) És ígérem, amint hazaértem leírom az élményt =)

Addig is megtaláltok Twitteren/instagrammon: anett8903

Jedward - Heathrow - 10.07.2017

Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem írtam blogot, de mivel eléggé sok negatívot kaptam, abbahagytam. Másrészt pedig azt éreztem, hogy nekem az ikrek olyan emberek az életemben, akik nagyon közel állnak hozzám és nem tartottam fair-nek, hogy leírjam miket mondanak nekem, miket üzennek, miben segítenek stb.…De rájöttem, hogy ha nem is mindent, egy kis részt megoszthatok Veletek: érzéseket, élményeket stb. Önzőség lenne, ha otthon nem tudnák meg, milyen nagyszerű emberek és milyen tehetségek zenészek. Szerencsére nekem sok alkalmam volt már Velük találkozni, és a legutóbbi bejegyzésem Róluk már jó pár éve volt, ami „shame”, mert azóta már nagyon sokszor találkoztam Velük, de egyikről sem írtam bejegyzést. És az az igazság, hogy nagyon sokat jártatom a számat Róluk, szinte mindennap. Akkor már miért is ne írjam le? Ígérem, bepótolom az elmúlt (3?) éveket, de először kezdjük a legfrissebb találkozással, vagy is az eheti hétfői nappal (10.07.2017):

Szokásos hétfői szabadnapos programomat terveztem, egy kemény 3 órás edzést a kedvenc edzőmmel. Éppen átöltöztem, vártam az órát, majd pont mielőtt beléptem a terembe megláttam a fiúk aznapi „insta live”-ját, amiben John így btw megemlíti, hogy jönnek vissza Londonba…ma…Majd abban a pillanatban barátnőm is rám írt, hogy ha úgy van, akkor mennék e a reptérre? Hirtelen megálltam, nem tudtam mit csináljak, majd félig beléptem a terembe, felnéztem, az edzőm és a többiek is mindig mosolyogva néztek rám, hogy „Hi”, de nekem csak az a sok sz.r volt a fejemben, ami éppen a fiúkkal történik, hogy meg kell játszaniuk magukat, a kirohanásaik, a tweetek, vagy hogy mennyire nincsenek jól és hogy én csak megakarom Őket ölelni jó szorosan és megmondani Nekik, hogy minden rendben lesz… szóval a reakcióm annyi volt, hogy „I have to go…now” xD Majd azzal a lendülettel átöltöztem és úton haza felé barátnőmmel kiderítettük, hogy mikor és hova érkeznek majd a fiúk. Hazaértem, átöltöztem, elkészültem és elindultam a Heathrow-ra. Kis naivan úgy készültem, hogy majd még az esti edzésem elérem, de indulás előtt 10 perccel a sarokba dobtam a tervet és eltemettem magamban az egész mai napi eredeti tervemet és ezer wattos mosollyal nekiindultam a másfél órás útnak :D (Hiába lakom Londonba a Heathrow messze van, bárhol is laksz). Közben barátnőm írt, hogy Ő már ott vár rám, az 5-ös terminálon. Közben kontaktáltam az ír rajongókkal, hogy mondják mikor mi merre hogyan :D

Közben nagy nehezen kiértem a terminálra és csatlakoztam a csajokhoz =) Ki is sikerült derítenem (az ikreknek hála), hogy melyik géppel is jönnek majd pontosan, de addig még volt 2 óránk, szóval nagyrészt csak beszélgettünk, de azt nagyon élveztem (mint mindig), még akkor is, ha ez nem a megszokott baráti köröm volt =) Mindig olyan jó új embereket megismerni, főleg mióta megismertem Mary-t és Elisabeth-et (róluk később) teljesen kinyílt a világ és mindenkit imádok =D. Nehéz elmagyarázni, de olyan jó érzés =) Sokkal szívesebben megyek és kétszer olyan jól érzem magam, mint előtte bármikor =).

Szóval visszatérve a reptérre. A csajokkal főleg erről az új MTV műsorról beszélgettünk és mind a négyen egy véleményen voltunk…ez egy darab sz.r. Főleg úgy, hogy tudtuk az igazságot (hála a fiúknak), rossz volt tudni, hogy Ők maguk is besokalltak és nem érzik jól magukat. Néha úgy érzem, hogy én magam túlreagáltam a dolgokat és hogy biztos olyat is beleláttam, ami nem igaz. De féltettem a „fiaimat”, ha Őket Valaki, Akárki bántja, az engem is bánt és vesznie kell! Its a job”, ezt Edward mondta, szerintem ez már alapba sokat elárul arról, hogy Ők maguk, hogy állnak hozzá. A Blaze-s tweeteket még mindig nem akarom megosztani és nem is akarom Őket leírni, mivel Ők maguk is kitörölték, ezt tiszteletben kell tartani, de azok mindent elárultak. De úgy vagyok vele, hogy bármi van, Mi úgy is ott leszünk Nekik, tartjuk a hátukat és visszarángatjuk Őket.

Szóval, tényleg azt hittem, hogy csak bemesélem, hogy megviseli Őket a show és hogy nem boldogok. Azt hittem, hogy majd meglátom Őket, mint sok-sok alkalommal ezelőtt és ott lesz a mosoly már alapba az arcukon. Tévedtem. Mikor kinyílt az érkező csarnok ajtaja, megláttuk Őket közeledni a folyosón. Edward elöl kullogott, John valahol hátrébb. Ahogy közelebb értek láttam, hogy az MTV stáb is Velük volt…amint kijöttek az ajtón körbe sem néztek, de hirtelen nem jött ki hang a számon, csak az arcukat néztem. Egyik sem mosolygott és John arca valahogy olyan…nem tudom…megviselt és szomorú volt? Olyan depresszíven szomorú? Ha ennek van értelme? Nem számítottak senkire, de a barátnőm utánuk szólt, akkor fordultak meg. Edward ránk nézett és egy olyan megkönnyebbült boldog mosoly ült ki az arcára és félre lökte a stábot és futott oda hozzánk és mindenkit megölelt. Mikor odaért hozzám rám nézett és megkaptam a szokásos „Hey, Hungarian London Girl” köszöntést és a szoros ölelésem. Majd kinéztem a válla felett és akkor láttam meg Johnt jönni. Végig ölelt mindenkit már mosollyal az arcán,  de látni lehetett rajta, hogy az már egy őszinte mosoly. Majd odaért hozzám és nem tehetek róla, de a nyakába ugrottam és agyon szorongattam, majd röhögve mondta, hogy „Hi Annie, missed you”. Majd megkérdeztem, hogy jól van e? Mondta, hogy „Its ok, Im fine”.  De inkább csak húzta a száját, ami mindent elárult, mint válasz. Majd Edward mondta, hogy sajnos nincs idejük, mert menniük kell…mind ezt egy szemforgatás mellett, hozzáteszem. John viszont megkérdezte a stábot, hogy baj e ha itt maradnak Velünk egy picit? Mondták, hogy „Its ok”…de nem volt egyik sem szimpatikus, főleg, hogy fejeket is vágtak. Akkor látszott az ikreken, hogy kicsit megkönnyebbülnek, mert tényleg szerettek volna ismert arcok között lenni.

Nem voltak sokáig, max 15-20 percig, amíg fuvart intéztek Nekik meg összerendezték a csomagokat meg a kamerákat. Ez alatt sokat beszéltünk Velük (csak 6-an voltunk ott), de senki nem beszélt konkrétan a showról. John elvette a telefonom és csinált egy videót (instamon: @anett8903 fent van), majd csinált képeket is. Nagyrészt csak azt akartam tudni, hogy biztos minden rendben van e, mert tényleg nagyon megviselt volt az arca, olyan volt, mintha nagyon mérges lenne. Majd odamentem Edward-höz, rám nézett és megkérdezte, hogy „What did you do to your hair? It has a different colour, right?” Mire én: „yess mate, I washed it” xD Majd megkaptam a szokásos „Omg” fejet tőle :D Oké szóval a dolog Eddel, hogy én soha nem tudok neki egy komoly választ adni, mindig valami hülyeséget kell benyögnöm, de szerintem már hozzá szokott :D Még koncerteken is ha bulizom és énekelek és látom, hogy rámnéz és nekem énekel, akkor is valami f.szságot kell csinálnom xD Meg sztem elkönyvelt, mint „John girl”-t, ami nem igaz, de valahogy rám ragadt, de annak is megvan a maga sztorija :D Ha valakit érdekel, majd leírom egy másik bejegyzésben :D Am gőzöm nincs mit gondolhat rólam, de elvagyunk.

Hol is tartottam? … Ja igen, Edward. Szóval mindezek után, csak annyit mondtam neki röhögve, hogy „You are weird”, mire ő: „nooo, you are weird, and btw what is this sexy french girl appearance today?” Ezt azért kérdezte, mert még sosem látott rövidnadrágban és rövid topban xD Sajnos ezután a stáb elkezdte Őket kitolni az ajtón, ezért Velük kellett menni. Közben magyar barátnőimmel beszélgettem a közös kis group chatünkben, akik addigra már tele írták a messengerem xD Épp azt olvastam, amikor Ed beállt mellém és bele is nézett, de nem mondott semmit. Mikor kiértünk, a külső téren volt ilyen földből feltörő szökőkút szerű valami, ott csináltak is videót az insta-live-ra.  Utána míg vártak a kocsira még lent maradtak Velünk. Én itt inkább John-al beszélgettem, főleg az új pókember filmről, meg a közelgő koncertről, meg mondta, hogy mennyire látni, hogy sokkal boldogabb vagyok, mint pár hónapja. Hát igen, sok minden történt, amiről Ők tudnak is, és nekik köszönhetően sikerült tovább lépni, sokat segítettek benne, de ebbe nem akarom belemenni. Közben az egyik stáb tag felrakta rá a mikrofont, de John kb. úgy nézett végig arra a srácra, mintha legszívesebben leütné. Majd megérkezett a lift, elköszöntek, mindenkit végig ölelgettek. Én kaptam John-tól egy erős ölelést meg egy Goodbye Titanic hand touch-t :D Edward-től csak a szokásos „Bye Hungarian London Girl” ölelést :D Majd végig néztük, ahogy felmennek a liftben, ahol rátapadtak az ablakra és úgy integettek, de ez sem tetszett a stábnak…

Azért jó volt, hogy abban a kis időben fel tudtuk Őket vidítani, mert látszott rajtuk, hogy mennyire örülnek Nekünk és tényleg jól érezték Velünk magukat. De rossz volt Őket, főleg Johnt, így látni. Ed jobban álcázza, ha rossz kedve van, Ő szinte végig mosolygott, de ha szóba került a show, akkor inkább próbált terelni. De egy barátnőm sokat ki tudott belőle szedni…Szeretnék, ha tudnánk, hogy mi igaz és mi nem, de mélyebben nem akarnak belemenni. Én személy szerint nem akarom látni, ezt a show-t, főleg, hogy úgy lesz megvágva, hogy pff…

Miután elmentek egy kicsit kibeszéltük a többiekkel a történteket. Lényegében igazunk volt, kicsit maguk alatt vannak, és ugyan az a véleményük, mint Nekünk. DE, ettől függetlenül jól esik nekik a támogatás, mert így Ők is könnyebben mennek keresztül az egészen. Mindegy, nemsokára vége, még pár nap. Legközelebb egy hét múlva találkozom Velük, Newcastle-ben. Egy pár hete majdnem azon voltam, hogy törlöm az egész utam nem érdekel. Nagyon mérges voltam a show miatt…De mindenki ott lesz, akit szeretek és Maryvel már ott leszünk előtte nap is =) Még Elisabeth is ön, szóval nem, nem hagyhatom ki és alig várom =)

Harry Potter and the Cursed child

Sziasztok!

Tudom már vagy ezer éve nem írtam ide, de a múlt szombat után egyszerűen nem bírtam megállni, hogy  megosszam ezt az élményt Veletek is :)

Szeretném elmondani előre, hogy nem fogom leírni miről szól a történet, semmi spoiler veszély nincs se a darabra, se a könyvre :)

Mint sokan tudjátok (vagy nem), Londonban a Royal Palace színházban, heti 5 alkalommal meglehet tekinteni, a Harry Potter and the cursed child-ot, a legújabb, 8. Harry Potter könyv színpadi változatát (Ha van rá jegyed ugyanis 2017 decemberéig sold out). Meg kell, hogy mondjam eleinte kétségekkel tele vásároltam meg a könyvet, hiszen úgy voltam vele, hogy ez nem az igazi/eredeti történet, ráadásul Harry fiáról, Albusról szól, tehát valószínű csak gáz lehet és borzalmas.
Mindezen kétségek ellenére még is megvettem, elkezdtem olvasni és egyeszűen nem bírtam letenni! Szó szerint minden egyes szabad percemben már nyúltam a könyvért, majd megőrültem, ha nem volt időm olvasni! Egyszerűen hihetetlen, hogy bár nem egy rendes könyvről beszélünk, csupán egy színpadi forgatókönyvről, mennyire eltünik ez a kis apróság és csak a karakterekre és a történetre koncentrálsz.

Teljesen beleéltem magam a két főszereplő helyzetébe, nem is tudtam eldönteni, hogy melyiket lehet jobban szeretni, hiszen mindketten csodálatosak! Imádom Őket!

Ha bárkinek, bármi negatív gondolata vagy kétsége is támadna mielőtt elolvasáná a könyvet, csak annyit tudok mondani, hogy ne! Ez a könyv az egyik legjobb, még ha nem is a megszokott szereplők vannak a középpontban, ez teljesen lényegtelen! Ez a kis apróság eltűnik, ahogy olvasod a könyvet. Szóval mindenki vegye meg!!!

Na, akkor most egy pár szót a darabról is, hiszen ezért is kezdtem el írni ezt a bejegyzést :)
Hozzá kell tennem, hogy iszonyat nagy mázlim volt, hogy sikerült jegyet szereznem! Tudom, hogy mások erre egy évet vártak, én meg csak simán egy héttel előtte vettem meg. Ez lehet, hogy nem fair, de hát ha valamit nagyon akarsz, akkor úgy is megszerzed :)

 Mikor kijött a szereplő gárda idén, kicsit szerintem mindenki kiakadt, mivel senki nem hasonlított az eredeti szereplőkre, ezért sokan negatív gondolatokkal mentek el, megnézni a showt. Eleinte én is kicsit nehezteltem, de a show első hetében egy barátnőmmel elmentünk a stage doorhoz, hogy megnézzük Őket és teljesen lesokkolt, hogy milyen kedvesek és aranyosak és utána már csak az járt a fejemben, hogy de jó lenne megnézni még is a darabot és látni ezeket az embereket élőben szerepelni. Eleinte inkább Sam és Anthony fogott meg, nagyon lelkesek voltak és mindenkivel kedvesek (Albus & Scorpius).
Szabadidőmben elkezdtem odajárni, hogy jobban megismerjem Őket, aláírassam a könyvemet stb. Végül sikerült jegyet szereznem a showra, amit a mai napig nem hiszem el, de megtörtént, láttam a showt és annyit tudok mondani róla, hogy jobb, sokkal/messze jobb, mint a 8 film együtt! Sokat nem mondhatok róla, mivel a Keep The Secrets kampány érvényben van nálam és egy poént sem akarok lelőni.

Amikor megérkeztem a színházhoz már javában állt a sor, mindenki várta a kapunyitást nagy izgatottan. Ahogy elhaladtam a sor mellett minden ember arcán láttam a mosolyt, az izgatottságot. Kicsit tényleg úgy éreztem magam mintha a Roxfortban lennék, hiszen sokan viseltek Griffendéles/Mardekáros sálat vagy éppen Roxfortos egyenruhát.
 A sor gyorsan lement, hamar be is jutottam, átnézték a táskámat, majd eltépték a jegyemet. Emlékszem annyira izgultam, hogy a jegyszedő csajszi megkérdezte, hogy minden oké e, én meg csak egy hatalmas mosollyal az arcomon annyit mondtam, hogy nagyon izgatott vagyok :)

Miután beléptem a színházba az első utam a bent lévő kis boltba vezetett, ahol uhh...tényleg nagyon sok pénzt elköltöttem, de nem panaszkodom, mivel ez bele volt kalkulálva az egészbe. Tényleg mindent beszereztem, amit szerettem volna és meg kell, hogy mondjam én teljesen a rabja lettem ezeknek az újra designolt logóknak :)

Mindezek után elindultam lefelé a lépcsőn, ami eléggé nagy challenge, mivel ott állnak sorba az emeberek a bolthoz, tehát nagyon kell vigyázni, hogy le ne ess :D Majd át a ruhatáron, jobbra a 2-es ajtón kellett bemennem, ami a báron át vezetett, balra, fel a lépcsőn, végül a függöny mögött már várt a hostess csaj, aki elnavigált a székemhez, ami nem volt nehéz, hiszen az A sorban volt, az 5-ös széken :) Az volt az én helyem arra napra :) Nem a legjobb hely, de a lényeg, hogy mindent láttam :)

Annyira izgultam az egész miatt, te jó isten, de mindemellett, annyira, de annyira vártam, hogy elkezdődjön! Kicsit remegtem, de nem bírtam letörölni az arcomról a vigyort :D Úgy éreztem, mintha karácsony lenne és most bontom ki az ajándékomat! Úgy éreztem, hogy minden vágyam valóra válik és semmi sem lehetetlen, hiszen már hetekkel korábban feladtam a reményt, hogy valaha kapok jegyet erre, és tessék ott ültem és már csak percek választottak el az egésztől. Tudom, hogy valószínűleg túlzás az egész, de tudom, hogy ezt azok megértik, akik szintén ezen nőttek fel és tudják milyen volt anno várni a legújabb könyvre és nem aludni napokig, csak hogy befejezzük az olvasást. Én ugyan ezt éreztem akkor és ott :)

A showról sajnos nem beszélhetek tényleg és nem is akarok. De tényleg nagyon-nagyon-nagyon jó volt! Az első perctől magával ragadott, kb. tátott szájjal néztem végig az egészet!

Annyit tudok elmondani, hogy mindent nagyon jól megoldottak, sokszor nem tudtam én sem eldönteni, hogy ezt most még is hogy meg miért? és hogyan? De ezek maradjanak meg titkoknak :D

Sam és Anthony egyszerűen hihetetlen! Sam a legjobb Albus Potter és Anthony a legjobb Scorpius Malfoy! A könyvet olvasva nem tudtam Őt hova rakni, hogy milyen is lehet? Ki is Ő? NEm így képzeltem el, de most, hogy láttam milyen is így már érthetőbb az egész :) Az egyik legjobban megformált karakter :) És nagy-nagyon vicces :D

Nagyon tetszett még a közönség reakciója a dolgokra! Látnotok kellett volna, hogy én hogy néztem :D Mint egy kisgyerek, tátott szájjal néztem körbe a terembe, sokszor nem tudtam merre nézzek! Vagy amikor a közönség egyszerre hallgatott, egyszerre rezzent meg vagy éppen egyszerre nevettünk :D Leírhatatlan érzés volt :) Végig vigyorogtam az egészet, úgy éreztem magam, mintha a Roxfortban lennék. Annyira otthon éreztem magam, varázslatos volt az egész. A szereplők, a személyzet, a hely, egszerűen csodálatos volt! Én tényleg nem is tudok semmi rosszat mondani az egészre! Egyszerűen a kedvencemmé vált, és ha egyszer tényleg filmet csinálnak belőle, akkor igen is ez a szereplő gárda érdemelné meg a főszerepeket, hiszen minden egyes szereplő óriásit alkotott!

 Lehet, hogy túlzás, amit most mondok, de ez volt az eddigi legjobb Harry Potteres élmény, ami eddig velem történt :)

Pray for Paris

Szörnyű és borzalmas, ami tegnap Párizsban történt :( Részvétem mindenkinek, aki elvesztett Valakit, mindenki maradjon erős és bátor.
Sajnos már hiába mutogat mindenki a másikra, hogy ennek meg annak az országnak a hibája volt, már késő. Megtörtént és ezen nem lehet változtatni. Sokan, most a "miért"-re keresik a választ, de erre sajnos nincsen egy megfelelő válasz. Erre több válasz létezik, mindenkinek a maga verziójában, és a megoldásra is ugyan ez jellemző: Ahogy ember, annyi vélemény.
Nagyon remélem, hogy mindent megtesznek azért, hogy ez ne forduljon elő újra, hiszen ezt senki sem érdemli. Mondhatnánk, hogy ezek után már sehol nem vagyunk biztonságban, de ez nem igaz. Eddig sem voltunk biztonságban, hiszen bármikor történhet valami.

Az az egy dolog, amit tudok biztonsra, hogy ilyenkor felerősödik mindenkiben a szerettei iránt érzett szeretete, ami nem egy rossz dolog, hiszen néha történnie kell valaminek, hogy rájöjjünk mi is a jó, mi a helyes és hogyan is kellene viselkednünk, rádöbbenünk milyen törékeny is az emberi élet. Velem is ez történt, hirtelen megijedtem, hiszen lehetett volna áldozat akárki a szeretteim közül, de szerencsére nem.

Én úgy vélem nem csak Párizsért kell imádkoznunk, hanem a világért is, hiszen nem tudhatjuk mi történik a világ bármely táján, bármelyik percben. Mindenki gyújtson egy gyertyát az ártatlan áldozatokért.

McBusted - Dublin - Meet & Greet + concert :)

Goodbye London, next stop is Dublin ;) So wouldn't you like to come with me?

Mivel egyik UK állomásra sem volt már Meet & Greet jegy, ezért fogtam és vettem magamnak egyet (official M.E.A.T. &Greet) jegyet a dublini McBusted koncertre. Szinte nem is gondolkodtam, csak megnyomtam a vásárlás gombot és mire észbe kaptam már a visszaigazló e-mailt olvastam. Nagyon nem izgultam, mivel Netti még mindig Írországban lakik, ezért volt hova mennem és vele is találkozhattam még ha Ő nem is vett jegyet a koncertre :)
Amint eljött a várva várt nap az indulásra már totál be voltam zsongva. Előtte hetekig kerestem a megfelelő ruhát, hogy mit vegyek fel, hiszen ez még is csak a McFly és a Busted, vagy is a McBusted! Életem értelmei, életem szerelmei, egymás lelkitársai vagyunk :)
Tudom már találkoztam Velük egyszer, de ez még is csak más lesz! Hivatalos fotósok, beszélgetés stb. Nagyon, de nagyon - nagyon izgultam.
Kicsit féltem is, mivel koncert előtt pár nappal megint kijött a derék fájásom és kb. meg sem tudtam mozdulni. Egész nap feküdtem az ágyban, nem tudtam felülni, ha még is, akkor órákig tartott, a lábamon nem tudtam megállni, semmi. A koncert előtti nap sem volt jobb, de reggel, amikor felébredtem minden elmúlt. Mintha nem is lett volna!
A legnagyobb kihívás az volt, hogy Nettit rávegyem, csak kísérjen el az arénához, végzek a Meet and Greeten és mehetünk haza, a koncertre nem megyek be. Végül beleegyezett és oda is értünk olyan délután fél 5-re. (5-re kellett odaérnem). A sor már állt, úgy döntöttem csatlakozom, így Nettit hátra hagyva neki indultam ennek a kalandnak is.

Amint kinyitották a kapukat szépen, lassan bementünk az arénába, ahol egy kis asztalon ott voltak a kártyák és a karszalagok. Az asztal mögött két nő állt, ipadon regisztráltak és ellenőrizték a jegyünket, majd megkaptunk mindent és egy oszlop mellett kellett még sorban állnunk a következő egy órában. Hát, ide is egyedül mentem, de már a londoni koncert után valahogy tudtam, hogy itt is barátokra lelek, és nem is tévedtem :) A legtöbb embert látásból ismertem még korábbi koncertekről, reptérről stb. És még Ők is felismertek engem :D Így az az egy óra beszélgetéssel, röhögéssel és énekléssel telt :D

Majd jött az a pillanat, amikor megindult a sor...Az a pillanat, az a szívdobbanás, amikor mondták, hogy most felmegyünk az emeletre. Amíg másztuk a lépcsőket már képtelen voltam beszélni, annyira izgultam, annyira remegtem, annyira féltem? Majdnem el is estem, de nem én voltam az egyetlen.
A Meet and Greet a legfelső emeleten volt, ahol egy kávéház működött, de akkor persze le volt zárva, nekünk :). Oldalt kellett sorban állnunk kettesével. A szervező mondta, hogy kettesével mehetünk oda a fiúkhoz, egyesével nem lehet...Szerencsére a mellettem lévő csaj is egyedül volt, így együtt álltunk sorba...még kb. fél óráig. Abban a fél órában kiszáradt a torkom és még jobban remegtem. Izgultam nagyon. A körülöttem lévőket figyeltem: Voltak akik izgultak, voltak akik nem. De abban a pillanatban, amikor a szervező mondta, hogy itt vannak a fiúk, mindenki viselkedjen, mindenki megállt és feszült lett. A sor megindult, de számomra még mindig takarta a fal a fiúkat. Mikor már közeledtünk....annyira de annyira remegtem, hogy megálltam, ránéztem a csajra és mondtam, hogy én ezt képtelen vagyok végig csinálni, én hazamegyek! 10 éve erre várok és megtörténik és nem, ez nem fog menni...Semmit nem tudott mondani, csak azt, hogy Ő is ezt érzi, de haza nem mehetünk :D
Majd eltűnt a fal, odahívott minket a hostess csaj magához, hogy mi leszünk a következők, rakjuk le a táskánkat az ott lévő asztalhoz és mindjárt fogadnak a fiúk, álljunk a felragasztott vonalhoz miután leraktuk a táskát és, hogy maximum 10 percünk van a srácokkal.

Nem mertem felnézni, lehajtott fejjel léptem ki a fal takarásából, majd úgy is álltam tovább, nem néztem rá a fiúkra. Talán Tom kék haját láttam, nem tudom....Majdnem eltakartam az arcom a kezemmel, de azt nem mertem, mert túl feltűnő. Annyit tudok, hogy ott álltam lehajtott fejjel, mint egy szerencsétlen, csak fel kellett vola néznem és láttam volna őket, de nem mertem. Az volt bennem, hogy mit mondjak nekik? Mit csináljak? Mit kell ilyenkor mondani??? És, ha bunkók lesznek?? De nem lehetnek, hiszen a múltkor is nagyon édesek voltak! Hiszen Ők a McFly + Busted, a mindeneim, nem Ők nem olyanok, Ők szeretik a fanokat. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal idegesítettem/nyugtattam magam, már magam sem tudom. Azt tudom, hogy volt egy szalag kordon előttem, amit a biztonsági őr lebontott egy perc után, és mondta, hogy mehetünk...Hát eljött a mi pillanatunk és én még mindig nem néztem fel. Becsuktam a szemem, vettem egy nagy levegőt, a kezem remegett, a szívem a torkomban dobogott, a világ megállt egy másodpercre. Majd eszembe jutott az a videó, amikor Danny a fűben kúszva valami menyétet üldöz, nem is biztos, hogy menyét volt...Erre elmosolyodtam, kinyitottam a szemem és ott állt Ő, az én Dannym, előttem, vagy is nem előttem, hanem tőlem olyan 3 méter távolságra, rám meredve mosolyogva. Amint megláttam azt a mosolyt már minden más megszűnt, csak a mosolyát láttam, aminek hatására azt vettem észre, hogy a szám ugyan olyan mosolyra húzódik. Majd behajlította a térdét, széttárta a karjait és annyit mondott "Come to me". A lábam magától indult el, majd futva ugrottam a karjaiba és megöleltem. Annyira boldog voltam abban a másodpercben, Dannyt ölelem és az ölében vagyok :D Hihetetlen volt. Ő meg ott röhögött, lerakott és mondta, hogy "Hi", én meg annyit bírtam kinyögni, hogy "Hi", de totál elvörösödhettem nem tudom :D 

Azt vettem észre, hogy annyit mondok neki, hogy "I came from Hungary and I love you so much". Erre úgy bezsongott a drágám, hogy elkezdte körbe üvöltözni a termet, hogy "Hungary? OMG she came from Hungary! Did you hear that? She came from Hungary!". Aztán el is tűnt és körbe futotta az egész helységet és mindenkinek elmondta :D Istenem, ez mi már? :D  Aztán visszajött és megtapsolt :D

Ezek után csak azt vettem észre, hogy James előtt állok, és már nem is tudom mit mondtam neki, de amikor ott állt előttem eszembe jutott, hogy anno mennyit jelentett nekem, széttártam a karom és Ő automatikusan megölelt. Amikor öleltem eszembe jutott a "Sleeping with the light on" szám, valamint az az idő, amikor agyon hallgattam azt a számot és arról álmodoztam, hogy egyszer találkozom ezzel a csodálatos emberrel és mindent megköszönök Neki. Hiszen én még mindig azt vallom, hogy ha Ők nem lettek volna, én se lennék itt most. Csak öleltem és öleltem, mondtam neki is, hogy honnan jöttem, nagyon édes volt. Mondtam neki, hogy köszönöm, mindent köszönök.

Majd tovább álltam Harryhez, akivel a múltkor nagyon sokat beszéltem és ez most sem volt másképp. Mondtam, hogy Budapestről jöttem, mondta, hogy az szép város :D

Miközben beszéltünk James vmi játék pisztollyal lövöldözött rám :D Amikor meg nem figyeltem, akkor meg lesben állt, hogy mikor támadhat :D LoL :D Életem <3 Harry ismét megköszönte, és megint elmondta, hogy ez Nekik tök nagy megtiszteltetés, hogy én ilyen régóta rajongó vagyok és, hogy ennyit képes vagyok utazni :D Aztán persze hozzátettem, hogy Londonba lakok, és hogy az egyik ok, hogy odaköltöztem, azok Ők voltak. És akkor ez a totál sokk és még több köszönet, hát én nem bírtam betelni Velük :D
Azt is elmondtam, hogy anno az iskolai londoni kirándulásra is csak azért mentem 2006-ban, hogy megtudjam venni a Wonderland Tour DVD-t :D Ezen csak nevetett :D
Majd szólt a fotós, hogy kép :D Csinált 3-4et.

Utána tovább mentem Dougiehoz, aki rámnézett, mondta, hogy "Hi", felületesen magához ölelt (nem úgy, mint a többiek), majd mondta, hogy "Do you know Matt?" Majd ezzel a mondattal szó szerint tovább lökött Matthez...akire ránéztem, megöleltem és mondta, hogy "Hi", majd ránéztem a mellette álló Tomra, akit imádok. Rámnézett, rágózott, mondta, hogy "Hi", mondtam, hogy "Hi"...tök awkward volt. Majd megöleltem és megkérdeztem, hogy van Buzz, a kisfia. Mondta, hogy minden oké, jól van, bár nem alszik sokat miatta, de nagyon hiányzik neki :D Mondtam, hogy szerintem tök cool kisfiú és tuti olyan lesz mint az apja :D Majd ránéztem, visszanéztem Mattre, majd Dougie-ra, mosolyogtak, én is, és annyit mondtam, hogy visszamegyek a többiekhez. Mondták, hogy "Nice to meet you". Hát nem tehetek róla, Ők hárman nem tettek ott mély benyomást, még Tom volt a legcukibb, de valahogy jobban éreztem magam Harryvel, James-el és Dannyvel. Visszamentem hozzájuk, tökre örültek :D Danny megint elkezdett tapsolni és megint megölelt és mondta, hogy tényleg nagyon örül, hogy eljöttem. Majd szólt a Hostess csaj, hogy ideje elbúcsúzni, mert jön a következő két rajongó. Megölelgettem mégegyszer mindenkit, majd a végén ránéztem Dannyre, ő rámnézett majd odajött és még egyszer megölelt :D Amikor meg kimentünk, és felvettük a kabátunkat még egyszer visszanéztem, Danny rámnézett és mondta, hogy "I love Hungary", majd végig tapsolt, amíg ki nem mentem :D LoL :D Hát én nagyon imádom ezt az embert :D

A koncert:
A lépcsőn lefelé menet elkezdtem sírni, annyira megrohantak az érzések. Azzal a csajjal megöleltük egymást, és végig sírtunk lefelé. Egész végig az volt bennem, hogy jó lenne bemenni a koncertre, de menni kell vissza...Mikor kimentem kiderült, hogy Netti szerzett olcsón álló jegyet :D Így együtt mentünk be az arénába, beálltunk az első sorba a B stage mellé és vártuk a koncertet :D

Megint ugyan az volt, mint Londonban: klippek, film előzetesek, előzenekarok bla bla...Majd a lényeg: Az intro *-* Az a csodálatos MEAT intro a retro Mcbusted szuperhős figurákkal, az óriási színpaddal, ami nem más, mint egy nagy működő játékgép. Imádom <3
A show hatalmas volt, első sorból pedig nem más, mint leírhatatlan érzés és élmény <3. Minden másodpercet imádtam! ÉS amikor a fiúk a B stage-nél voltak, előttem, az maga volt az álom <3. És a legszebb pillanat az volt, amikor lejöttek a B stage-ről és Harry rámnézett, majd visszafordult és a kezembe dobta a dobverőjét. Hát én esküszöm majdnem elsírtam magam! A mögöttem állók mondták, hogy "Good job"...de én tudom, hogy direkt nekem dobta, mert emlékezett :D

A show maga nem nagyon maradt meg, mert még mindig a Meet and Greet hatása alatt voltam és én inkább azt szerettem volna megosztani Veletek :)
Remélem tetszett és sikerült átérezni azt, amit én éreztem. Bevallom, most, hogy ezt írom előjöttek a könnyek, hiszen életem egyik legszebb napja volt. Minden álmom valóra vált.
Nem érdemes félni, főleg nem félelemből meg nem tenni valamit, mert az csak csalódáshoz és még több félelemhez vezet. Ha félsz megtenni valamit, a legjobb, ha megteszed, hogy tudd, nem volt mitől félned és legyőzhetetlen vagy. Semmi sem lehetetlen, csak kitartónak kell lenni :) Én is több, mint 10 évet vártam erre és megérte várni, mert tökéletes volt :)

McBusted - London - The O2

"The next stop is North Greenwich, exit here for the Emirates Airline and The O2". Mondta be a metró hangosbemondója 2015. április 4-én. Ekkor jött el az én időm, és teljesen remegve szálltam le a Jubilee lineról, hiszen még sosem voltam az O2-be koncerten, de ami a lényeg: Még sose voltam koncerten egyedül!! Tökre féltem, hogy mi lesz, meg hogy nem fogom magam jól érezni, hiszen ki az a hülye aki egyedül megy az O2-be koncertre??

De végül is úgy voltam Vele, hogy ez a McBusted, így rossz nem lehet, sőt csak jó lehet, még ha egyedül is leszek, jól fogom érezni magam. Így történt, hogy az Oyster kártyámat becsipogtatva kiléptem a station-ről. Amint magam mögött hagytam a mozgólépcsőt vagy 100 embert láttam magam előtt, amitől egyből megjött a bátorságom és követtem Őket, egészen be az árénáig. Maga az O2 az csak az épület, tele üzletekkel, éttermekkel, kávéházakkal. Teljesen magával ragadó, imádom az egészet: a kialakítását, az izgatott embereket, a várakozó sort, a TV képernyőket, a fanshopot. Teljesen magával ragadott a varázsa. És a legjobb az ingyen wifi :D Haha.

A kapunyitás időben volt, de senki nem sietett vagy tolakodott, hiszen az egész koncert ültetett volt, így szépen lassan, nagyon lassan de mindenki bejutott. A kapunál átnézték a táskákat, majd egy kedves bácsi mondta, hogy az én jegyem fentre szól így fel kell mennem mindhárom lépcsőn. Atya élet...Sajnos azonban először az első emeleten kellett várakoznia mindenkiek, mert még nem nyitották ki a benti kapukat az árénához. Nem bántam, próbáltam keresgélni hátha még valaki egyedül van, de sajna nem jrátam sikerrel. Majd két biztonsági őr mondta, hogy az emeleti jegyesek felmehetnek...Egy jó 10 perces hegymászást követően felértem a felső szintre, ahol megkerestem az én helyemnek  megfelelő bejáratot, de sajna még nem volt nyitva. A kedves hölgy az ajtóban mondta, hogy még kb. 20 perc. Addig körbe néztem, mentem pár kört, majd vissza kacsáztam a sorba. Mögöttem állt egy csaj, azt hittem egyedül van, de láttam mögötte még pár lányt, gondoltam együtt vannak...Mi értelme beszélni, úgyse egymás mellé szól a jegyünk :D

Az ajtó kinyílt, a szívem a torkomban dobott, majd mikor beléptem....olyan fejet vágtam mint még soha. Ránéztem a nőre, majd le (szó szerint kitört a nyakam a "le" szónál), majd megint a nőre és le, majd megkérdeztem, hogy: Hát de innen fogok látni? Rohadt magasan van! Mire ő mosolyogva hozzátette, hogy: "Nem drágám, neked még fel kell menned egy pár lépcsőn, arra jobbra". Majd beljebb lépve tényleg láttam, hogy az én jegyem még ennél is fentebbre szól, majdnem az aréna tetejére. Na mondom az király :D Felsétáltam még vagy 60 lépcsőfokot, megtaláltam a sorom, majd leültem. Felállni nem mertem mert féltem, hogy leesek :D Olyan rohadt magasan voltam, szó szerint nem tudtam eldönteni, hogy ki kicsoda a színpadon. Előtte azt gondoltam, hogy majd hangyákat fogok látni a színpadon, de nem, ez rosszabb: A hangyának a bolhái. Emlékszem azt se tudtam, hogy az most Tom vagy Matt e a színpadon. Még a kivetítő is kb 1 cm-eseknek látszódott :D
Mindegy, szóval kényelmesen elhelyezkedtem, telefonoztam, majd leült mellém a csaj, aki mögöttem állt kint a sorban. Kérdezte, hogy én is egyedül vagyok e mert ő igen. Annyira megörültem! Tökre jól összebarátkoztunk, kibeszéltünk mindent stb. Igaz jóval fiatalabb nálam, de már McFly fan a Radio:Active óta, szóval nem zavart a kora.

A legjobb az egészben az volt, hogy aznap forgatták a turné DVD-ét :) Szóval minden tele volt kamerákkal. El sem hittem! Ott vagyok és kamerák és DVD és McBusted!!!
Az előzenekarok nem voltak valami nagyszámok és hogy az igazat bevalljam, nem is nagyon emlékszem már rájuk. Szóval nagy benyomást nem tettek. De annál inkább tetszett az, hogy régebbi filmek előzeteseit leadták a kivetítőn, valamint mai klippeket is. Tökre bezsongtunk :D
Majd eljött az idő! Intro be (ami hozzáteszem a tavalyi turné nyomába sem ért, de kit érdekel? Az idei intro-t retro videójáték figurára vették. Minden bandatag ott volt, mint szuperhős :D Annyira király volt), majd egyesével felugrottak a fiúk is. Ismételten Dougie kapta a legnagyobb üdv rivalgást, valamint Danny ;) Az én Dannym.

A legjobban természetesen az Air Guitar tetszett, de iszonyat boldog voltam, amikor előadták a One for the radio számot, mivel imádom és élőben az az egyik legjobb! Zara-val visítva üvöltöztük :D
Ami még nagyon nagyon tetszett a B stage, hiszen ott James és Danny ketten előadták a Beautiful Girls are the loneliest számot, ami nagyon nagyon gyönyörű, és maga a látvány ahogy mindenki ott világott a telefonnal egyszerűen leírhatatlan volt. A sírás kerülgetett, hiszen a régi két nagy szerelmem ott állt és ezt a gyönyörű számot ketten előadják ez annyira megható.
Az örök kedvenc így is a Star Girl volt, hiszen az az egyik kedvenc McFly számom, valamint imádom, amikor a tömeg együtt üvölti, hogy "Galaxy Defender, stay forever".

                                   

A másik legnagyobb örömöm a 3AM című szám volt, mivel az volt a legelső Busted szám, amit hallottam és emiatt a szám miatt szerettem beléjük...Aminek révén később megismertem a McFlyt :) Amikor még csak ilyen kis szarosok voltak a 5 colours számukkal ahhhwww. Azok az időők *-*
Az új albumról is előadtak sok-sok számot, de azok koránt sem voltak annyira ütősek, mint a jól megszokott régi számok :) Mint mondjuk egy Obviously,  5 colours in her hair, All about you, Air Hostess (LOVE) vagy egy Year 3000 :D

Iszonyat jót buliztam a korábbi félelmeim ellenére! A csajjal végig üvöltöztük és a közepe fele már attól sem féltem, hogy felálljak azon a tiny small place-en, amim volt :D A hangom majdnem elment, párszor majdnem le is estem, de imádtam minden egyes másodpercet! Ismét megerősített abban, hogy ők a kedvenc kedvenc kedvenceim forever and after <3 Immáron több, mint 10 éve rajongó vagyok :) Büszke rajongó :)
ÉS a legjobban az tetszik, hogy idekint mindenki ismeri Őket, míg odahaza mindig én voltam az egyetlen. 

Mindezek után már alig vártam a következő koncertet, ami április 22-én volt dublinban, amire Meet & Greet jegyem volt :) De arról egy másik bejegyzésben ;)